Számtalan ember várakozik Ukrajna határán, de a béke érkezése nem minden problémát old meg azonnal.

Donald Trumpot január 20-án másodszor is beiktatták amerikai elnöknek, ez pedig gyökeres változást hozhat az ukrajnai háború menetében. A világ vezetői az utóbbi hetekben már egyre többször beszéltek egy lehetséges békéről, és erre Moszkva is nyitottnak mutatkozik. Az egyik legnagyobb kérdést az jelenti, hogy a harcok esetleges befejezését követően mi lesz a sorsa annak a több millió embernek, akik úgy döntöttek, hogy inkább elmenekülnek az országból.

A 2022 februárjában kezdődött orosz invázió Ukrajna ellen hatalmas menekültáradatot váltott ki. A határok mentén hosszú kocsisorok kígyóztak, ahogy emberek ezrei próbálták elhagyni az országot, sokan milliós nagyságrendben döntöttek a távozás mellett. A menekültek zöme végül főként Európában és Oroszországban talált új otthonra, és kérdéses, hogy ez csupán ideiglenes menekülés-e, vagy véglegesen elhagyták hazájukat. A hivatalos statisztikák szerint jelenleg körülbelül 7 millió ukrán él külföldön menekültként, ami komoly dilemmát jelent a befogadó országok és Ukrajna számára is: vajon a béke helyreállítása után visszatérnek-e ezek az emberek otthonaikba?

Az ukrajnai konfliktus olyan menekülthullámot generált Európában, amelyre a második világháború óta nem volt példa. Ez a helyzet komoly kihívások elé állította a kontinens országait. Ahogy a harcok terjedése csökken, és a három év után láthatóvá válik a béke reménye, úgy most új lehetőségek és feladatok előtt állunk.

Egy friss kihívás bontakozik ki előttünk: a hazaköltözők várható áramlása, valamint a hozzá kapcsolódó logisztikai megoldások kidolgozása.

A visszatérők helyzetének kezelése komoly logisztikai és infrastrukturális kihívások elé állítja az államot. Ukrajna lakosságának aktuális számát különböző források és becslések alapján határozzák meg, ami az eltérő módszertanok miatt változó. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az országban utoljára 2001-ben végeztek népszámlálást, így az állami nyilvántartások is csupán hozzávetőleges adatokat szolgáltatnak. A korábbi, 2001-es népszámlálás szerint körülbelül 48,5 millió ember élt Ukrajnában, ami körülbelül 3 milliós csökkenést jelentett a függetlenség elnyerésekor tapasztalt csúcsidőszakhoz képest. Ennek hátterében migrációs és demográfiai tényezők állnak: sokan hagyták el az országot, miközben a gyermekszületések száma nem volt elegendő a természetes népességnövekedés fenntartásához.

A tendencia a következő években alig változott, 2013 végére már körülbelül 45 millióan éltek az ország területén. Bár a nyugati források többsége nem említi, 2014 elején Oroszország számos sűrűn lakott területet elcsatolt Ukrajnától, így a becslések szerint az Ukrajna által ténylegesen ellenőrzött területeken élő népesség 41-42 millióra csökkent. Ekkoriban a már amúgy is zűrzavaros adatok követése egyre bonyolultabbá vált, de egy dolog egyértelmű volt: Ukrajna lakossága drámai ütemben apadt. A kibontakozó demográfiai válság jelei már a 2021-es statisztikákban is megmutatkoztak. Akkor az ukrán hivatalos statisztikák alapján...

A lakosság mintegy 421 ezer fővel csökkent az országban, annak ellenére, hogy ez a év "kvázi" békeévnek tekinthető.

A 2022-es orosz invázió súlyos következményei, a menekültáradat, valamint a területek elvesztése tragikus mértékben megváltoztatta Ukrajna arculatát. A konfliktus következtében rengeteg ember vesztette életét, és a helyzet általános kilátásai rendkívül borongósak. Jelenleg szinte senki sem rendelkezik pontos információval arról, hányan élnek a Kijev által ellenőrzött területeken. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a valós lakosságszám már 30 millió alá csökkent, míg az ENSZ becslései szerint is 10 millióval csökkent a lakosság, ami a teljes népesség 25%-át jelenti. Ebben a nehéz szituációban a tűzszüneti megállapodás reményei még mindig távolinak tűnnek, ám a jövőbeli változások bármikor újraformálhatják a helyzetet.

A kilátások jelenleg nem éppen biztatóak Kijev számára, de Donald Trump hivatalba lépése talán új irányt adhat a helyzetnek. Jelenleg csak spekulációk keringenek arról, mikor kezdenek el a békefolyamatok, és még inkább kérdéses, hogy ezek mikor hozhatnak tartós eredményeket. Az új amerikai elnök körüli tanácsadók azt emlegetik, hogy az elkövetkező 100 napban szeretnék rendezni a konfliktust, ám ez a célkitűzés is rendkívül ambiciózusnak tűnik. Ennek oka pedig nem más, mint:

Amíg az oroszok dominálják a helyzetet – hiszen jelenleg náluk van a kezdeményezés –, addig nem sietnek a megállapodás megkötésével. Céljuk, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki ebből az állapotból, és maximálisan kihasználják a helyzet adta lehetőségeket.

