Ákos meglepetéssel szolgált a lemezbemutató koncertjén, amely teljesen váratlan fordulatot vett.
Feketeöves Ákos rajongóként gyakran érzem, hogy nehéz meglepni, mégis az énekes mindig képes rácáfolni erre a gondolatra. A 30 éves szólópályafutása alatt soha nem ragadt le a legismertebb slágereinek sablonos előadásánál. Ákos a kísérletezés igazi mestere, ami nemcsak őt menti meg a monotóniától, hanem minket is újra és újra magával ragad. Ez a frissesség és kreativitás teszi lehetővé, hogy még a legnagyobb klasszikusai között is találjunk valami újat és izgalmasat.
Ákos már a koncert előkészületei során is utalt arra, hogy a kedves közönségnek lelkileg fel kell készülnie az új albumra, de talán sokan nem sejtették, hogy szó szerint katonás rendben élvezhetik az egészet. De ne siessünk ennyire előre, mert érdemes kicsit elidőzni a színpadi látványvilág felett, amely mindig is meghatározó szerepet játszott Ákos pályafutásában. Ezúttal is egy hatalmas, monumentális vetítővászon állt a középpontban, melyet két oldalról impozáns tornyok kísértek, tovább fokozva a zenei élményt. A koncert során folyamatosan a Metropolis album grafikai világával találkozhattunk, amely egy futurisztikus jövő képét festette elénk. Ez a vizuális megjelenés szervesen illeszkedett a címadó dal szövegéhez, melyben az a gondolat fogalmazódik meg, hogy "a századok közt eljön az utolsó, mire egyetlen hatalmas város lesz a bolygó". A vetítési elemeket a koncert második felében dinamikus robotkarok egészítették ki, amelyek a fény- és vetítéstechnikát még színesebbé és izgalmasabbá tették.
Milyen varázslatos élmény volt a koncert! Az esemény némileg meglepetésként érkezett egyesek számára, hiszen Ákos végre teljesítette ígéretét, és egyedi módon, zökkenők nélkül tálalta elénk a Metropolis albumot. Ez az album nem csupán a zenész első dupla kiadványa, hanem a koncert gerincét is képezte, ami valódi élményt nyújtott a közönség jelentős részének. A különböző Ákos-rajongói közösségekben sokan kifejezték örömüket és meglepetésüket. Ákos ezúttal is frissítette a dalokat, színesítve az előadást; a Golgotában például váratlanul felcsendültek a Dire Straits - Money for Nothing dallamai, míg a Marionettbe a Dead or Alive - You Spin Me Round sorai kerültek be. Az est csúcspontja azonban egyértelműen a Csak énekelj című szám során hallható Billy Idol - Rebel Yell volt. A Metropolis dalainak csúcspontjaként a záróakkord emelkedett ki, amikor Ákos a hosszú kifutón állva énekelte el a biblikus mámorba vezető Égbekiáltó (De profundis) című számot. A koncert emlékezetes pillanatai közé tartozott a nyitó Ember maradj, a rajongók szívéhez eljutó A tükör, a Magunk maradtunk, valamint a már említett Golgota, a Kalifornia és a Bolondulásig is, amelyek mind egy-egy különleges színt hoztak az estébe. Az atmoszféra egyszerűen magával ragadó volt!
Azonban még nem volt vége, és jött egy viszonylag váratlan, hat számból álló Bonanza Banzai blokk, amely szintén a kifutó végén zajlott, itt viszont már a teljes zenekarral a pódium ezen részén. Nem meglepő módon a buli a tetőfokára hágott, amikor a Calypso, Tánc, Monumentum, A 101-es szoba, az 1984 és a Kihalt minden szólt. Ebből egyértelműen a Tánc volt a legütősebb, amelybe bőven jutott némi kísérletező szintirock.
Ha végső soron hardcore Ákos-rajongóként nézem a dolgot, egy kis hiányérzet azért mégiscsak megfogalmazódott bennem. Könnyen el tudtam volna képzelni, hogy a 2 óra 10 perc alatt legalább négy-öt további szám csendül még fel. Kétségtelen, hogy már nem fogunk olyan koncertet látni, ahol csak egyetlen Ákos album dalai szerepelnek a műsorban. Az új album és a rövid Bonanza Banzai blokk miatt lett ilyen különleges a koncertprogram, de a Metropolisz dalaihoz még bőven fért volna néhány másik Ákos klasszikus is. Viszont a jövő évi koncerteken bőven kárpótolnak majd minket, hiszen a Metropolis jelentős részei valószínűleg kikerülnek a repertoárból, és helyüket olyan dalok fogják elfoglalni, amelyek tökéletesen illeszkednek majd az új koncepcióhoz.
