Miért nem áll érdekében Zelenszkij körének a béke? Az okok mögött több tényező is húzódik, amelyek összetett politikai, gazdasági és társadalmi dinamikákra vezethetők vissza. Először is, a háború folytatása lehetőséget teremt arra, hogy Zelenszkij és csap

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/vilag/oligarchak-a-haboruert-934970/

Donald Trump nem csupán történelmi pillanatot teremtene az ukrajnai háború intenzív szakaszának lezárásával és a béketárgyalások elindításával, hanem saját globális népszerűségét is jelentősen növelhetné. A sikeres kezdeményezés bizonyítaná, hogy az Egyesült Államok befolyása továbbra is erőteljes a nemzetközi színtéren. A Fehér Házba való visszatérésekor Trump valószínűleg a kemény fellépést választaná, figyelmen kívül hagyva, hogy a helyzet tartós megoldásához a háború okainak kezelésére is szükség lenne, különben a konfliktus újra kiújulhat. Ez a lehetőség különösen Moszkva számára aggasztó, hiszen elvárják, hogy Trump a problémát átfogó módon kezelje, és ne csupán átmeneti megoldásokat keressen. Az amerikai politikai elit demokratikus szárnya, valamint számos nyugat-európai vezető attól tart, hogy a konfliktus olyan rendezése, amely Oroszország katonai sikereit elismeri, gyengítené a Nyugat presztízsét. Ez a megközelítés ellentmond a korábbi nyugati politikának, és figyelmen kívül hagyja a különböző üzleti érdekeket is. A hatalmon lévő ukrán elit, amely Volodimir Zelenszkij mögött áll, szintén nem örülne, ha a béke hirtelen megérkezne, hiszen ez aláásná a jelenlegi helyzetük stabilitását és befolyásukat. A béke nem csupán politikai, hanem gazdasági kérdés is, amely sok érintett fél érdekeit feszültség alatt tartja.

A legnagyobb kihívást nem az jelenti számukra, hogy miként érveljenek az ukrán társadalom radikálisabb, a frontvonal mentén kitartó részének a háború kapitulációval egyenértékű lezárásáról. Ezt még csak-csak megoldanák Zelenszkijék, hiszen képesek hatékonyan kommunikálni, ráadásul a lakosság többsége valójában örülne a vérontás végének. Sokkal inkább elkeseríti őket a hatalom elvesztésének lehetősége és annak következményei. Volodimir Zelenszkij legitimitásának kérdése azonnal felmerül, amint egy esetleges megállapodás aláírására kerülne sor. A Kreml ugyanis nem ismeri el őt legitim államfőként. Erre Trump csapata talán az ukrán hatalom "szürke eminenciásával", az elnöki adminisztrációt irányító Andrij Jermakkal közösen találhatna kiutat. A jelenlegi hatalom számára a legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha minél előbb elnökválasztást tartanának, amelyet a Nyugat hallgatólagos támogatása mellett úgy alakítanának, hogy Zelenszkij legnagyobb riválisait távol tartják a versenytől. Így a választásokon győztes Zelenszkij aláírhatná a megállapodást, míg a Nyugat azt kommunikálhatná, hogy nem engedett a Kreml nyomásának.

Az is elképzelhető, hogy Zelenszkij a helyzet megoldásának gátjává válik, és Jermak, valamint az amerikaiak meggyőzik őt a lemondásról. Ekkor a békemegállapodást a parlament elnöke, Ruszlan Sztefancsuk írja alá, mint megbízott államfő. Ezt követően a választások során, amerikai támogatással, egy Jermakhoz közel álló jelölt nyer, aki hűen követi a Fehér Ház irányvonalát, és így Ukrajna valódi vezetőjeként marad a színen.

Zelenszkijék feje fölött ott lebeg a totális bukás árnyéka is. Amennyiben Donald Trump úgy véli, hogy a jelenlegi politikai elittel nem lehet érdemi megállapodásra jutni, Washington könnyen találhat módot arra, hogy leváltsa őket. A frontvonalak alakulásának tükrében nem lenne meglepő, ha egy katonai puccs következne be, amelyet a Londonból hazatérő Valerij Zaluzsnij irányítana. Az új, nemzeti megmentésre szövetkező kormányban olyan alakok is helyet kaphatnának, mint Porosenko és Kolomojszkij. A volt főparancsnok aláírhatná a tűzszüneti megállapodást, ezáltal fenntartva a nyugati hatalmak folytonosságát. Bár ennek a forgatókönyvnek az esélye csekély, nem zárható ki, hogy a Majdan idején hatalomra jutott rezsim teljesen összeomlik, Zelenszkij és Jermak elhagyja az országot, Ukrajna pedig szétesik. Ebben az esetben a békét a Moszkva támogatásával hatalomra került Mikola Azarov vagy Viktor Medvedcsuk írná alá.

