Peronoszpóra: újabb nehézség a napraforgó termesztésében
A sikeres növényvédelem nem egyetlen szer kérdése. A vetésforgótól a fajtakiválasztásig mutatjuk a kulcslépéseket.
A napraforgó a búza és a kukorica után a legfontosabb szántóföldi kultúrák közzé sorolható, valamint a legnagyobb területen termesztett olajnövény hazánkban. A termelés hatékonysága a hibridek használatával jelentősen javult, ennek ellenére növényvédelmi szempontból az érzékeny kultúrák közé sorolható.
A kórokozó gombák kiemelkedő problémát jelentenek a mezőgazdaságban, mivel jelentős termés- és minőségromlást idézhetnek elő, sőt, akár a növények teljes pusztulásához is vezethetnek. Különösen aggasztó a napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii) jelenléte, amely a fogékony fajták esetében akár 30-60%-os kárt is okozhat. Bár a rezisztens fajták és a vetőmagcsávázás jelentősen csökkentették a kórokozók által okozott károkat, az új rasszok megjelenése, a termesztett hibridek ellenállásának csökkenése, valamint a monokultúrás termesztés és az árvakelések növekedése mind hozzájárulnak a fertőzés kockázatának fokozódásához.
A napraforgó kiemelkedő szerepet játszik a mezőgazdaságban, a búza és a kukorica után a harmadik legfontosabb szántóföldi növényként tartjuk számon. - Fotó: pixabay.com
A növények minden fejlődési stádiumban fertőződhetnek. A kórokozó a magban telel át, így a fertőzött magból beteg növények erednek. Azonban fertőzött növényi maradványokon ivaros képlettel, vagyis oospórával is fennmaradhat a gomba. A megfertőzött csíranövény általában elpusztul, ami hiányos kelést eredményez. A már kikelt növény rövid ízközei miatt erőteljesen törpül. A károsított növényi részeken vastag gombabevonat (sporangiumtartó gyep) is kialakul. A virágzás többnyire elmarad, ha mégis virágzik a növény, akkor a magjai fertőzöttek. Ezeket összefoglalóan primer tünetnek nevezzük.
Az egészséges magból kikelő növények a primer tüneteket mutató részeken kialakuló spórák révén fertőződnek meg. Ezért a tünetek csak szórványosan bukkannak fel a leveleken, jellemzően az erek által határolt foltok formájában. A foltok fonáki oldalán pedig megjelenik a sporangiumtartó gyep, amelyet szekunder tüneteknek nevezünk.
A kórokozók elleni védekezés hatékonyságának alapja egy átfogó és integrált megközelítés alkalmazása. Az ellenálló hibrid fajták, a megfelelő vetésforgó, valamint a gyomok kontrollálása mind-mind hozzájárulnak a fertőzések kockázatának jelentős csökkentéséhez. Különösen fontos a csávázott vetőmagok használata, mivel ezek védelmet nyújtanak a kezdeti stádiumokban. Jelenleg azonban mindössze néhány hatóanyag, mint például a metalaxil-m és az oxatiapiprolin, áll rendelkezésre engedélyezett formában, ami korlátozhatja a védekezési lehetőségeket.
A fungicides állománykezelés nem jellemző peronoszpóra ellen. Erős szekunder tünetek esetében a szárat- és tányért fertőző kórokozók elleni védekezéskor javasolt olyan hatóanyagot választani, ami hatékony peronoszpóra ellen is.
Forrás: NAK
Természetesen! Íme egy egyedi változat: **Indexkép forrása: pixabay.com** Ha bármilyen más kérdésed van, szívesen segítek!
