Vitézy Dávid: A kormány Budapestet 23 önálló városra osztja fel.

A szabad sajtó és a civil szervezetek működését gátló átláthatósági törvény mellett a kormány a parlament elé terjesztette a helyi önazonosság védelméről szóló jogszabályt is. Ez a jogszabály, amelyet Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter dolgozott ki, lehetőséget biztosítana az önkormányzatok számára, hogy meghatározhassák, kik költözhetnek be településeikre.

Vitézy Dávid, aki korábban főpolgármester-jelöltként szerepelt, jelenleg a Podmaniczky Mozgalom fővárosi frakciójának vezetője. Véleménye szerint a mostani törvényjavaslat komoly, előre nem látható következményekkel fog járni Budapest számára. "Az indítvány már a kezdetén világossá teszi, hogy Budapesten a kerületi önkormányzatok hatáskörét kell érvényesíteni – ezáltal a főváros minden eddiginél inkább 23 különálló városra fog tagolódni."

Amennyiben ez a jogszabály életbe lép, bármely budapesti kerület jogosult lesz arra, hogy meghatározza saját lakosságszámának maximumát. Ennek érdekében a kerületek dönthetnek úgy, hogy megakadályozzák a további betelepüléseket, akár más kerületekből, akár más településekről érkező új lakók számára. Ezt a folyamatot szigorú anyagi feltételekhez köthetik, így a betelepülés nem csupán engedélyhez, hanem jelentős pénzügyi kötelezettségekhez is kötődhet.

Vitézy a Facebookon közzétett bejegyzésében felhívta a figyelmet arra, hogy a legújabb jogszabály értelmében a budapesti kerületek közötti költözések során betelepülőnek számít az a természetes személy, aki az adott kerületben sem ingatlantulajdonnal, sem lakóhellyel, sem tartózkodási hellyel nem bír, és az adott településen tervez ingatlant vásárolni vagy lakcímet létesíteni. Az egyes kerületek önkormányzatai a saját rendeleteik keretein belül dönthetnek arról, hogy a betelepülők számára engedélyezik-e a lakcím létesítését, vagy esetleg csak bizonyos feltételek teljesítése mellett. Továbbá, az önkormányzatok a betelepülést, legyen szó ingatlanszerzésről vagy lakcímlétesítésről, adófizetési kötelezettséghez is köthetik, amelynek részleteit a helyi adókról szóló jogszabály fogja meghatározni.

Az ingatlanok értékesítése során lehetőség nyílik arra, hogy elővásárlási jogot biztosítsunk különböző feleknek, többek között az önkormányzatoknak, vagy az általuk kijelölt gazdasági társaságoknak, sőt, akár a szomszédos telkek tulajdonosainak is. Vitézy véleménye szerint a jogszabályok alapján a hegyvidéki önkormányzat például megakadályozhatná, hogy a fővárosiak letelepedjenek a kerületben.

Budapest nem csupán egy város, hanem egy élő, lélegző entitás, amely 23 kerületből áll. Az a gondolat, hogy a főváros lakói között a kerületek közötti költözést minden egyes kerület saját, önkényes szabályai és anyagi elvárásai szerint kezelheti, teljesen abszurd. Ez a megközelítés komoly akadályokat gördíthet a budapesti városfejlesztés elé. Gondoljunk csak bele: amikor valaki a Király utca egyik végéből a másikba költözik, hogyan tudná Erzsébetváros "önazonossága, hagyományai és szokásai" szempontjából releváns kötelezettségeket teljesíteni? Kérdéses, hogy ez a gyakorlat mennyire szolgálja a város egységét és fejlődését.

Vitézy kifejtette, hogy szerinte a magyar emberek születési helyükhöz és településükhöz való erős kötődése valójában hátrányosan befolyásolhatja a nagyvárosok, különösen Budapest gazdasági fejlődését.

Vitézy hangsúlyozta, hogy Budapest elhagyatott területein akár 71 ezer lakás is megvalósítható, és csak Rákosrendezőn körülbelül 10 ezer új otthon építésére lenne lehetőség. Azonban a törvényben rögzített új kerületi önvédelmi szabályok komoly akadályt jelenthetnek ennek megvalósításában.

Vitézy véleménye szerint a budapesti lakhatási válságot a jogalkotók nem kezelik megfelelően. A jogszabályok figyelmen kívül hagyják a városban található számos üres, illetve üzleti célokra hasznosított lakást, valamint nem foglalkoznak a már elavult társasházi törvényekkel. Emellett a bérlakás-piac fejlődését gátló elavult előírások sem kapnak kellő figyelmet, ahogyan a kétszintű önkormányzati rendszer korlátozó szabályai sem, amelyek már most is számos szempontból megnehezítik a város fejlődését. Végezetül, a XXI. századi városfejlesztést akadályozó, sok esetben elavult országos építési szabályozásokra sincs elegendő figyelem.