Mit remélnek a szerbiai gazdák 2025-től? - Magyar Mezőgazdaság A szerbiai mezőgazdasági termelők jövőbeli elképzeléseit és várakozásait a 2025-ös év kapcsán számos tényező befolyásolja. A gazdasági környezet, az agrárpolitikai intézkedések, valamint a fe

A szerbiai mezőgazdasági termelők az elmúlt évek keserű tapasztalatait követően idén három fontos elvárást fogalmaztak meg az új évvel szemben.

Kívánom, hogy az időjárás kedvezően alakuljon számukra: legyen bőséges csapadék, amely helyesen oszlik el időben és térben, és kerüljük el a jégverés pusztító hatását. Remélem, hogy a terményárak emelkedni fognak, és az agrárpolitika igazságosabbá válik számukra. Fontos, hogy a szerbiai kormány végre időben teljesítse a nekik járó támogatások kifizetését, elkerülve ezzel az elmúlt évek tapasztalatait.

Ha csak az elmúlt három év sanyarú tapasztalatát vesszük szemügyre, akkor kiderül, hogy 2022-ben az év végére összejött ugyan 600 literen (600 mm/m2) felüli átlagos csapadékmennyiség Szerbiában, de az év első nyolc hónapjában 200-250 literrel (250 mm/m2) kevesebb eső áztatta a földet a megszokottnál, emiatt pedig megfeleződött a megszokott termésmennyiség.

Tavalyelőtt nem volt gond sem a csapadék mennyiségével, sem időbeni eloszlásával, ennek köszönhetően az előző évhez képest megduplázódott a termés. A világpiaci árak csökkenése és az olcsó külföldi élelmiszeripari termékek szerbiai behozatala miatt azonban a felére estek a termény­árak Szerbiában, ezért nem térültek meg a befektetések, ami kiverte a biztosítékot a gazdáknál.

Júliusban és augusztusban az évszázados melegrekordok időszakában ugyanis csak nyomokban hullott csapadék, és ezt az aszályt meg a trópusi hőséget a legszárazságtűrőbb növények, mint a napraforgó és a kukorica sem tudták számottevő terméscsökkenés nélkül átvészelni. Összességében ezért drasztikus volt a terméskiesés.

Az elmúlt három év során a szerbiai termelők számára igencsak megpróbáló időszakot jelentett a helyzet. Ezen túlmenően sokan úgy érezték, hogy a kormány folyamatosan becsapja őket, hiszen nem teljesítette időben az agrártámogatások kifizetését, és nem hajtotta végre maradéktalanul azokat az intézkedéseket, amelyek a világpiaci árak csökkenéséből fakadó veszteségeik enyhítésére lettek volna hivatottak.

A fenti helyzet következményeként a termelők közötti verseny a kiadó termőföldek bérlésében jelentősen csökkent. Az érdekeltek egy része úgy látja, hogy az hektáronként kifizetett ötszáz euró nem térül meg számukra. Az elmúlt év tanulságai alapján a termelők idén elkerülik ezt a helyzetet, és nem kívánják megismételni a tapasztalt nehézségeket.

Évek óta zajlik a "húzd meg, ereszd meg" játék a kormány és a szerbiai mezőgazdasági termelők érdekvédelmi szervezetei között.

Tökéletesen tisztában van azzal, hogy a földművesek és állattartók tűrőképessége milyen határok között mozog, és amikor a kéréseik teljesítéséről van szó, hajlandó minden követ megmozgatni, hogy elérje a képzeletbeli piros vonalat. Folyamatosan tárgyal velük, bár ígéretei gyakran üres szavak maradnak, hiszen nem mindig képes teljes mértékben eleget tenni a termelők követeléseinek. Amikor végre sikerül megállapodásra jutniuk, gyakran hónapok telnek el, mire a beígért támogatások ténylegesen megérkeznek.

Természetesen a termelők is tisztában vannak vele, hogy a kormány ajtaján nem csupán ők kopogtatnak állandóan. A mezőgazdasági szektor mellett egészségügyi dolgozók és pedagógusok is kifejezik elégedetlenségüket a gazdasági helyzet miatt, de ezen túlmenően Szerbia-szerte egyre nagyobb problémák is felmerülnek, mint például a tömeges egyetemistatüntetések. Ennek ellenére a gazdák néha elérik tűrőképességük határát, és ilyenkor különböző módon fejezik ki protestálásukat: traktoros felvonulásokkal blokkolják az utakat, vagy a parlament előtt a vízelvezető árkokba öntik az általuk megtermelt tejet. Ez a jelenség évek óta ismétlődik Szerbiában, miközben a belgrádi kormány folyamatosan hangsúlyozza, hogy az államkassza lehetőségei végesek.