Szabó Benedek szavai szerint elérkezett az a kritikus pillanat, amikor egy mélypontot kellett átélnem, és rájöttem, hogy sürgősen változtatnom kell az életemen.
A Kolorádó Fesztiválon tartott koncert napján, 2021-ben, egy különleges pillanatban hoztam meg a döntést, hogy végleg elhagyom az alkoholt. Aznap este, miközben a színpadon zenéltünk, egyre inkább éreztem, hogy az italok nem adnak hozzá semmit az élményhez, sőt, inkább elvették a fókuszt a zenéről és a közönséggel való kapcsolatról. Az utolsó pohár ital után rájöttem, hogy szeretném tiszta fejjel átélni a pillanat varázsát, és így született meg bennem az elhatározás, hogy új irányt vegyek az életemben. Aznap este a színpadon nem csak a zenét, hanem a tiszta tudat állapotát is meg akartam ünnepelni.
Ez a döntés egy hosszú, több mint egy évtizedes folyamat gyümölcse volt. Valójában a dolog gyökerei még korábbra nyúlnak vissza, hiszen tizenöt éves koromban kezdtem el inni, amikor az akkori zenekarommal koncerteztem. Már jó ideje tudatában voltam annak, hogy az alkohol problémákat okoz az életemben – nem a szakmai pályafutásomban, ott még viszonylag jól tudtam teljesíteni, hanem a magánéletemben, ahol egyre inkább éreztem a hatását.
Sokan drámai eseményekkel azonosítják a mélypontokat – mint amikor valaki annyira elveszíti az irányítást, hogy hígítót iszik, és ezzel tönkreteszi a máját. Noha valóban léteznek súlyos, tragikus emberi sorsok, a változásra ösztönző felismerés sokkal finomabb formákban is megjelenhet. Nálam ez egy csendes, ám annál jelentőségteljesebb pillanatban következett be. Egy nap csak úgy körülnéztem az életemben, és számba vettem azokat az embereket, akiknek alkoholproblémái voltak – a barátaim, a családom tagjai. Rájöttem, hogy talán soha nem is lett volna szükségem arra, hogy elkezdjem az alkohol fogyasztását. Ez a felismerés végül arra vezetett, hogy megértettem, sokkal jobban járok, ha búcsút mondok az italnak. Így egy hosszú, belső vívódás után, hirtelen, ám mégis fokozatosan érkezett el a döntés.
Hogyan sikerült új fejezetet nyitnod a régi környezetedben, és miként alakítottad át az életmódodat a bohém művészvilág színes forgatagában? Milyen kihívásokkal és felfedezésekkel találkoztál az úton, miközben egy új önmagad keresésére indultál?
Kezdetben aggódtam amiatt, hogy milyen lesz absztinensként létezni a régi környezetemben, de meglepetésemre sokkal könnyebbnek bizonyult, mint ahogy elképzeltem. Egyetlen bántó megjegyzés sem ért, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a körülöttem lévő emberek intelligens és támogató hozzáállással viszonyultak a döntésemhez. A többség mellettem állt, és csupán néhány esetben próbáltak rávenni az ivásra. Ráadásul, ami igazán meglepett, hogy józanul sokkal felszabadultabbá váltam, mint korábban – ezt a jelenséget gyakran "a józanság eufóriájának" nevezik. Ez az eufória a szerhasználat leállítása után jelentkezik, és kezdeti lendületet ad ahhoz, hogy tiszta úton folytassam az életem.
Beszélgettél már egy szakértővel?
Igen, egy-két alkoholmentes hónapot követően elmentem egy addiktológushoz, és felvázoltam neki a helyzetem. Azt mondta, hogy "narancssárga zónában" lévő ember vagyok, aki még jól funkcionál, de a szociális ivóból már elindult a súlyosabb problémák felé, és ha itt megfogom a gyeplőt, nem kell átélnem a teljes mélységet. A vele folytatott hosszú beszélgetés nagyon sok mindent helyre tett bennem. Nem csupán szakemberként volt a segítségemre - jót tett, hogy egy objektív külső szemlélő reflektál az élményeimre.