Fontos hangsúlyozni, hogy a jövőbeli békemegállapodás részletei jelenleg teljesen ismeretlenek. Kiindulópontként azt feltételezhetjük, hogy Moszkva a jelenlegi területek feletti ellenőrzést kisebb-nagyobb módosításokkal meg fogja tartani, míg Kijevnek el kell fogadnia ezen területek tartós elvesztését. Kérdéses, hogy kialakulhat-e egy pufferzóna, és hogy milyen mértékben engedik majd be az embereket ebbe a térségbe. Valószínű, hogy a jelentős csomópontok nem fognak létrejönni, mivel az ukránok a háború után stratégiai megfontolásokból nem helyeznek el nagyobb lakossági vagy gazdasági központokat a határ közelében. Ennek oka, hogy egy esetleges újabb orosz támadás során ezek valószínűleg az elsődleges célponttá válnának. Kivételt képezhetnek azonban a garnizonvárosok, valamint az olyan helyek, amelyek elengedhetetlen fontossággal bírnak, mint például a bányászati központok.

A visszatérők olyan országba léphetnek be, amely kezdetben valószínűleg komoly kihívásokkal néz szembe, és ez a nehézség akár hosszú éveken át is elhúzódhat.

A menekültek visszatérésével kapcsolatban az egyik legfőbb kérdés, hogy valójában hányan választják a hazatérést. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a konfliktusok elhúzódása során az elmenekült emberek egyre nehezebben hozzák meg a döntést a visszatérésről. Ahogy telik az idő, és egyre hosszabb ideig tartózkodnak külföldön, úgy egyre inkább beilleszkednek a helyi közösségekbe, ami csökkenti a hazaköltözés vonzerejét. Ezt a jelenséget tükrözi a CEPR által készített tanulmány is, amely figyelemmel kíséri a külföldön élők véleményét a hazaérkezés lehetőségeivel kapcsolatban.

A tapasztalatok alapján egyre egyértelműbbé válik, hogy sokan szeretnének a befogadó országban maradni az idő múlásával.

A legfrissebb fejlemények között figyelemre méltó, hogy egyre többen térnek vissza hazájukba, annak ellenére is, hogy a háborús helyzet továbbra is feszültséggel terhelt. Emellett a véglegesen új országot választók száma is emelkedik. A közeljövőben várhatóan a legnagyobb kihívást azok a menekültek jelentik, akik nem tudják, melyik irányt válasszák, hiszen döntésük komoly versenyt generálhat. Erre utalhat, hogy Ukrajna Németországban központokat kíván létrehozni, amelyek célja a menekültek eligibilitásának és választási lehetőségeinek megkönnyítése.

Az első tanulmányok már elkészültek a háború kirobbanása óta visszaáramlókról, ami választ ad néhány kérdésre. Egyrészt nagyon sokan olyan helyekre mentek vissza, amelyet fizikai hatásokat tekintve nem érintett a háború, így például Nyugat- és Középső-Ukrajna településeiről. Itt a legnagyobb a visszatérők aránya is, egyes helyeken már közel 60 százalékos volt mindez 2023 végén. A helyzetet bonyolítja azonban, hogy Ukrajnában körülbelül 3,7 millió a belső menekültek száma, akik a fegyverropogás elcsendesülésével szintén haza akarnak térni. Az UNHCR jelentetett meg egy 2024 novemberében egy megkérdezésen alapuló felmérést, ebben a menekültek 61 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szeretne visszatérni otthonába. Egy esetleges békével ez a szám átalakulhat, mivel sokak megváltoztathatják a véleményüket. Azonban az első menekültek hazatérése utáni beszámolók szintén nagy súllyal nyomhatnak a latba, mivel ez meghatározhatja más külföldiek döntését is. Amennyiben tapasztalják a fenn már ábrázolt problémák sokaságát, akkor győzhet a külföldön maradás.

Kijev számára létfontosságú, hogy a külföldön élő ukránok hazatérjenek, mivel nélkülük sokkal nehezebben valósítható meg az ország újjáépítése.

Nem pusztán arról van szó, hogy a "mennyiségileg" több emberre van szükségük, hanem jellemzően a jobban képzett, tanultabb, világlátottabb és vagyonosabb rétegek hagyták el Ukrajnát, az ő visszatérésük és a magukkal hozott tudás pedig nagyot lendíthetne a munkálatokon.

Az ukránok hazatérése komplex kérdéseket vet fel a befogadó országok számára, hiszen ennek hatásai ellentmondásosak lehetnek. Egyrészt sok ember eltűnhet a munkaerőpiacról, valószínűleg azok fognak hazaköltözni, akik nehezen találták meg a helyüket a helyi közösségben. Másrészt a menekültek ellátása jelentős kormányzati forrást igényelt, így ezzel a terheléstől mentesülhetnek az érintett országok. A politikai táj is érintett, hiszen például Németországban, ahol körülbelül 1,2 millió ukrán menekült él, Friedrich Merz, a lehetséges kancellár, "szociális turistáknak" titulálta a kelet-európai menekülteket. Így a hazatérés paradox módon egyszerre jelenthet "áldást és átkot" számukra; várhatóan az integrálódott családokat próbálják majd itthon tartani.