A vadon és a vizek találkozása: ez Magyarország legnagyobb ártéri rezervátuma, ahol a természet csodái és a gazdag élővilág harmonikus együttélése valósul meg. A terület különlegessége abban rejlik, hogy a folyók és a mocsarak találkozásánál egyedülálló ö

A Duna-Dráva Nemzeti Park a kontinens egyik legnagyobb ártéri életközösségének ad otthont, amely közösség nem is ér véget hazánk határvonalainál.

Engedd meg, hogy elkalauzoljalak a Duna-Dráva Nemzeti Park varázslatos világába, amely 1996 óta működik Pécs szívében! Ez a csodálatos terület hazánk és egész Európa utolsó, természetes állapotában megmaradt folyójának otthona. Itt találkozhatsz számos ritka és védett növénnyel, amelyek lenyűgöző szépségükkel és sokszínűségükkel hívják fel magukra a figyelmet. Fedezd fel velünk ezt a különleges biodiverzitást, és merülj el a természet csodáiban!

A park logójában is a két nevezetes folyó jelenik meg, hiszen a vizeknek rendkívül nagy jelentősége van az életterek kialakításában.

Eredetileg a 90-es évek elején egy közös park létrehozását tervezték Jugoszláviával, azonban a történelem viharai elsöpörték ezt az elképzelést. Jelenleg a közel 50 ezer hektáros terület a Duna Sió-torkolata, az országhatár és a Dráva mentén terül el. A szakemberek feladata nem könnyű: Baranya, Tolna, Somogy, Fejér és Bács-Kiskun vármegyék határain átnyúló természeti értékek megfigyelése és megőrzése áll előttük. A terület legjelentősebb egységei közé tartozik Gemenc, Béda-Karapancsa és a Dráva menti síkság, amelyek mindegyike különleges ökológiai jelentőséggel bír.

A Duna és a Dráva által ölelt területen természetszerűleg ad keretet az életnek a vízszintek emelkedése és apadása. A vizek változása mellett nagy hatása van mind a természetre, mind a társadalmi-kulturális életre az évszakok váltakozásának is. Meghatározó a tavasz, amikor is a mohácsi szigetről útnak indulnak az álarcos sokácok: ezzel kezdődik a világörökség részévé nyilvánított télbúcsúztató-tavaszköszöntő népünnepély, a Busójárás.

Ugyanekkor, a zöldár idején a Duna medréből kilépve átalakítja a tájat és az ott élők életkörülményeit is. Az alacsonyabban fekvő területeken a fűzfák uralkodnak, mivel képesek elviselni az átmeneti vízborítottságot, míg a magasabb részeken a nyárfák dominálnak. Cserjeszinten a galagonya és a hamvas szeder sűrű, ember számára átjárhatatlan menedéket kínál a nagyvadaknak. A gímszarvas, mint ügyes úszó, áradáskor könnyedén a töltésekre vonul. Ezek a lenyűgöző bikák a háremért folytatott versengés időszakában akár testtömegük ötödét is elveszíthetik.

A Gemenci-erdő mai arculatának formálódásában kulcsszerepet játszott Haynald Lajos kalocsai érsek, aki az 1860-as években megakadályozta, hogy az érsekségi uradalom csatlakozzon az ármentesítő társulathoz. E döntése révén nemcsak megóvta a terület természetes élőhelyét, hanem lehetővé tette, hogy a Gemenci-erdő sajátosan fejlődjön, anélkül hogy élőhely-rekonstrukcióra lett volna szükség.

A Dráva az európai kontinens utolsó természetes állapotú folyója, ami magyarázza, hogy a Magyarországi halfajok kétharmada megtalálható itt. Gyakori foglakozás volt errefelé a halászat és a pákászat, de a víz sodrását kihasználó malmok sem voltak ritkák, emellett foglalkoztak szénégetéssel és hamuzsírfőzéssel. Ez a tiszta vizű folyó az egyetlen élőhelye a drávai tegzesnek, amely nevét a folyóról és arról kapta, hogy lárvája tegez alakú lakócsövet épít magának. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 ezer forint. Szintén a Dráva szabályozatlanságának köszönhető a zátonyszigetek kialakulása, amelyek igen értékes élőhelyek. Fészkel itt kis lile, küszvágó csér és a ritka, Magyarországon másutt nem fészkelő kis csér. A meredekebb partfalakat parti fecskék, jégmadarak és gyurgyalagok zajos csapata veszi birtokba.

A puhafaligetekben alig észrevehetően húzódik meg a mindössze 10-25 cm magas kígyónyelv páfrány, mely az ősharasztok közé tartozik, föld alatti gyöktörzséből hajt ki egyetlen, hosszúkás alakú, fotoszintetizáló és spóratermő karéjra osztódott levele, mely a kiöltött kígyónyelvhez hasonlítható.