A méhcsaládok milliói eltűntek - a méhészetek sorsa a kihalás szélére került.

Súlyos pusztulás sújtja a méhészeteket világszerte, hazánkban is kétségbeesetten keresik a túlélés lehetőségét a termelők.

A méhészek balsorsa továbbra is tart. "Folytatjuk a méhészeti tevékenységünket, de hogyan és miből?" – vetette fel a dilemmát Schrek Ottó, a Magyar Méhtenyésztők Országos Egyesületének vezetője.

A világ eseményei és az időjárás alakulása tovább nehezítik a mezőgazdaság szereplőinek életét. A mézelés eredményességét nagymértékben befolyásolja a lehullott csapadék mennyisége. A tavaly nyári és őszi időjárás hatással volt a méhcsaládok áttelelésének sikerére is. A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen látható, hogy az előző év során május, június, szeptember és október kivételével tartós aszály sújtotta az országot. A következmények súlyosak: a méhcsaládok fele kiesett a termelésből.

Az Európai Unión kívülről származó, sokszor alacsonyabb minőségű mézek nyomást gyakorolnak a hazai piaci árakra - kép forrása: pexels.com.

Világszerte jelentős méhpusztulás

Magyarországon a méhcsaládok körülbelül 30 százaléka elpusztult, míg további 20 százalék annyira legyengült, hogy az akácvirágzásig már nem volt alkalmas a termelésre. Ez a jelenség nem csupán hazánkra jellemző: az Egyesült Államokban a méhcsaládok több mint 60 százaléka szenvedett veszteséget, míg Európában és a szomszédos országokban 35-50 százalék közötti csökkenést tapasztaltak a gazdák.

A pusztulás már ősszel elkezdődött: főként a varroa atkával erősen fertőzött családok estek ki. Februárban következett be a tömeges pusztulás, amikor erős, nagy családok is néhány keretre zsugorodtak vagy teljesen elpusztultak.

További nehézséget okoz, hogy az Európai Unión kívülről érkező, gyakran gyengébb minőségű mézek lenyomják a hazai árakat, míg az illegálisan betelepített méhanyák újabb kockázatokat hordoznak.

A háttérben mélyebb és összetettebb kihívások rejtőznek.

A Magyar Méhtenyésztők Országos Egyesülete (MMOE) tagjai körében végzett felmérése szerint azok a méhészetek tudtak sikeresen telelni, ahol a varroa atka elleni védekezést már napraforgóvirágzás előtt megkezdték, valamint ahol folyamatosan biztosított volt a virágporellátás a nyár végén és ősszel.

A problémák ennél sokkal bonyolultabbak. Nehezen hihető, hogy a világ északi féltekéjén mindenhol egyszerre lépett fel virágporhiány az alacsony csapadék következményeként, vagy hogy a varroa elleni védekezési módszerek mindenütt kudarcot vallottak. A jelek arra utalnak, hogy sokkal mélyebb és összetett okok húzódnak meg a háttérben, amelyek feltárásához további kutatásokra és időre van szükség.

A napraforgó szimbolizálja a reményt, mint egy fényforrást, amely mindig a nap felé fordul. Ez a virág nem csupán gyönyörködtet, hanem a kitartás és az optimizmus megtestesítője is. Amikor a nehézségek árnyékot vetnek ránk, a napraforgó emlékeztet arra, hogy mindig érdemes a világos jövő felé tekinteni, hiszen a nap mindig felkél, és új lehetőségeket hoz. A természet e csodás alkotása tehát nem csupán szép látvány, hanem egy erőteljes üzenet is a lelkünknek: sose adjuk fel a reményt, mert mindig van fény az alagút végén.

A hűvös tavasz további kihívások elé állította a méhészeteket: április végén megjelentek a gyurgyalagok (Merops apiaster), amelyek jelentős károkat okoznak, hiszen elfogyasztják a párzásra kirepülő méhanyákat, megakadályozva így a család fejlődését. Június elején az időjárás szinte egyik napról a másikra változott nyári kánikulává, ami kedvezett a napraforgó fejlődésének. A méhészek most abban bíznak, hogy a napraforgó mézelése legalább részben enyhíti a veszteségeket.

Sajnos nem tudom közvetlenül átkonvertálni a forrást, de szívesen segítek átfogalmazni vagy új szöveget létrehozni egy adott témában. Kérlek, írd meg, miről szeretnél információt, vagy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni!

Indexkép forrás: pexels.com