Ő tette fel azt a kérdést, hogy életem során volt-e a közvetlen környezetemben olyan személy, aki szenvedélybetegséggel küzdött vagy valamilyen függőséggel harcolt. Ezen elgondolkodva döbbentem rá, hogy mennyi mindent tapasztaltam az évek alatt, és hogy ezek az élmények milyen érzelmi hatásokat és megküzdési módszereket formáltak bennem. Kiemelte, hogy bár nincs konkrét tudományos bizonyíték arra, hogy a szenvedélybetegség öröklődhetne, a gyakorlat azt mutatja, hogy azok, akik gyermekként ilyen helyzetekkel szembesültek, ötször nagyobb valószínűséggel választják az alkoholt mint megküzdési stratégiát.
Miként sikerült megőrizned az új életstílusodat a zökkenőmentes kezdet után?
Nem volt annyira megterhelő, mint ahogy előzetesen gondoltam. Valószínűleg ennek az az oka, hogy az addikcióm még nem volt olyan erős, hogy komoly fizikai nehézségeket okozzon a leszokás során. A valódi kihívást az életstílusom megváltozása jelentette, amely szorosan összefonódott az alkohollal. Hosszú időn át kifejezetten társasági lény voltam, sokat mozogtam az éjszakai élet forgatagában, és élveztem az emberekkel való beszélgetéseket. Aztán egyszer csak eltűnt az a "kapcsolódási pont", az a "kovász", ami sok társaságot összetartott: az alkohol. Emiatt nem csupán a közös ivások tűntek el az életemből, hanem azok az emberek is, akikkel csupán a közös alkoholfogyasztás révén alakult ki a kapcsolat. Ezt nem éltem meg drámaként, mert tudtam, hogy a valódi, mélyebb kapcsolatok - legyenek akár távoliak vagy barátiak - megmaradnak. Mindazonáltal hosszú időre volt szükségem, hogy feldolgozzam a változásokat, és megszokjam az új irányt, amely felé haladok.
Néha most is eljárok bulizni, általában kólát iszom, időnként pár alkoholmentes sört, de józanon pontosan érzem, mikor kell hazamennem - és haza is megyek. Ez nagyon jó, mert régen, amikor ittam, akkor is ott maradtam a bulikban, amikor már nem kellett volna - és a legtöbb igazán rossz vagy szégyenteljes dolog általában akkor történt, amikor már rég otthon kellett volna lennem. Az is sokat segített az új életmódom fenntartásában, hogy új hobbikkal töltöttem be az éjszakázás helyén keletkezett szabadidőt. Ismerjük el: minden általunk használt szer egy űrt tölt be, és ha a szer eltűnik, kell a helyére valami.
Amikor az ember nyelveket tanul, pingpongozik vagy rendszeresen edzésre jár, ezek a tevékenységek is könnyen szenvedéllyé válhatnak. Azonban valószínű, hogy ezek a szenvedélyek nem okoznak olyan fájdalmat a körülötte élőknek, mint egy alkoholprobléma, és nem sodorják őt olyan helyzetekbe, ahol nem szeretne lenni.
A józanság kezdeti pezsgése után hogyan tapasztalod meg most az alkoholmentes lét állapotát? Milyen érzések és gondolatok kísérnek ebben az új, tiszta világban?
Az eufória megélése azóta is könnyedén zajlik alkohol nélkül. Korábban nem az öröm és boldogság megéléséhez volt szükségem italra, hanem inkább a gátlások levetkőzéséhez és a felszabadultság eléréséhez – és ezt nem is a színpadon kerestem. Valójában előbb kezdtem el zenélni, mint inni, így a közönség előtt mindig is magabiztos voltam, függetlenül az alkoholtól. A civil életem azonban más történet. A húszas éveimben az alkohol markánsan befolyásolta a személyiségemet; általa éreztem magam magabiztosabbnak. Nem titkolom, hogy időnként nehézségeket okoz a józansággal járó feszengés, de igyekszem elfogadni ezt az új helyzetet.
Amikor mostanában elmegyek például pingpongozni egy szombat reggelen, és látom a buliból hazafele tartó sápadt, szénsavas ásványvizet remegő kézzel szorongató embereket, pontosan tudom, mit éreznek. Tudom, milyen ez a pusztító másnaposság, és örülök, hogy már nem az életem része. Nagyon jó enélkül élni már négy éve.
