Ha a dolgok nem változnak, akkor a Földre egy pokoli ötven év vár, tele kihívásokkal és sötét kilátásokkal.
"Nyilvánvaló, hogy jelenleg veszélyes irányba tartunk, és ha nem változtatunk rajta minél hamarabb, több éghajlati fordulópont is bekövetkezhet" - foglalta össze Tim Lenton, az Exeteri Egyetem klímakutatója annak a kutatásnak a tanulságait, amelyben társával, Jakob Deutloffal az éghajlati fordulópontok bekövetkezésének kockázatát vizsgálták.
Deutloff, a Hamburgi Egyetem doktori hallgatója egy némileg derűlátóbb szemszögből tekint a helyzetre. Szerinte a pozitívum az, hogy a jelenlegi körülményeken még lehet változtatni, hiszen a kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával jelentősen mérsékelhetőek a kritikus fordulópontokhoz kapcsolódó kockázatok. Azonban a változáshoz sürgető lépésekre van szükség: a következő évtizedek kulcsszerepet játszanak abban, hogy az emberiség milyen környezetben élhet a közeljövőben.
A kutatók, például Armstrong McKay, a Stockholmi Egyetem klímakutatója, rendszerint 16 különböző éghajlati fordulópontot azonosítanak, amelyek kölcsönhatásban állnak egymással, és némelyikhez már vészesen közelítünk. Ezek a fordulópontok alapvetően befolyásolják a Föld-rendszer működését, és az átbillenés jelensége azt jelenti, hogy bizonyos folyamatok gyakran visszafordíthatatlan károsodáson mennek keresztül. Ez pedig átfogó változásokat idézhet elő a bolygó működésében, amely közvetlen hatással van az emberi civilizáció jövőjére is.
Ötven év sűrű szövedéke.
Lenton és csapata azonos listát alkalmaz, mint McKay és kollégái, és elemzésük alapján a jelenlegi kibocsátási szintek mellett körülbelül 62 százalékos valószínűséggel számíthatunk arra, hogy a következmények előbb-utóbb meg fognak valósulni. A Labrador-tengeri áramlatok összeomlása és a trópusi korallzátonyok eltűnése már tíz éven belül bekövetkezhet, de a következő öt évtized még sűrűbb kihívásokat tartogat, kivéve, ha sürgős intézkedéseket nem hozunk.
Ötven év múlva felolvadhat a permafroszt, elolvadhat a sarkvidéki téli tengeri jég, összeomolhat az Atlanti-óceán meridionális cirkulációja (AMOC), eltűnhet a jég a Barents-tengerről és eltolódhat a nyugat-afrikai monszun is. A többi, szintén aggasztó változásra is van esély, de ezek évszázadok vagy évezredek alatt mennének csak végbe, ezek a folyamatok ráadásul kölcsönhatásban is állnak egymással, így különböző forgatókönyvek léteznek arra, hogy az egyik fordulópont vajon mennyiben járul hozzá egy másik bekövetkeztéhez. A mostani kutatásból úgy tűnik, hogy az amazóniai esőerdők pusztulása és a permafoszt felolvadása önmagában még nem okozna akkora felmelegedést, hogy más folyamatokat is elindítson.
Lenton és Deutloff az RCP4.5 klímaforgatókönyv keretein belül dolgoznak, és becsléseik alapján világossá válik, hogy az összeomlás elkerüléséhez további aktív lépések szükségesek. Ez nemcsak a szén-dioxid-kibocsátások csökkentését igényli, hanem a pozitív áttörések elérését is, mint például a megújuló energiaforrások széleskörű alkalmazása, az elektromos járművek elterjedése, valamint a zöld ammónia használata. Lenton hangsúlyozza, hogy ez a kommunikáció szempontjából is kulcsfontosságú, hiszen az emberek könnyen fáradnak bele abba, hogy a klímakutatók folyamatosan a vészhelyzetre figyelmeztetnek. Fontos észben tartani, hogy a világ már messze van a legrosszabb forgatókönyvtől, azonban a legjobb jövőképtől is távol állunk.
