Természetesen, íme egy egyedi változat: "Újra visszatérek hozzád – Szénási Sándor gondolatai"
Mintha egy titkos fegyvert kovácsoltak volna, csiszolgatták már egy ideje. Nagy reményeket fűztek hozzá, Magyar végre-valahára való eltüntetését célozva, de legalább egy ikon, vagy ahogy ők nevezik, egy illúzió szétesését szerették volna látni a hívei között. De végül csak egy üres akna lett az eredmény, ismét. Ezért is jelennek meg egyre hosszabb, a viselkedését magyarázó írások a kommunikációs igazgatótól, ezért lépnek elő a NER prominensei, egészen a miniszterelnökig, és ezért készítenek utcai riportokat, főként fideszes szavazókkal. Az egyik kedvencem, ami egyébként az Index egyik címe volt: "Menczer próbált vele udvariasan beszélni, de Péter nem volt hajlandó rá".
Menczer jelenése egyébként új nóvum volt, hogy a népnyelvet is behozzuk kicsit a dologba, amennyiben egy macsó társadalom előtt próbálták meg Magyart férfiként megalázni. A projekt ezért - úgy tűnt - sikerre volt ítélve. Az utca vége felől ím közeleg egy volt focista, sportriporter, aki amúgy a politikai pályán a képviselőségtől az államtitkárságig pallérozhatta verbális képességeit, ám ez férfias tulajdonságaiból semmit nem vont le, így már az utca végéről közölheti üvöltve a véleményét a "kicsi"-ről. "Amikor a kidobó kolléga olyan erotikusan átölelte a nyakadat, kicsi, kaptál levegőt?" - kérdi a szórakozóhelyi konfliktusról a kommunikációs igazgató, aki észre sem veszi, hogy a kidobóembereket kollégáknak nevezi. A "kicsi" pedig aki pedig ezt megadóan elszenvedi, nyilván alacsony, gyenge, szinte lányos. Menczer tavaly már próbálkozott ez ügyben, amikor Magyar napszemüvegét nőinek nevezte.
Egy ilyen ember a magyarok szemében, akik az erőt és a bátorságot értékelik, csak vesztesnek tűnhet. De talán nem a vak komondorok földjén élünk? A vesztes, aki Menczernek beszólogat, lökdösődik egy kicsit, de végül, a szavak zűrzavarában inkább csak dalra fakad. Hát nem egy lúzer? A kommunikátor pedig úgy véli, hogy ez a pillanat a győzelme csúcsa, gyengeségnek tekinti a helyzetet. Pedig Magyar épp ezzel a lépéssel kerüli el, hogy a provokáció célját teljesítse: Menczer politikai támadását, főleg miután a gyerekeit is felhasználta undorító módon a politikai játszmákban.
A témával kapcsolatban közvéleménykutatások fognak készülni, és meg vagyok győződve arról, hogy bár a válaszadók kritikusan viszonyulnak a magyar politikai helyzethez, Menczer személyes, megfélemlítő fellépésére épülő akciót végül nemcsak hogy kudarcra ítélik, hanem kifejezetten ellenkező hatásúnak is tartják majd. Fontos megértenünk, hogy ennek mi az oka.
Amit a magyaroknak tudniuk érdemes: amikor a támogatók kiállnak valaki mellett, nem csupán az ő védelmét szolgálják, hanem saját érdekeiket is. A hitüket és bizalmukat fektetik abba a sikerbe, amelyet M.P. körül fél év alatt, még Magyart is meglepve, felépítettek. Ezzel egy olyan erőt teremtettek, a népszerűséget, amely jelen pillanatban pajzsként védi a Tisza Párt vezetőjét. Az agitáció és propaganda ügynökei éppen erről a pajzsról pattannak le, és még mindig nem értik, miért van ez így. Ezért próbálják meg rendre a fejükbe verni, hátha végre meg tudják törni ezt a védelmet.
A népszerűség olyan, mint egy múló áramlat: folyamatosan változik, és ha nem vigyázunk, könnyen elillan. Az erőt nem csupán megőrizni kell, hanem intézményesíteni és sokszorosítani, hogy mindig jelen legyen, még akkor is, ha Magyar éppen nem járja az országot. Ez pedig nem tartható fenn végtelenségig. Az egyszemélyes előadások idővel elhalványulnak, és a folyamatos karaktergyilkosságok, a féligazságok, mint apró lyukak, fokozatosan gyengítik a pajzsot. Egyetlen ember ígérete nem elegendő, a beteljesítés már más tészta. Nincs szükség Messiásokra, és hősökre sem, akik bármennyire is emelkedettek, végül mégis elbukhatnak. A támogató közönségnek élő, dinamikus emberekre van szüksége, akik győztesek, és lehetőleg minél többen.
Az idő addig is fogy. Menczer túlságosan hozzászokhat ahhoz a mondatához, amit Magyarnak üzent, hogy tudniillik, itt vagy nekem kicsi. Majd újra felkereslek.
Ez arra is vezethet, hogy mások is felfigyelhetnek erre. Akik nem kedvelik a képet, felkereshetik azt, akinek a műve, és mindent megtesznek azért, hogy eltüntessék a mosolyt róla.
Szénási Sándor jegyzete a hetes Stúdió 2024. december 7-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
