A határ mentén ingázók világában nem csupán a benzin az, ami mozgásban tartja őket. Van olyan magyar család, amely évi 500 ezer forintot spórol meg a bevásárlóturizmus révén, így nemcsak a napi rutinjuk része a határátlépés, hanem egy komoly anyagi előny

A környező uniós államokban hasonlóak az üzemanyagárak, mint nálunk, ennek ellenére néhol kifizetődő a "benzinturizmus". Leginkább Ukrajnába éri meg átlépni, ám sokan kockázatosnak tartják az utat Kárpátaljára. Riport.

- Állj! Kezeket fel! Mi az a dolog, amit a kezedben tartasz?! - kiáltotta rám egy negyvenes éveiben járó hölgy, akit az alsómiholjáci benzinkútnál kérdeztem arról, mennyire gyakran látogat át tankolni Horvátországba. (Ez a település a Dráva túlsó partján helyezkedik el, közvetlen közel a határhoz). Meglepetten néztem rá, majd lassan a slusszkulcsomat mutattam fel, amit szorosan fogtam.

- Nincs semmiféle felvevő?... Nem akarom, hogy holnap egy adóellenőr csengethessen be hozzám, mert "horvátba" járok gázolajért, és ebből profitálok - felelte.

Megnyugtattam, hogy a beszélgetést nem rögzítem, és amúgy sem számít adóalapnak az autó külföldi tankolásának előnye. Ezt követően – név nélkül, persze – egy divatos ruhát viselő hölgy készségesen megosztotta velem, hogy siklósi, és rendszeresen átruccan Miholjácba gázolajért. Igaz, sosem csupán tankolni érkezik, mindig vásárol néhány olyan élelmiszert a horvát szupermarketekből, amelyek jóval olcsóbbak, mint itthon.

- Csak a dízel és a benzin árát nézve nem igazán éri meg - magyarázta később -, hiszen egy liter itt körülbelül 50 forinttal olcsóbb, így egy tankolás alkalmával 2500 forintot spórolhatok. Persze, ebből a tizenöt kilométeres út miatt a költségek fele elmegy. De ha a boltban is sikerül pár ezer forintot megnyernem, akkor már érdemesnek tűnik.

A barátnőmmel jöttem, régóta terveztük, hogy beülünk valahová egy közös ebédre, itt az is olcsóbb húsz százalékkal.

Egy órán át várakoztam az INA miholjáci töltőállomásán, eközben félszázan tankoltak, s közülük három autó volt magyar rendszámú. Mindnek a sofőrje a bevezetőben megszólaló asszonyt erősítette, mondván, nemcsak üzemanyagért léptek át. Egyiküknek, a Tamásként bemutatkozó, harkányi vállalkozónak megjegyeztem, hogy szavai alapján - a vásárlás és a tankolás - maximum három-négyezer forint hasznot hozhat neki, így vajon megéri-e ennyiért átruccanni? - Nekem ez valóban nem tétel - bólintott rá -, de le kell hajolni a kevésért is. Én megbecsülöm a pénzt, aki nem becsüli meg, és nem hajol le érte, az nem is jut egyről a kettőre, merthogy a pénz se becsüli meg őt.

A benzinturizmus a legnagyobb előnyöket a drávaszabolcsiak számára nyújtja. A 670 fős, határ menti település lakói, akikkel beszélgettem, mindannyian a közeli Miholjácban töltik fel autóikat.

- Mi is szoktunk átjárni - ismerte el Anita, aki az egyik drávaszabolcsi boltban dolgozik eladóként.

Úgy vélem, a falu lakóinak több mint fele rendszeresen átjár.

Az alsómiholjáci kút mindössze 8 kilométerre helyezkedik el Drávaszabolcs szívétől, és a legközelebbi hazai töltőállomás, a harkányi is ugyanilyen távolságra található. Így a szabolcsiak számára az árkülönbség valódi nyereséget jelent.

A harkányi benzinkútnál álló autósok szerint az Alsómiholjáctól 12-15 kilométerre lévő fürdőváros autósainak legfeljebb tizede ingázik Horvátországba üzemanyagért. A Harkánytól északra fekvő települések - Túrony, Szalánta, Garé - lakói viszont mind itthon tankolnak, nekik már nem éri meg oda-vissza 50-55 kilométert megtenni.

A közösségi médiában gyakran szembesülünk azzal a híreszteléssel, hogy a szomszédos országokban jelentősen olcsóbb a benzin, mint nálunk. Azonban érdemes megjegyezni, hogy ezek az információk sok esetben nem tükrözik a valóságot. Néha úgy tűnik, mintha politikai szándékok vezérelnék a hamis hírek terjesztőit, akik felnagyítják az árkülönbségeket. Az interneten persze fellelhető számos megbízható forrás, amelyek pontosan közlik a környező országok üzemanyagárainak átlagát. Viszont ez az átlag is téves képet adhat, hiszen a sztrádák mentén található kutak ára akár 10-20 százalékkal is magasabb lehet. Ha valóban szeretnénk tudni, hogy melyik határhoz közeli településen érdemes tankolni, akkor a legjobb, ha a legközelebbi "falusi" (tehát nem a sztráda mellett elhelyezkedő) kutak árát vizsgáljuk.

