A szusi készítése egy izgalmas és kreatív folyamat, amely során a japán konyha ízei és hagyományai életre kelnek a konyhában. Az alapanyagok gondos kiválasztása és a technikák precíz alkalmazása elengedhetetlen a tökéletes végeredményhez. Először is, a l

Úgy érzem, a macskáimra jobban fogok figyelni, mint a meteorológusokra.

Herkuló az utóbbi éjszakákban az alagsor előterében húzta meg magát, de tegnap határozottan kijelentette, hogy inkább a szabad ég alatt szeretné tölteni az éjszakát. A hőmérséklet sem volt olyan vészes, mint ahogy vártuk, hiszen csak -2 fokot mutatott a hőmérő, nem a megjósolt -6-ot. Ezt a CicaÚr még simán elviseli, de reggel azért mégiscsak visszavonult egy kis melegedésre. Este majd kiteszem neki a kis hátsóját, hátha így kedvet kap, hogy bent maradjon. Kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle! :))))

Már régóta tervezem, hogy nekiállok szushi készítésének. Emlékszem, hogy réges-régen már csináltam, de most valamiért különösen megkívántam. Szerencsére éppen időben kapok észbe, mert a nori lapjaim is hamarosan lejárnak!

Csak négy rúddal készítettem el a 15 dkg rizst. A tonhalat és a lazacot nem bontottam fel, mert a dobozuk túl nagy volt, és így is maradt volna belőlük bőven. Majd legközelebb azokból főzök valamit. Nem akartam túl sok ételt készíteni, mert nem szeretném, ha halas maradékokkal kellene szembenéznem az újévben – az csak elúsztatja a szerencsémet! :)))

Így aztán tojást sem sütöttem bele, az avokádóért pedig lusta voltam elmenni a boltba, így ez a szegényes, egyszerű sushi lett, de ellenben nagyon ízletes. Felnyitottam egy olajos hering konzervet, majd hosszúkásra vágtam egy kis paprikát és néhány savanyú paradicsomot, ezeket tekertem bele a rizsbe. Elza is jól járt, ő kapta meg a hal olaját, amit ki is nyalt fenékig a dobozból.

Ráadásul a wasabim is lejárt (ne nevess!), és nem is tegnap, így azt el kellett dobnom... Na, hát ez egy olyan félig üres hozzávalók nélküli sushi lett (hihi), de meglepően jól laktam tőle. Persze, el kell ismerni, hogy wasabival sokkal ízletesebb! Általában belekeverem a szójaszószba, és úgy mártogatom.

Azt gondoltam, hogy otthon van wasabi porom (bár tudom, hogy az idővel elveszítheti az erejét), de meglepetésemre paszta lapult a fiókban... Most viszont mindent be kell szereznem, és úgy tűnik, hogy a sushi készítése is gyakrabban fog napirendre kerülni!

Hamarosan útnak indulok Pestre, és tervezem, hogy betérek az Ázsia Centerbe, amit mostanában World Mall néven is emlegetnek. Az első emeleten, nem tudom pontosan, melyik szárnyban, de ott található egy óriási élelmiszerbolt, ahol mindig beszerzem az ilyen jellegű dolgokat.

Makifalatokat készítettem, de a nigiri sosem volt a kedvencem. A nyers hal elkerülése számomra nemcsak ízlés kérdése, hanem biztonsági megfontolás is. A nyers halat nagyon precízen kell elkészíteni, hiszen ha nem figyelünk, akár kellemetlen meglepetések is érhetnek minket, mint például a féreg vagy más fertőzés. Elég, ha csak arra gondolok, mi történhet, ha valami nem kívánatos dolog kerül a tányérra, és az ember nem tudja, mit eszik. Még a fagyasztott halat sem érzem biztonságosnak, mert az előkészítési folyamatok kulcsfontosságúak. Szóval inkább maradok a főtt vagy grillezett változatoknál!

Rengeteg ízletes hozzávaló van, amit a rizshez adhatunk! Gondoljunk csak a különféle konzervhalakra, vagy a füstölt változatokra, amelyek hidegen és melegen egyaránt remekül működnek. A tojásrántotta krémes állaga, a friss uborka roppanóssága, a savanyú uborka pikánssága, az avokádó gazdagsága és a paprika színes ízvilága mind-mind tökéletesen harmonizál a rizzsel. A lehetőségek tárháza végtelen!

