Egy magyar lány, aki felfedező útra indult a tudás világában, és varázslatos módon elrabolta a japán emberek szívét.

A természetbe lépni, feltárni az agyagforrásokat, majd gondosan előkészíteni a szükséges mázakat és anyagokat – mindezek a lépések alkotásra vezetnek, ahol a nyers anyagból műalkotás születik. Napokon át tartó kemencés égetés után végül egyedi művek jönnek létre. Így képzelem a klasszikus kézműves művészet világát, és Lantos Tímea is hasonlóan alkot. Az alkotóművész 2016-ban ösztöndíjat nyert Japánba, ahol a helyi hagyományok és technikák elsajátítására kapott lehetőséget. Azóta ezen a távoli földön él, alkot és tanít. Most pedig először mutatkozik be Magyarországon kiállítással.

Vajon mennyire gyakori, hogy a művész ne csupán berendelje, boltban megvegye, hanem maga bányássza ki az alapanyagokat, amikkel később dolgozni fog? Olyan helyeken, mint Mashiko városa Japánban, ez magától értetődő Lantos Tímea elmondása szerint. A művész majd egy évtizede alkot és oktat a szigetországban, ahová eredetileg ösztöndíjjal került tanulóként, az ideiglenes kintlétből azonban hosszú távú alkotói otthon vált.

Kezdetben az égetési folyamatok mellett állt, figyelemmel kísérve a különböző anyagok és mázakat, miközben új technikákat sajátított el. Nem sokkal később azonban egyre inkább a saját alkotóművészetére irányította a figyelmét. Az anyagok kiválasztásától kezdve a bányászatig és az égetési folyamatokig mindent saját kezűleg végez, így teremtve meg egyedi stílusát és vízióját.

Ahol lakom, a falu egy természetes agyaglelőhelyre épült. Évszázadok óta a kerámiakészítés hagyománya jellemzi, így nekem is magától értetődő volt, hogy magam szedem és dolgozom fel az agyagom

Lantos Tímea az Indexnek nyilatkozva kiemelte, hogy "kint ez a normális, mindenki így csinálja."

Az agyagszedés egy rendkívül időigényes és aprólékos tevékenység, amelynek során egy-egy műalkotás megszületése hónapokat vehet igénybe – a folyamat minden lépése, a bányászat kezdetétől a végső égetésig, szoros összefonódásban van egymással. A kiállított darabok között találhatók olyanok is, amelyek hat napon keresztül izzottak a kemencében. Az elkészítési és formálási folyamat során egyes plasztikák több napos figyelmet és gondoskodást igényelnek. Amikor mindezt saját kezűleg irányítja, az nemcsak a technikai tudását, hanem az alkotói szemléletét is különlegesen befolyásolja:

Tudatosabban közelítem meg a gondolkodásomat. Olyan formákat és tárgyakat szeretnék megálmodni és létrehozni, amelyek nem csupán elvesznek a hétköznapok forgatagában, hanem valóban funkcionálisak és érzelmi értékkel bírnak. Célom, hogy a munkáim ne csak eszközök legyenek, hanem szerethető, tartós társak az életben.

Kiállításom címe "Jelenlét", amely egyben művészi filozófiámat is tükrözi. Célom, hogy olyan alkotói attitűdöt alakítsak ki, ahol tudatosan és teljes mértékben jelen vagyok az alkotás folyamatában. Ezt a jelenlétet kiterjesztem a természet csodáira is, hiszen ezek az élmények mélyen inspirálnak, és szervesen beépítem őket a munkáimba. Fontos számomra, hogy a közönség érezze, itt vagyok, hiszen ritkán beszélek magamról. A kemény fizikai munka mellett elengedhetetlen a friss és éber szellemi állapot, amely végigkíséri az égetési folyamatokat, és lehetővé teszi, hogy teljes mértékben átadhassam magam az alkotás élményének.

A kiállítás zömében 2022 és 2024 közötti alkotásait gyűjti össze. Van, amelyik még idén ősszel készült, de akad olyan tárgy is, ami 2016-ban, ezáltal teljes Japánban töltött időszakát öleli fel a tárlat. Az alkotásokat hajóval szállíttatta és repülővel hozta haza Magyarországra - előbbiek két és fél hónap alatt értek át.

A kiállított műalkotások között sok olyan darab található, amelyek a japán kultúra által inspirált használati tárgyakat képviselnek. Ezek a tárgyak formavilágukkal és esztétikájukkal a szigetország különleges étkezési hagyományait tükrözik. A japán gasztronómia nem csupán az ízekre, hanem az érzékszervi élményekre is nagy hangsúlyt fektet, ezért fontos, hogy az elkészített poharak, csészék, flaskák és tálak érintésre is egyedülálló és kellemes érzéseket keltsenek. Az ilyen tárgyak nem csupán funkcionálisak, hanem a használat során különleges élményt nyújtanak, amely összeköti a felhasználót a japán kultúra mélységeivel.

