És akkor beleszerettem Méhes Mariettába – egy különleges korlenyomat, ahol a kultfilmek és az underground zene varázslatos világa találkozik...
Senki sem énekli olyan melankolikus életörömmel a Ragaszthatatlan szívet, mint ő.
Első alkalommal még nem éltem át az egész filmet, és sokáig az 1984-ben bemutatott Eszkimó asszony fázik csupán egy Trabant-reklámnak tűnt számomra. Ez a zenekar olyan volt, mint a Balaton, de nem Víg Mihály, hanem Méhes Marietta hangján csendültek fel a dalok. Amikor végre láttam és hallottam, ahogy Xantus János filmjében a Ragaszthatatlan szívet énekli, egyszerűen beleszerettem, és valószínűleg ezzel nem voltam egyedül.
Még csak egy éves kisbaba voltam, amikor 1984. május 31-én bemutatták a Trabantot. Így hát számomra ezek a dolgok jóval később váltak ismerőssé, ahogy a Víg Mihály vezette Balaton zenéje is.
Odavert a Bizottság, a Sziámi, a Konrtoll Csoport és persze a Trabant is. A Ragaszthatatlan szív című számot először egy Balaton-kazettán hallottam Víg Mihály előadásában, és már az is működött, de Méhes Mariettával volt az igazi, akinek nemcsak hangja, de az is visz magával, ahogy ott áll, elbűvölő bizonytalansággal, mint egy kizökkentett versmondó lány.
"Nem csupán a tehetségük miatt döntöttem mellettük, hanem azért is, mert mindegyikük egyedi személyisége és különleges aurája lenyűgözött. A vásznon való megjelenésük - hiszen mindhárman rendkívül fotogének és jól mutatnak a kamerák előtt - még inkább kiemeli ezt a varázst."
- mondta Xantus János a Filmvilág 1984. februári számában adott interjújában. A "mindhárman" kifejezés alatt a film főszereplőire utalt:
"a lengyel Boguslaw Linda, aki már legalább tíz filmben játszott, igazi profi; mint Méhes Marietta, aki mögött nem áll színházi vagy filmgyári tapasztalat; mint Lukáts Andor, aki Kaposvárott kivételes színpadi rutinra tett szert".
Az Eszkimó asszony fázik telis-tele van önéletrajzi elemmel, és amellett, hogy egy ma is élvezhető korlenyomat, a legnagyobb érdeme, hogy a film által fennmaradtak a Trabant zenekar eredeti felvételei.
