Szakértők felhívják a figyelmet: az élelmiszerekben rejtett anyagok találhatók, amelyekre érdemes odafigyelni.

Az E-számokkal jelölt adalékanyagok élelmiszerekben való megjelenése régóta ismert téma, és ennek következtében sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni a potenciális kockázatokat, amelyeket ezek az anyagok hordozhatnak. Különösen aggasztó lehet a helyzet, ha gyermekek étrendjéről van szó, vagy ha rejtett adalékanyagokról beszélünk, amelyek egy egyszerű szám mögé rejtőzve negatív hatással lehetnek az emésztőrendszerre vagy az idegrendszerre. Ezt a figyelmeztetést emelte ki a Polcz szakértője az elemzésében.

"Első ránézésre sokakban az a meggyőződés alakulhat ki, hogy az élelmiszerek címkéi minden lényeges információt tartalmaznak. A valóságban azonban számtalan káros összetevő rejtőzik a sorok között, amelyeket csupán egy E-szám jelöl" - kezdte lapunknak küldött elemzésében Kertész Éva Annamária.

A Polcz szakértője rámutatott, hogy noha a címkéken szabályszerűen megjelennek az adalékanyagok, a legtöbb vásárló valójában nincs tisztában azzal, mit is fogyaszt. Így az élelmiszeripar ügyesen elrejti az adalékanyagok jelenlétét, mintha azok természetes részei lennének az élelmiszereknek.

Bizonyos színezékek, tartósítószerek és adalékanyagok észrevétlenül fészkelődnek be az ételekbe, így a gyerekek tányérjára is. Ezek közül néhány hosszú távon káros hatással lehet az idegrendszerre vagy az emésztésre, ami aggasztó következményekkel járhat.

- emelte ki elemzésében Kertész Éva Annamária.

Egy korábbi írásunkban felhívtuk a figyelmet arra, hogy az E-számok az Európai Unió által alkalmazott rendszer az élelmiszeripari adalékanyagok nyilvántartására (az "E" betű pedig az Európa szót szimbolizálja). Ezért fontos hangsúlyozni, hogy nem minden E-szám mögött áll természetellenes vagy az egészségre ártalmas összetevő.

A kezdeményezés a hatvanas években indult, eredetileg a színezőanyagok körüli káosz átláthatóvá tételére, aztán bekerültek a tartósítószerek, antioxidánsok, és sorban minden más is, ízfokozók, antibiotikumok és egyebek. Az egész értelme az lett volna, hogy az élelmiszerek összetevőit egyértelműen és egyszerűen lehessen felsorolni a laikus számára riasztóan hangzó vegyületek és kémiai kifejezések használata helyett, ahogyan például Amerikában működik a rendszer a mai napig.

A szakértő felhozta, hogy a Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Kara 2009-es tanulmányában azt vizsgálta, hogy a fogyasztók mely tényezőket tartják a legnagyobb kockázatúnak élelmiszer-fogyasztási szempontból. Az eredmény a szakértő szerint megdöbbentő:

Kiderült, hogy a válaszadók többsége az élelmiszerek feldolgozásában és kezelésében felmerülő problémákra (mint például a csomagolás, hűtés és szállítás) helyezte a legnagyobb hangsúlyt, valamint a növényvédő szerek és műtrágyák használatát tartotta a legnagyobb fenyegetésnek.

A tanulmány különös figyelmet szentelt az élelmiszeripar kockázatainak értékelésére is. Érdekes módon a szakértők által felállított sorrend szöges ellentétben állt a fogyasztók által tapasztaltakkal.

A legnagyobb kockázatot az adalékanyagok jelentették, ezt követően a növényvédőszer-maradványok, a génmódosított élelmiszerek, a sugárzás szintje, valamint az ételmérgezés aggályai merültek fel.

"A címkéken feltüntetett E-számok egyfajta engedélyt adnak a közvéleménynek, hogy figyelmen kívül hagyja a mögöttük rejlő kockázatokat, beleértve a betegségek és idegrendszeri problémák kialakulásának esélyeit" – figyelmeztetett a szakértő. "Holott egy kis tudatossággal és körültekintéssel mindenki sokat hozzájárulhat a saját egészségének megőrzéséhez."

Az élelmiszergyártók ritkán emelik ki, hogy az alumínium felhalmozódása a szervezetben potenciálisan idegrendszeri és csontproblémákhoz vezethet, sőt, akár az Alzheimer-kór kockázatát is növelheti.