Ha valakinél éppen nem található szushi rizs, ne aggódjon! Nyugodtan készíthetjük el sima kerekszemű rizsből is a finomságot.

A rizst alaposan pároljuk meg önállóan, azaz ne adjunk hozzá semmilyen hozzávalót. Készítsük el a fűszerkeveréket: 15 dkg rizshez keverjünk el 2 teáskanál nádcukrot, 4-5 teáskanál rizsecetet (fontos, hogy ezt a típust használjuk, mert a hagyományos ecet íze teljesen más lesz), valamint egy csipet sót.

Amint a rizs elkészült, óvatosan elkezdem összekeverni a cukros-ecetes keverékkel. Ezt fokozatosan, kis adagokban öntöm rá, miközben folyamatosan keverem, hogy a rizszemek szépen összetapadjanak. Miután alaposan összekevertem, a következő lépés, hogy a rizst egy tálcára terítsem, hogy szép lassan lehűljön.

Vannak olyan receptek, amelyek különböző legyezgetési technikákat javasolnak, de én eddig elhagytam ezt a lépést, és a végeredmény simán hűlt le magától. Őszintén szólva, nem vagyok annyira gasztronómiai szakértő, hogy észrevegyem bármilyen különbséget, ha egyáltalán létezik.

Először is, gondosan előkészítettem a friss halat, majd szép vékony szeletekre vágtam a paprikát, és a savanyúságot is elővarázsoltam (plusz mindazokat a finomságokat, amiket az ember csak szeretne beletenni). Nem feledkeztem meg a nori lapokról és a bambusz tekerőről sem, hogy minden készen álljon a kreatív alkotásra!

Vannak olyan receptek, amelyek azt javasolják, hogy az egész nori lapon terítsük el a rizst, de nekem ez a módszer nem igazán jött be. Így is eléggé vastagok a makifalatjaim, mint amilyeneket a boltokban lehet kapni. Az a gyanúm, hogy a bolti változatokat fél nori lapra tekerik, de ezt még nem próbáltam ki. Eddig sosem sikerült olyan vékony rudacskákat készítenem, mint amilyeneket szeretnék.

Szóval én csak félig rakom rizzsel és egy nedves kanállal szoktam szépen elegyengetni rajta, tulajdonképpen szét kell kenni rajta a rizst és arra rápakolni a közepére a cuccot, amit bele akarunk tenni a szushiba.

Ezután a kanál nedves hátoldalával finoman áthúzom a norilap alsó és felső széleit, így elősegítve, hogy könnyen összeragadjanak, és később egyszerűbb legyen őket feltekerni.

Kis rudacskákat formázok belőle, amelyeket szoktam egy ideig pihenni hagyni, hogy jól összeérjenek, így utána sokkal egyszerűbb a szeletelés.

Nedves (és minden vágásnál újranedvesített) késsel kell felszeletelni.

A végeket én nem szoktam tálalásnál a többi közé tenni, azok az elsőre befalós, konyhamalacos falatok. :))))

Ez az étel önállóan nem igazán élvezetes, mivel szinte teljesen íztelen. De vigyázat! Ne sózzuk meg, mert a szójaszósz rendkívül sós, és néha még levesek ízesítésére is azt használom. Ezt a szószt fogjuk használni a mártogatáshoz.

A sushi készítéséhez elengedhetetlen a szójaszósz, ami igazán feldobja az ízeket. Én általában a közepesen sötét változatot részesítem előnyben, de érdemes körülnézni, hiszen rengeteg féle létezik, és mindenkinek más a kedvence. A chilivel pedig óvatosan bánj, mert a wasabi is igazi ínycsiklandó csípősséggel bír, így könnyen túllőhetünk a célon.

A mi tormánkhoz képest, brrr...

Emlékszem, hogy régen, Hongkongban, betértünk egy japán étterembe, és ott találkoztam először a szushi csodájával. Az asztalra tettek egy kis diónyi wasabit, amire csak néztem, hogy na, ezek aztán tényleg spórolnak! Aztán, amikor belemerészkedtem, és a falatomba mártottam egy jó nagyot belőle, úgy éreztem, mintha a fülemen is kicsaptak volna a lángok! A könnyem is kicsordult, és csak nevetni tudtam a helyzeten. :D :D

Szóval ez a szushi most wasabi nélkül lett, de így is finom, jobban szeretem hozzá a szushi gyömbért, az meg van itthon bőven, képes vagyok magában is enni.