Mivel kint nagyon sokféle menü van, rengeteg kis adag, köret, zöldség, így az ember kénytelen megfogni ezeket az apró tálakat. Nagyon fontos a tapintás, a forma és a súly. Ezek egyensúlyából kell létrehozni szerethető tárgyakat

Lantos Tímea részletesen kifejti.

Bár a helyi hagyományok és szokások számos szempontból eltérnek a hazaiaktól, Lantos Tímea számára ez a környezet mára már teljesen természetessé vált. Amikor a kulturális különbségekről esik szó, gyakran elmereng, hiszen mindez mára a mindennapjai szerves részévé vált. Különösen hangsúlyozza az emberek közötti összetartást. Úgy véli, hogy a szigetország lakói, akik folyamatosan ki vannak téve a természeti kihívásoknak—legyen az földrengés, heves esőzés vagy földcsuszamlás—megtanulták, hogy elsősorban egymásra számíthatnak. Ez a szolidaritás érezhető a nagyvárosokban éppúgy, mint a kis településeken, például Mashikóban.

A falumban élénk szövetkezeti élet folyik, ahol a közösség tagjai kölcsönösen támogatják egymást, és nagy figyelmet fordítanak a környezetük tisztán tartására. Régebben elterjedt gyakorlat volt, hogy amikor valaki elhunyt, a temetés költségeihez egy kis adományt gyűjtöttek, ezzel is kifejezve szolidaritásukat. Az itt élők valóban összetartó közösséget alkotnak, ahol a kölcsönös segítségnyújtás alapvető értékké vált.

- Osztja meg tapasztalatait Lantos Tímea, aki kiemeli, hogy vidéki környezetben az angol nyelv használata nem elterjedt. A kulturális beilleszkedés során, még a japán nyelv ismeretével is, előfordul, hogy az utcán megbámulják. Ezt néha könnyebb, máskor pedig nehezebb kezelni, de alapvetően elmondható, hogy a helyzet általában tolerálható számára.

Az alkotóművész mostanság különös kettős honvágyban szenved. Amikor Japánban van, hiányzik neki Magyarország, a családja, a nyelv, az itthoni ízek, gyermekkori otthona, egy-egy könnyed séta a Tisza partjánál, de azt az egzisztenciát sem szeretné elengedni, amit Japánban kiépített. Hiszen ott nem csupán oktat és alkot, az évek során otthont szerzett magának, saját műhelye van, így egy hazaköltözés számos kihívás elé állítaná.

Ráadásul napjainkban már művészetének számos aspektusában felfedezhetők a japán hagyományok és a szigetország lakóinak a természethez fűződő különleges kapcsolata. Az itthon bemutatott műveinek jelentős része pontosan ezért olyan plasztikákból áll, amelyek e sajátos szemléletmódra reflektálnak.

Lantos Tímea korai, magyarországi munkáiban már akkor is megfigyelhető volt az a sajátos koncepció, amely szerint rácsszerkezetek létrehozására törekszik. Azonban nem csupán a szerkezetek teljes formáját hangsúlyozza, hanem inkább a kereteiket emeli ki, hogy új műalkotásokat formáljon. A művésznő saját szavaival élve, az agyag 1280-1300 fokon való mozgása és ellágyulása révén a statikus formák dinamikus átalakuláson mennek keresztül. Amint a kemence lehűl, a formák megmerevednek, és "beléjük dermed a pillanat", így megörökítve a folyamatot. Japánba érkezve Tímea ezt a technikai megközelítést továbbra is megőrzi, ám most már természeti megfigyeléseit is beleágyazza a munkáiba. A keretekkel való munkája továbbra is középpontban marad, amelyeket variál, tagol és torzít, ezzel új dimenziókat nyitva meg művészetében.

A kiállításon bemutatott műalkotásokról így nyilatkozik:

A koncepcióm lényege, hogy különböző keretformákat variáltam és azokat természeti jelenségekkel összekapcsoltam. Célom az volt, hogy ezekhez a jelenségekhez kapcsolódó lelki állapotokat és hangulatokat kifejezzem.

Az agyagon kívül tradicionális anyagként rizsszárhamut is felhasznál, ami ellenáll a magas hőnek, így mázalapanyagként vagy égetési segédeszközként is alkalmazható. Igyekszik a tradicionális japán mázkészítést adaptálni a használati tárgyakra és a plasztikákra is. Előfordul, hogy alkotásait többször is kiégeti, amikor nem elégedett, és addig dolgozik egy-egy elképzelésén, amíg az nem hozza azt az eredményt, ami számára is megfelelő, amit át szeretne adni az másoknak is.

A Jelenlét című kiállítása Kecskeméten nyílt, aminek személyes okai vannak. Lantos Tímea itt járt középiskolába, 16 évesen itt kezdett el besegíteni a stúdió életébe, a város és kiállítótér is közel áll hozzá. Három éve az akkori stúdióvezető meghívta, hogy állítson ki munkáiból, s bár ez a kiállítás akkor nem jött létre, a felkérést fenntartották. A mostani az első egyéni tárlata hazánkban, ami 2024. december 14-ig megtekinthető.