Különleges égi csodát csodálhat meg, ha a hétvégén az égboltra emeli a tekintetét.
Különleges és egyedülálló égi látványosság várja azokat, akik a közeljövőben felnéznek az égre.
Különleges égi esemény közeledik, hiszen a Geminidák, a legaktívabb meteorrajok egyike, hamarosan eléri csúcsidőszakát. Ez az időszak lenyűgöző meteorhullást ígér, különösen, ha távol maradunk a városi fények zavaró hatásától, és az égre emeljük tekintetünket. A Svábhegyi Csillagvizsgáló szerint érdemes lesz ezt az élményt átélni!
A Svábhegyi Csillagvizsgáló oldalán lévő információk szerint a Gemini (Ikrek) csillagkép Castor csillaga irányában érdemes keresni Geminidák meteorraj radiánsát. Ez nem más, mint az a pont, ahonnan a meteorok érkezni látszanak. Az információk szerint a december 4. és december 20. között látható Geminidák jóval aktívabb, mint az augusztusi Perseidák. A zenitre vonatkoztatott meteorszám esetükben idén 150 az aktivitás maximuma körül, míg ez az érték a Perseidák esetén csak 100.
A meteorok 35 km/s sebességgel hatolnak be a Föld légkörébe, ami a meteorok világában egy közepesnek számító tempó. Az idei évben a meteorraj megfigyelése különösen kihívásokat tartogat, mivel a telihold december 15-én fog megérkezni. Ennek következtében már az esti órákban is 99%-os fázisával világít majd az égen, ami megnehezíti az égbolt csodáit figyelő csillagászok dolgát.
A meteorraj nevét onnan kapta, hogy az éjszakai égbolton megjelenő hullócsillagok úgy tűnnek, mintha a Gemini, azaz az Ikrek csillagkép irányából érkeznének. E csodás jelenség szinte az egész éjszaka során megfigyelhető, a késő esti órákban pedig egyre inkább fokozódik a meteorek száma. A Geminidák csúcspontja várhatóan éjfél és hajnal között vár ránk. Azonban a Hold világossága miatt a megfigyelés nem lesz annyira lenyűgöző, és a város fényei is megnehezíthetik a meteorzápor élvezeti értékét. Éppen ezért érdemes olyan helyet választani a megfigyeléshez, amely távol esik a városi fények zajától. Budapesten jó választás lehet például a Hármashatár-hegy vagy a Normafa, ahol a csillagok tisztábban ragyoghatnak.
A meteorok és a hullócsillagok olyan apró porszemcsékből és kődarabokból keletkeznek, amelyek az univerzumban kozmikus sebességgel, akár egy űrhajó gyorsaságának többszörösével vágtatnak. Amikor ezek a csillagport hozó vándorok elérik a Föld légkörét, ionizálják a környező részecskéket, és ezzel egy lenyűgöző, ragyogó ioncsatornát alkotnak, amely az éjszakai égbolton csillogva hirdeti érkezésüket.
A Svábhegyi Csillagvizsgáló cikke szerint ebből a szempontból a Geminidák egy valódi kakukktojás, mivel hullócsillagai nem üstökösből, hanem egy földsúroló kisbolygóból származnak. A meteorraj szülőégitestje a (3200) Phaethon földközeli kisbolygó, amit 1983-ban fedeztek fel.