- véli a szakértő, megjegyezve, hogy egy teljesen egészséges szervezet könnyedén kiválasztja ezt az anyagot, de például veseelégtelenségben szenvedők számára kiemelten veszélyes lehet.

Bár a legtöbb ember az alumíniumot csupán alufólia vagy üdítős doboz formájában ismeri, valójában sokkal szélesebb körben jelenik meg az élelmiszerek világában – mégpedig olyan módokon, amelyek nem mindig nyilvánvalóak.

"Még a legszokványosabb süteménykészítés közben is bejuthat a szervezetünkbe alumínium, hiszen ezt az anyagot mennyiségi korlátozás nélkül alkalmazzák cukorkák bevonására, valamint torták és desszertek díszítésére. A címkéken jellemzően E173-ként találkozhatunk vele, így aki nem mélyedt el a témában, könnyen elkerülheti a figyelmét." - hívta fel a figyelmet.

A szakértő véleménye alapján a figyelem középpontjába elsősorban az adalékanyagok kerüljenek, azonban a hozzáadott cukor mennyisége szintén fontos tényező, amit érdemes figyelembe venni.

Ha a termék címkéjén 2-3-nál több E-szám található, akkor érdemes inkább visszatenned a polcra.

Az otthoni főzés is jelentősen csökkentheti a bevitt káros anyagok mennyiségét, hiszen sokkal egyértelműbb, hogy pontosan mi kerül bele egy-egy ételbe. "Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a különböző fűszerkeverékeket, porokat sem, ezek is rengeteg láthatatlan káros anyagot tartalmazhatnak" - figyelmeztet.

Kiemelte, hogy a készételek esetében sokan hajlamosak azonnal a tartósítószerekre asszociálni, amikor a téma felmerül. "Az igazság viszont az, hogy már léteznek a piacon olyan termékek is, amelyek mentesek az adalékanyagoktól, és olyan alternatív tartósítási technikákkal készülnek, mint a hőkezelés vagy a fermentálás."

Kifejtette: A hőkezelés folyamata során a termékeket óvatosan melegítik, így elpusztítva a romlást előidéző mikroorganizmusokat, mindezt mesterséges adalékanyagok felhasználása nélkül. Ezzel szemben a fermentálás egy természetes érlelési módszer, amelyben jótékony baktériumok felelnek a tartósításért és az ízek gazdagításáért.

"Személyes érintettségből fakadó egészségügyi okok miatt kezdtem el kerülni bizonyos adalékanyagokat, és ekkor ért az a meglepő felismerés, hogy még az alapvető élelmiszerek - mint például a csomagolt húskészítmények - is tartalmazhatnak cukrokat térfogatnövelő szerként. Ez is arról adott visszaigazolást, hogy érdemes nyitott szemmel vásárolni, és készételekből is a kíméletes tartósítással készült, adalékanyag-mentes változatokat keresni"

- nyilatkozta Kertész Éva Annamária, kiemelve, hogy számos ipari folyamat során valóban alkalmaznak cukrot térfogatnövelőként. Ez nem csupán az íz fokozására irányul, hanem a termékek tömegének és állagának manipulálása érdekében is történik. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy tudatosan átnézzük az összetevők listáját.

"Egyes üdítőitalok, cukorkák, lekvárok és színes tejdesszertek gyártásához - különösen a gyengébb minőségű, tömegtermékek esetében - a mai napig alkalmaznak olyan szintetikus színezékeket, mint az E110. A nátrium-benzoát (E211) pedig az egyik leggyakrabban használt tartósítószer, amely gyümölcsitalokban, lekvárokban, szószokban és készételekben is előfordulhat" - mutatott rá.

Egy korábbi kutatás eredményei alátámasztják a megfogalmazott állításokat: a Southampton Egyetem Pszichológiai és Orvostudományi Karának 2007-ben végzett vizsgálata világosan rávilágított arra, hogy a hiperaktivitás és figyelmetlenség tünetei három- és nyolcéves gyermekeknél megfigyelhetők voltak az E110 és E211 élelmiszer-adalékanyagok fogyasztása után.

"Egyértelmű, hogy semmi keresnivalója a legkisebbek poharában ennek a két anyagnak, így, ha szembejönnek az üdítők csomagolásán, érdemes mást választani helyette" - tanácsolja.