Miután elengedtem azt az alkoholt, amely hosszú ideig meghatározta a lényemet, egyfajta "senki földjére" léptem. Már mögöttem hagytam a régi önmagamat, de még az új énem nem bontakozott ki. Valaki úgy írta le ezt a tapasztalatot, mint az új lélek születésének fájdalmát. Ez a folyamat nem könnyű, de sokat segít, hogy olyan emberek vesznek körül, akik védőhálót alkotnak számomra, és megértéssel, elfogadással kísérik végig ezt a változást, amelyen éppen átmegyek.
Sok művész kifejezi, hogy az alkotás folyamata milyen gyógyító erejű lehet. Te mit gondolsz erről? Számodra a zenélés milyen módon segít a szorongások leküzdésében?
Természetesen, de lehet, hogy ez már korábban is segített. Úgy vélem – ahogy régen én is – sokan azért nyúlnak az alkoholhoz, mert öntudatlanul próbálnak valamilyen problémát kezelni vele. Ez egy alapvető, romboló, de sokszor hatékony megküzdési módszer. Amikor egy ilyen ember leteszi az alkoholt, kezdetben eszköztelenné válik a már nem elnyomott, hanem a felszínre törő problémáival szemben, amelyekkel kénytelen tisztán és józansággal szembenézni. Elengedhetetlen, hogy elismerjük a problémák létezését, majd megpróbáljuk őket megoldani. Ez nem egy könnyed séta - rendkívül nehéz, de elengedhetetlen folyamat. Különösen egy bizonyos életkor után. Úgy gondolom, hogy nem feltétlenül probléma, ha egy huszonéves fiatal még nem teljesen tisztában a nehézségeivel, hiszen éppen egy könnyedebb életszakaszt él meg. De amikor elérjük a harmincat – akár tetszik, akár nem – elkezdenek felszínre kerülni a valós problémák, és sokkal bölcsebb döntés, ha józanul nézünk szembe velük, mint hogy eljussunk a teljes kontrollvesztett alkoholizmus állapotáig.
Ha négy évvel ezelőtt önmagamnak mondhatnék valamit, azt javasolnám, hogy ne féljen kockázatot vállalni. Az élet tele van váratlan fordulatokkal, és a legnagyobb tanulságokat gyakran a kihívásokból nyerjük. Bátorodj fel, és bízz a saját képességeidben! Ne hagyd, hogy a félelem visszatartson az álmaidtól. Emellett fontos, hogy ne felejtsd el élvezni az utazást; a cél elérése mellett a folyamat is rengeteget tanít. Keresd azokat a lehetőségeket, amelyek segítenek fejlődni, és ne félj segítséget kérni, ha szükséged van rá. Az élet egy folyamatos tanulási folyamat, és minden lépés közelebb visz ahhoz, aki lenni szeretnél.
Ha valaki arra a következtetésre jut, hogy esetleg problémái lehetnek az alkohollal, akkor fontos, hogy ezt a felismerést azonnal komolyan vegye. Az érzés, hogy valami felette áll, és irányítja az életét, nem véletlen; ez egy figyelmeztető jel, amely arra ösztönözheti, hogy szembenézzen a valósággal. Ne halogasd ezt a belátást, hiszen nem érdemes éveket várni a változtatással. Kérni a segítséget nemcsak hogy nem szégyen, hanem bátor lépés is. Az emberek körülötted sokkal nyitottabbak és támogatóbbak, mint ahogyan azt sokan képzelik. Ha úgy döntesz, hogy változtatsz, számíthatsz a megértésükre és támogatásukra.
Szokták mondani, hogy a segítségkérés nem a gyengeség, hanem az erő jele.
Teljesen egyetértek. Az a személy, aki bátorságot gyűjt ahhoz, hogy elismerje a nehézségeit és segítséget kérjen, valóban erősebb, mint aki elzárkózik ettől. A mai világban már nem tabu a problémákról való beszélgetés, és ez gyakran csodálatos változásokhoz vezet. Az ilyen nyitottság gyakran inspirál másokat is, hogy hasonló lépéseket tegyenek, ezzel közösen formálva a társadalom hozzáállását a mentális egészséghez.