A Volodimir Zelenszkij fémjelezte hatalmi elit számára a legoptimistább forgatókönyv az lenne, ha a Donald Trump által elővezetett, Kijev által szavakban támogatott rendezési tervet Moszkva elutasítaná, Fehér Ház pedig a "héják" és a hadiipari lobbi nyomására tovább fegyverezné Ukrajnát. Az már ebből a szempontból másodlagos, hogy az egész finanszírozását egyre inkább Európa venné át. Kijev és Zelenszkijék ezzel időt nyernének, és még nagyjából egy évig folytatódna mindaz, ami a 2024-es évet is jellemezte. Az orosz erők a jelenlegi tempóban haladnának előre, közben rombolnák az energetikai és közlekedési infrastruktúrát, az ukránok meg-megpróbálkoznának egy a kurszkihoz hasonló ellentámadással, és támadnák drónokkal, rakétákkal a mélységi orosz célpontokat, az Egyesült Államok és az Európai Unió pedig újabb, az orosz energetikai szektort sújtó szankciókat vezetne be.

Ebben az esetben az ukrán vezetés továbbra is lefölözhetné a háború hozadékát. Virágozhatna tovább a korrupció, amelyből a hatalom és a hozzá csapódó, állami megrendelésekben érintett üzleti kör nagyon is jól él. Ahogy a közelmúltban a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozva Németország egykori pénzügyminisztere, a baloldali Oskar Lafontaine fogalmazott, Ukrajnát korrupt oligarchák uralják, hiányzik belőle a valódi demokrácia, és egyre inkább külső támogatásokból él. Az elmúlt hónapokban egyébként egyre több hasonló kritika látott napvilágot.

Még az ősszel Artem Dmitruk, a rada képviselője állította, hogy Zelenszkij többet lopott, mint az összes korábbi ukrán elnök együttvéve. A még 2021-ben a kormánypárt, a Nép Szolgája frakciójából kizárt, azóta az Ukrajna Újjáépítése képviselőcsoportban dolgozó, tavaly nyáron azonban külföldre szökött és huliganizmus miatt körözött parlamenti képviselő szerint Zelenszkij hivatala havonta több tízmillió dollárt sikkasztott el az állami struktúrákból. Az eset a kormányzó párt erjedése mellett mutatja a lojalitás csökkenését is. Korábban a szintén a Nép Szolgájából kizárt Heo Lerosz "énekelt" és Telegram csatornáján tett közzé konkrét eseteket, köztük azt a 2022-es beszerzést, amelynek során a védelmi minisztérium bolgár gyártmányú lövedékeket vásárolt az állami tulajdonú Progress vállalaton keresztül. A túlfizetés szerinte csak ezen a három szerződésen 6,7 milliárd hrivnyát (mintegy 65 milliárd forintot) tett ki, amelyből tudomása szerint 170 millió euró került Jermak és Zelenszkij zsebébe. A képviselő azt is felvetette, hogy az ukrán államfő és köre 2012 óta mintegy 40 millió dollárt pumpált Ihor Kolomojszkij üzletemberen keresztül különböző offshore cégekbe. Lerosz azt is állította, hogy Zelenszkij állami költségvetésből származó pénzből külföldön vásárolt ingatlant. Leleplezéseit összegezve úgy fogalmazott, hogy mind Zelenszkij, mind pedig Jermak a korrupció keresztapáivá váltak. Normálisan működő országban Zelenszkijnek a fentiek mellett azért is magyarázkodni a kellene, miért állította a család egyik ciprusi bejegyzésű offshore cégének az élére a számvevőszék vezetőjének húgát. Persze, azt sem magyarázta meg az államfő, hogy miért a barátját, Krivij Rih-i szomszédját, Olha Piscsanszkát nevezte ki a pénzügyi ellenőrző szerv élére.

A korrupció sötét árnyéka különösen a katonai szektorra vetül. Nemrégiben 30 tisztviselőt azonosítottak, akik állami források eltulajdonításával gyanúsíthatók. Az érintettek között találhatók lakásügyi és karbantartási osztályok munkatársai, valamint kereskedelmi struktúrák képviselői is. A Legfőbb Ügyészség nyilatkozata szerint több mint 3,7 millió dollárt sikkasztottak el, amely eredetileg a hadsereg ellátására lett volna fenntartva. A vádak között szerepelnek olyan súlyos bűncselekmények, mint tűzifa, villany, földgáz és bútorok beszerzésére szánt források eltüntetése, valamint katonai infrastruktúra fejlesztésére szánt pénzek eltérítése. Egy év elején Vitalij Polovenko, a védelmi minisztérium helyettes vezetője bejelentette, hogy a minisztérium megszüntette a szerződéseket Ihor Hrinkevics lvivi üzletember cégeivel, aki a fegyveres erők ruházatának beszerzési botrányában játszott szerepet. Ezen kívül az Ukrán Biztonsági Szolgálat egy ezredest és egy védelmi termékeket szállító cég vezetőjét is letartóztatta korrupció gyanújával. Egy másik figyelemre méltó esetben 40 millió dollárt (több mint 14 milliárd forintot) sikkasztottak el, amelyben a Lviv Arsenal nevű ukrán fegyvergyártó cég és a védelmi minisztérium munkatársai is érintettek voltak. A történet tragikus csúcspontja, hogy Kijev megrendelt százezer aknavetőgránátot, ám a vállalat egyetlen darabot sem szállított le, ezzel súlyos következményeket okozva a hadseregnek.

