Csupasz pisztoly – a cím, ami már önmagában is felkelti az érdeklődést. Az új film, amely a klasszikus vígjáték folytatásaként érkezett, egyaránt hozza elénk a nosztalgia és a frissesség izgalmát. De vajon képes-e megugrani az eredeti alkotás által feláll

Nyomába léphet-e Liam Neeson Leslie Nielsennek? Vajon 2050-ben is emlegetni fogjuk a 2025-ös Csupasz pisztoly film humoros pillanatait? Mennyire maradt különleges a különleges ügyosztály? Az első kérdésre mindenképpen választ adunk, de a másodikra is vannak sejtéseink. Kritika az új Csupasz pisztoly filmről, melyben Neeson Drebin hadnagy gyermekét alakítja.

Az előzmények ismertek, ha mégsem, az nem az eredeti Csupasz pisztoly rendezőjének hibája. David Zucker mindent megtett, hogy ismertesse a részleteket a világgal, nemrég a HVG-nek adott interjújában is levezette, miért nem ő készítette a Csupasz pisztoly vadonatúj, 2025-ös változatát. Zucker verziójában ő és állandó harcostársa, a paródiák tucatjain edződött Pat Proft benyújtották saját forgatókönyvüket a Paramount stúdióhoz, s bár nagy újításuk, hogy egy fiatal színész vigye tovább Frank Drebin debil örökségét, kezdetben kedvező fogadtatásra talált, végül mégsem lett a dologból semmi.

Azért nem lett, mert feltűnt a színen produceri sapkájában Seth MacFarlane, a stúdiófőnökök pedig a piac fő-fő farkastörvényének engedve (az erősebb kutyáé az elsőbbség), a 21. századi amerikai komédia királyára bízták a paródiasorozat megújítását. MacFarlane sok vicces produkcióért (Ted, Family Guy stb.) felelős, és néhány kevésbé viccesért, utóbbiak közé tartozik Liam Neesonnal forgatott westernkomédiája, a Hogyan rohanj a veszTEDbe (elnézést a magyar címért!) is. Bár a rendezést másra bízta, joggal feltételezhetjük, hogy MacFarlane ötlete volt producerként, hogy Liam Neeson alakítsa az új Drebint, a régi Drebin édes gyermekét.

A problémák itt kezdődnek. Szerencsére csupán két fő gond van a filmmel. Az első pedig az, hogy...

Leslie Nielsen helyettesítésére csupán egyetlen színész lenne képes: Leslie Nielsen maga.

Az egykori drámai színész pályafutása során Zuckerék, a ZAZ néven ismert komikus trió (David Zucker, Jim Abrahams, Jerry Zucker) tette igazán emlékezetessé a nevét. Először az 1980-as Airplane! című filmben tűnt fel, ahol a hírhedt fapofa doktorként nyújtott maradandó teljesítményt. Nyolc évvel később, az 1988-as Csupasz pisztolyban már ő volt a főszereplő, aki mesteri szinten hozta a klasszikus balfogásokat, szellemes szófordulatokat és a legszórakoztatóbb őrültségeket, megkoronázva ezzel a komikus zsenialitását.

Rendelkezem olyan különleges képességekkel, amelyeket a pályafutásom során mesterfokra fejlesztettem. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek miatt a magafajták rémálmává váltam – ahogyan Liam Neeson is megjegyezte telefonbeszélgetésében az Elrabolva című film ikonikus jelenetében. Bár nem a vígjátéki tehetségéről van szó, e téren sincsenek különösebb hiányosságai. A probléma csupán annyi, hogy nem Leslie Nielsen. A film egyik alapvető gondja pedig az, hogy Leslie Nielsen már nem él. De ezt nem mondhatnánk újdonságnak, hiszen 2010 óta mindannyian tudunk róla.

A film másik gyenge pontja sem olyan súlyos, csupán annyira korlátozott, hogy...

a 2025-ös Csupasz pisztoly nem vicces.

