Rétvári Bence hangsúlyozza, hogy a diktatúrák fenyegetést jelentenek a szuverenitásra, a családok stabilitására és a keresztény értékekre. Szerinte ezek a rendszerek nemcsak politikai, hanem társadalmi és vallási szempontból is aláássák az egyéni jogokat

A totalitárius rendszerek közös vonása, hogy elutasítják a nemzetek függetlenségét, lebecsülik a családok szerepét, és semmibe veszik az emberi méltóságot. Ezen kívül gyakran ellentétben állnak a keresztény értékekkel is - hangsúlyozta a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára szombaton Budapesten, az Egyetemisták parkjában található Memento, 1945-56 emlékműnél tartott ünnepségen, amely a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapjára emlékezett.

Rétvári Bence kijelentette, hogy amikor valaki kétségbe vonja a család alapvető szerepét, és a nemzetek önrendelkezése helyett a globális összefogást hirdeti, valamint a kereszténység által képviselt európai identitást egy alternatív, mesterséges ideológiával próbálja helyettesíteni, akkor komoly veszélyekre kell figyelni. Hangsúlyozta, hogy a család, a kereszténység és a nemzeti szuverenitás védelme kiemelkedően fontos.

Mindkét 20. századi diktatórikus rendszer a gyűlöletre alapozta hatalmát, legyen szó faji vagy osztálybeli megkülönböztetésről - tette hozzá.

Ezzel kapcsolatban felidézte, hogy a sztálini Szovjetunió és a náci Németország a háború elején még szövetségesek voltak és közösen számolták fel szuverén államok önállóságát, a paktum megkötése után ideológiailag is "egy húron pendült" a két diktátor.

Felhívta a figyelmet arra: az emléknap annál is inkább fontos a Kelet-Közép-Európában élők számára, mert csökkentheti az Európán belüli "kettős mércét". Vagyis fontos, hogy ne csak, például magyarok, lengyelek és litvánok emlékezzenek a kommunizmus időszakára, hanem az váljon egész Európa történelmének részévé.

Ugyanakkor - folytatta - továbbra is azt érezzük, hogy nekünk ismernünk kell a nyugat-európai tragédiákat, miközben mintha Nyugat-Európa nem érezné kötelességének, hogy Európa keleti felének a tragédiáját megismerje és osztozzon az áldozatok iránti kegyeletben. Vagyis az emléknap arra is figyelmeztet, hogy a nyugat-európai országok vegyék figyelembe a kelet európai országok történelemből fakadó adottságait, igényeit és elvárásait.

Soha többé nem engedhetjük meg, hogy Európában gyilkos ideológiák teret nyerjenek, és hogy az emberek méltóságát, valamint a nemzetek szuverenitását ne tartsák tiszteletben. "Olyan Európában hiszünk, ahol a család és a nemzet értékeit senki nem fenyegeti, ahol senki nem próbálja meg elvenni ezeket a fontos alapköveket" - fogalmazott Rétvári Bence a beszédében.

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet vezetője emlékeztetett arra, hogy 1989-ben sokan abban bíztak, hogy a kommunizmus által elkövetett bűnökkel szemben hasonló igazságtétel fog megvalósulni, mint ami a második világháborút követően a náci rezsimmel szemben történt. Ám a valóság sajnos más irányba terelte az eseményeket, és a várakozások csalódásba torkolltak.

A világból sajnos hiányzott az a bátorság és becsület, ami szükséges lett volna ahhoz, hogy a kommunizmus időszakának bűneit felfedjük és elítéljük. A rendszerváltoztatás után több mint húsz év kellett ahhoz, hogy 2011-ben az Európai Unió keretein belül emléknapot szentelhessünk a totális diktatúrák áldozatainak.

Miközben a közös tiszteletadás helyett a nyugat-európaiak távol maradtak, még mindig csak mi vagyunk azok, akik meghajlunk - hívta fel a figyelmet.

Felidézi bennünket a múlt, amikor mi, magyarok a saját bőrünkön éltük át a nemzeti és nemzetközi szocializmus kegyetlen valóságát. Szuverenitásunkat elvették, függetlenségünket semmibe vették, és egy gyűlöleten alapuló terrorállamot létesítettek. E rendszerek mértéktelensége megdöbbentő volt, a faji és osztálygyűlölet határtalansága, valamint az erkölcsi normák semmibevétele olyan cinikus, embertelen magatartást eredményezett, amely tíz- és százmilliók életét követelte.

A megszerzett tudás felelősséggel jár, és arra ösztönöz minket, hogy tiszteletünket fejezzük ki az áldozatok és hőseink előtt. Emlékeznünk kell rájuk, és emlékeztetnünk másokat is, hogy áldozatuk ne vesszen el hiába, hanem váljon egy figyelmeztető jellé, amely nemesíti az emléküket - fogalmazott Fekete Rajmund.

Az emlékezés szertartásának résztvevői tiszteletük jeléül virágkoszorút helyeztek el az emlékműnél.