A korrupció sajnos nemcsak a politikai színtéren, hanem más területeken is virágzik. Vegyük például azt az esetet, amikor egy regionális lakás- és karbantartási osztály vezetőjét azzal vádolták, hogy 285 ezer dollár értékben illegálisan szerzett kereskedelmi eszközöket, földterületeket és egyéb értékeket, amelyeket egy közvetítő nevére regisztráltak. De nem ez az egyetlen eset; nemrégiben Roman Terescsenko, a milliárdos gabonakereskedő került a középpontba, akit azzal gyanúsítanak, hogy több millió dollárt mosott tisztára egy saját néven üzemeltetett OnlyFans-fiókon keresztül. A nyomozás arra a nagyszabású razziára vezethető vissza, amelyet az adóhatóság indított az országban dolgozó OnlyFans-modellek ellen. A vizsgálat során kiderült, hogy Terescsenko 3 millió dollár összértékben közel 200 gyanús tranzakciót végzett lengyel és svájci cégek felé a Paxum nevű fizetési szolgáltatón keresztül. A pénz forrásaként pedig saját OnlyFans-en végzett erotikus tevékenységét jelölte meg. A milliárdos otthonában és irodáiban végzett házkutatások során rengeteg dokumentumot, adathordozót és készpénzt foglaltak le, amelyek tovább növelhetik a gyanúját.

Ukrajna immár évtizedek óta küzd a korrupció árnyékával, amely szinte minden szegletét áthatja a közigazgatásnak, az igazságszolgáltatásnak és a gazdaság különböző területeinek. A háborús helyzet csak tovább súlyosbította ezt a problémát, jelentős hatást gyakorolva az ország fejlődésére és stabilitására. Az állami megbízások és közbeszerzések területén tapasztalható korrupció különösen aggasztó. Gyakran előfordul, hogy a közbeszerzési pályázatokat manipulálják, a versenytársakat diszkrét módon kiszorítják, míg a kiírók egyértelmű előnyökhöz jutnak. Az átláthatóság hiánya a közbeszerzések világában pedig lehetővé teszi, hogy az állami források sokszor a megszokott ügyeskedések áldozatául essenek.

Ebből a kontextusból alakultak ki a mindenható oligarchák, akik hosszú időn keresztül az állam irányítását is a markukban tartották. Zelenszkij a kampányában azt ígérte, hogy véget vet ennek a helyzetnek, és bár sikerült visszaszorítania az ismert oligarchák hatalmát, a Bankova és annak vezetői léptek a helyükbe. A Zelenszkijék központosító törekvéseiben nem található hely a hagyományos oligarchák számára, akiket a háború gazdasági ereje is meggyengített. Ennek következtében Ukrajna politikai és gazdasági tája jelentős átalakuláson megy keresztül. A jól ismert nevek - Ahmetov, Medvedcsuk, Firtas, Kolomojszkij és Porosenko - nem tűntek el teljesen, de befolyásuk már korántsem olyan erős, mint korábban. Csak azok tudnak igazán talpon maradni vagy felemelkedni - mint Viktor Pincsuk és Tomáš Fiala - akik nagy multinacionális vállalatokhoz kötődnek. Zelenszkijék lépéseit a hatalom megtartása vezérli, ami különösen érdekes, mivel a legnagyobb veszélyt jelentő nyugati partnerek helyi képviselőit sem hagyják nyugodtan pihenni. A Bankova még a Soroshoz köthető figurákat is háttérbe szorította, jelezve ezzel a hatalomért folytatott küzdelem intenzitását.

A jelenlegi rendszer és logika szempontjából a háború kulcsfontosságú tényező. Elsősorban a Bankova, Zelenszkij és Jermak körüli hatalmi elit addig őrizheti meg pozícióját, amíg a béke el nem érkezik. Az Elnöki Iroda és a hozzá közvetlenül kapcsolódó személyek addig uralkodnak, amíg a kaotikus háborús helyzet tart. E csoport érdekei összefonódnak a korrupt állami beszerzési hálózatokkal, amelyeken keresztül oligarchákhoz nem sorolható, de jól jövedelmező üzletemberek, a hadsereg gazdasági vezetése, a beszállítók, a hadkiegészítő parancsnokságok dolgozói, valamint az egészségi alkalmasságot megállapító orvosok és a határvédelmi hatóságok alkalmazottai is profitálnak. Ha tehát a hatalom belső dinamikái és a korrupt állami működés révén összefonódott érdekek dominálnak, akkor valószínű, hogy 2025-re sem fog beköszönteni a béke Ukrajnában. Természetesen ez a rendszer csak addig maradhat fenn, amíg a Nyugat finanszírozza a konfliktust. Így a jövőbeli eseményekről és a béke lehetőségéről végső soron a nagyhatalmak, különösen Washington és szövetségesei, valamint Moszkva fog dönteni.