Bár ha jobban belegondolunk, egy paródiában ez mégsem a legjobb megoldás. Az első Csupasz pisztolyban a ZAZ-trió valami egészen különlegeset alkotott: a poénok özönét zúdították ránk, legyenek azok infantilis, abszurd vagy éppen szóviccekkel teli. Képesek voltak bármilyen helyzetből kicsikarni a nevetést. De a paródia igazi titka nem csupán a sokszínű humorban rejlett, hanem abban a briliáns ritmusérzékben is, ami nélkül a legjobb viccek is csak kínos próbálkozások maradnának. Szerencsére a poénjaik közül számos remekelt, bár akadtak olyanok is, amelyek a nagy nevetés helyett inkább a csendet hozták. A kezdeti sikerek ellenére azonban sok részlet máig élénken él az interneten, és még huszonhét év elteltével is képesek pillanatnyi stresszoldásra, legyen szó munkahelyi vagy magánéleti helyzetekről.

A ZAZ-fiúk közül senki nem talált fel semmit, nem volt spéci recept, nem kell titkos találkozókon elmormolt szakmai mesterfogásokra gondolni. Az 1988-as Csupasz pisztoly attól működött, hogy Priscilla Presley hatvan másodperc (más olvasatban: 1 perc) leforgása alatt legurult egy lépcsőn, beverte a fejét egy ajtófélfába, és miközben Leslie Nelsien tökéletesen parodizálta a végzet asszonyára gerjedő detektívek narrátori hangját (magyar hangja: Sztankay István), mindez csak előjátéka volt a slusszpoénnak. Egy jó nagy és kellőképpen disznó szóviccnek, ami mi arra épült, hogy a beaver egyszerre jelent hódot és pinát.

Egy perc az egész és kész a tökéletes Csupasz pisztoly szkeccs, jöhet a következő. És a következő. Meg a következő. Kifulladásig. Ez az, ami fájóan hiányzik a 2025-ös filmből, az új Csupasz pisztoly már akkor kifulladt, amikor még el sem kezdődött: a főcímnél. Hiába várjuk, nem akarnak jönni a fent idézett, "szép kis szőrös" kaliberű poénok, Neeson egy másodosztályú kabaréban küzd az elemekkel. Nagy színész, hősiesen helytáll, nem kínos, amit csinál, de mégiscsak szomorú, hogy két forgatókönyvíró sem tudott ennél jobb baromságokat írni egy ekkora színésznek.

Valójában nem szükséges túl sok ahhoz, hogy a történet életre keljen; csupán annyira van szükség, hogy a karakterek lendületesen száguldozzanak le a lépcsőn. Képzeljük el, ahogy az ifjú Drebin gátlástalanul veszíti el a nadrágját, Leslie Nielsen pedig ne egy bagoly szellemében kószáljon, hanem valami egészen másban. És persze, hogy Pamela Anderson a maga karizmatikus módján megközelítse Priscilla Presley komikus varázsát. Az utóbbi talán az egyetlen elvárás, amit eddig sikerült megvalósítani.

Kegyeleti okokból azért kétszer-háromszor csak elneveti magát az ember, de ez inkább szól a Leslie Nielsen-éra örökségének, mint a vásznon folyó ügyeknek. Ennyivel tartozunk az eredetinek, amihez minden kihagyott ziccer csak kedvet csinál. A 2025-ös verzió nem tud kárt tenni az 1988-as filmben, Leslie-nek ezért nem kell forognia a sírjában. Azért így sem könnyű végigülni ezt a 85 percet, sosem gondoltunk volna, hogy egy Adam Sandler-Kevin James vígjáték megváltás is lehet.

A film reklámkampányának rejtett üzenete egyértelmű: ajvé, az amerikai vígjátékok kihalófélben vannak, a mozikban pedig már alig találni igazi komédiát. Pedig mennyire szükség lenne az Egyesült Államokban egy jóízű nevetésre! Mindkét megállapítás valóban helytálló, és már csak arra várunk, hogy valaki végre elhozza ezt a régóta áhított felüdülést.