A Tajvan helyzete egyre feszültebb, mivel a szigetországot komoly nyomás alá helyezték. Közben a Filippínó közösségek is kétségbeesett helyzetben találják magukat, próbálva megbirkózni a kihívásokkal, amelyek a politikai és gazdasági instabilitásból fakad
A délkelet-ázsiai országok egyre növekvő aggodalommal kísérik Donald Trump Ukrajna-politikáját, hiszen eddig megbízható szövetségesként tekintettek az Egyesült Államokra. A régió államai egyre inkább attól tartanak, hogy egy esetleges katonai konfliktus során, külső támogatás nélkül, nem lenne esélyük a kínai hadsereg feltartóztatására. Ráadásul a veszélye annak, hogy Trump tranzakcionalista hozzáállását velük szemben is érvényesíti, egyre inkább fenyegeti őket, és súlyos következményekkel járhat. Eközben Peking fokozott érdeklődéssel figyeli az új amerikai politikát, amely a trumpi irányvonal következtében jelentős előnyökhöz juttathatja Kínát a térségben.
A délkelet-ázsiai aggodalmak természetesen egyáltalán nem alaptalanok. Trump már a választási kampányában kijelentette, hogy a világ legnagyobb csipgyártójának számító Tajvannak a jövőben fizetnie kellene az amerikaiaknak a védelemért. A helyzet pedig finoman szólva is kiélezett, hiszen az elemzői előrejelzések szerint a kínai hadsereg 2027-re vagy 2028-ra készen fog állni a sziget elleni invázióra. Ezért miután februárban Trump felszólította az amerikai csipgyártókat, hogy telepítsék vissza a termelésüket az Egyesült Államokba, a tajvani elnök azonnal tárgyalásokat ajánlott neki, és ígéretet tett rá, hogy országa ezentúl többet fektet be és többet vásárol az Egyesült Államokban, valamint növeli a védelmi kiadásokat.
A tajvaniak gyors reakciója nem véletlen: az utóbbi időszakban megszaporodtak az olyan gyanús tevékenységek a térségben, amelyekkel Kína nyomást akar gyakorolni a vitatott hovatartozású szigetre. Ilyen eset legutóbb február végén történt, amikor egy újabb telekommunikációs kábelt vágott át egy kínai teherhajó. Tajpej szerint nem zárható ki, hogy az akció Kína "szürke zónás" hadviselésének része. Az ilyen akciókat az alacsony költségek, a tagadhatóság és a nehézkes felismerhetőség miatt az elmúlt időszakban több ország is alkalmazta. Tajpej szerint a kínai "halászati balesetek" is ide sorolhatók, amelyeket a nemzetbiztonsági súlyuknak megfelelően kezelnek.
A Tajvani-szoroson túl más országok is aggasztó figyelemmel kísérik az Egyesült Államok új politikai irányvonalát. A Dél-kínai-tenger térségében évtizedek óta feszültség uralkodik, Kína területszerzési ambíciói miatt, amelyek gyakran súlyos incidensekhez vezetnek. A legutóbbi ilyen esemény a második Thomas- (Ayungin) zátonynál zajlott, ahol a Sierra Madre nevű Fülöp-szigeteki hajó, amely a helyi katonák előőrsét képezi, célkeresztbe került. Júniusban a kínai parti őrség szándékosan ütközött egy Fülöp-szigeteki utánpótláshajóval, majd a kínai katonák fejszékkel támadtak a filippínó tengerészekre. Mindeközben, egy hónappal korábban, Bongbong Marcos, a Fülöp-szigetek elnöke figyelmeztetett, hogy ha országának egy polgárát szándékos támadás következtében megölik, az a háborús cselekmények határvonalán mozogna. Ez a helyzet arra kényszerítheti Manilát, hogy aktiválja az 1951-ben az Egyesült Államokkal kötött kölcsönös védelmi szerződést. Jelenleg azonban teljesen kérdésessé vált, hogy Trump hogyan reagálna egy esetleges kínai provokációra a Fülöp-szigetek ellen.
Vagyis a trumpi külpolitika - amely egyre többször kérdőjelezi meg a nemzetközi szervezetekben való amerikai részvétel létjogosultságát - egyelőre Pekingnek kedvez leginkább, mivel kétségeket ébreszt Amerika legszorosabb délkelet-ázsiai szövetségeseiben. Ezért mostanra egyre több szakértő vonja kétségbe, hogy az új amerikai adminisztráció koherens Ázsia-stratégiával rendelkezne.