A magyar-szlovén határon átkelve csupán 20-25 forinttal olcsóbban juthatunk üzemanyaghoz, mint itthon. A benzinturizmus tehát nem éri meg, véli a szlovén határ mellett található Tornyiszentmiklós polgármestere, Bene Nándor. A helyi lakosok általában csak akkor tankolnak Szlovéniában, ha a közeli Lendva egyik szupermarketjébe látogatnak, ahol bizonyos termékek ára 15-20 százalékkal kedvezőbb. Az elmúlt évtizedek során huszonöt, többségében magyar származású szlovén állampolgár telepedett le a 470 fős zalai faluban, és azok közül, akik Szlovéniában dolgoznak, rendszerint ott tankolnak.

Ez utóbbi jelenség azonban aligha nevezhető benzinturizmusnak, ahogyan az sem, hogy honfitársaink a Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyéből Ausztriába ingázva gyakran tankolnak az osztrák kutaknál. Szombathelyről és környékéről naponta körülbelül 10 ezer magyar dolgozó látogat el a határ közeli osztrák településekre. Nyolc ott dolgozó helybélit is megkérdeztünk, és mindannyian megerősítették, hogy a Vas megyéből Ausztriába ingázók mindegyike a túloldalon szerzi be az üzemanyagot. Az osztrák határhoz közeli kutak általában 5-15 forinttal olcsóbbak, mint a magyar oldalon találhatóak. Akik viszont itthon dolgoznak, azoknak nem igazán éri meg átlépni a határt a tankolás kedvéért, mégis van néhány, aki mégis így dönt.

Ervin, a 71 éves nyugdíjas férfi Szombathelyről, rendszeresen ellátogat a csajtai kúthoz, amely körülbelül 12 kilométerre található az otthonától.

- Az osztrák benzin hatékonyabb, mint a magyar - mondja Ervin -, hiszen száz kilométerenként 5-6 deciliternyi üzemanyagot spórolhatunk meg vele.

Egy tankolásnál 3000 forintot spórolok meg. Az a vélekedés, miszerint az osztrák "nafta" jobb és gazdaságosabb alternatíva - amelyet a hazai szakértők már többször is megcáfoltak - még mindig elterjedt a nyugat-magyarországiak körében, akik átjárnak tankolni.

Szlovákiába való átutazás benzintankolás céljából nem éri meg, hiszen a határ túloldalán jellemzően drágább a benzin. A dízel viszont kedvezőbb áron, 20-30 forinttal olcsóbban beszerezhető. Az elmúlt hét közepén Balassagyarmaton 652 forintot kértek a gázolajért, míg a közeli Tótgyarmaton 1,52 euró, azaz körülbelül 635 forint volt az ár. Azonban a legtöbben nem csupán üzemanyagért kelnek át a határon, hanem a szlovák akciós sörök miatt is, amelyek igencsak népszerűek a vásárlók körében.

Romániában 20-30 forinttal olcsóbb az üzemanyag, ám dél-keleti szomszédunknál útmatricát kell venni, ami egy napra nagyjából ezer forint, és ez le is nullázza a tankoláskor nyert hasznot. Szerbiában drágább az üzemanyag, mint nálunk, ezért nincs felőlünk induló benzinturizmus.

Leginkább Ukrajnában éri meg tankolni, ott a benzin literje 150, a gázolajé 200 forinttal olcsóbb. A Záhonyban élő 55 éves Zoltán kéthetente át is jár.

Mi mindig alaposan felkészülünk a bevásárlásra, hiszen Ukrajna számunkra kedvező árakkal bír. A tankolás költsége 10 ezer forint, de ha hárman ülünk a kocsiban, akkor még 6 doboz cigarettát is behozhatunk, ami 6600 forintos profitot jelent. Az élelmiszerek, mint a kenyér, italok, cukor, zöldségek és liszt, valamint mindenféle iparcikk is lényegesen olcsóbb itt. Minden egyes utazás során körülbelül 20-25 ezer forintos megtakarítást érhetünk el.

Zoltán véleménye szerint a magyarok helyzete nem éppen rózsás. Van, aki attól tart, hogy az oroszok elérik Kárpátalját, míg mások a határon való átkelés hosszú óráira panaszkodnak, ami akár 5-6 órát is igénybe vehet.

- Záhonynál nem érdemes visszafordulni - válaszolta Zoltán az előzőekre. - A kisebb átkelőknél, mint Lónyánál vagy Tiszabecsnél, gyorsan, mindössze 20-40 perc alatt átjuthatunk. Családunk számára ez a bevásárlóturizmus évente legalább félmillió forintot hoz. Ráadásul mindezt legálisan intézzük.