Milyen mértékben lehet az európai és amerikai modellek sikerét átültetni az ázsiai piacokra?

Elkezdődött a próbagyártás a világ legértékesebb chipgyártó cégének, a tajvani TSMC-nek arizonai üzemben. Az európai gyáruk Drezda mellett épül, míg Japánban is hasonló beruházások zajlanak. Ezek a lépések kulcsfontosságúak ahhoz, hogy csökkentsük a világ függőségét a chipek – a számítógépek és más elektromos eszközök szívének – terén. Ugyanakkor Tajvan védelme szempontjából kétségek is felmerülnek: a "szilíciumpajzs", vagyis az a tény, hogy minden ország kétségbeesetten igényli az ott készült chipeket, biztosítja a szigetország támogatását a Kína által jelentett folyamatos fenyegetéssel szemben. Közben Kína is intenzíven fejleszti saját chipgyártó kapacitását, nyíltan azzal a céllal, hogy átvegye Tajvan szerepét a globális ellátási láncban. Felmerül tehát a kérdés: meddig tudja megvédeni Tajvant a szilíciumpajzs?

Előtte egy kis technikai háttér: a chipgyárak egyik legfontosabb alapanyaga az úgynevezett szilícium-ostyák, amelyekre az automatizált gépek (ezek jellemzően a holland ASML fotolitográfiai cég több száz millió dolláros termékei, amelyekből évente alig 5-6 készül) tranzisztorok milliárdjait marják bele meghatározott rend szerint, extrém ultraibolya fény segítségével. Három dimenzióban, egymásra épülő rétegekben - ez a meghatározott rend a chiptervezés, amiben jelenleg az USA a piacvezető, Tajvan a második a világon. Kulcsfontosságú, hogy milyen kicsi tranzisztorokat tudnak belemarni egy ostyába: minél nagyobb ezeknek a sűrűsége, annál nagyobb kapacitású eszköz készül. A világon jelenleg Tajvan képes a legkisebb csíkszélességgel dolgozni: 3 nanométerenként tudnak elhelyezni egy tranzisztort, de már épül egy új gyár Kaoshiung város mellett, ahol a 2 nanométeres csíkszélesség a cél. (Gondoljunk csak bele: egy koronavírus átlagosan 80-120 nanométer hosszú, tehát elméletileg több tucat tranzisztort bele tudnának marni Tajvanban, a "becsippeléstől" rettegő konteóhívők rémületére.)

A 2023-as statisztikák alapján, amelyek a tavalyi év adataihoz még nem férnek hozzá, megállapítható, hogy a globálisan felhasznált, tranzisztorokkal ellátott szilíciumostyák 78 százaléka Tajvanon készült.