Magyar Filmszemle: A mozi varázslatos világa minden szeglete!

Több, mint egy éves előkészítés után, sok száz ember lelkesedésének, jó szándékának és akaratának köszönhetően valósulhat meg újra a Magyar Filmszemle. Erről beszélt a Hírklikknek a rendezvény igazgatója, Muhi András, a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke. Bejelentették ugyanis, hogy 2025. február 3-9. között "feltámad", és 44. alkalommal újra megnyitja a "mozivilág kapuit" a szakma és a nagyközönség előtt is az egy héten át tartó filmünnep. Az otthona a Corvin mozi lesz, amelyet erre az időre valódi filmvárossá alakítanak át a rendezők: a látogatókat különféle filmdíszletek fogadják majd.

1965 és 2012 között minden évben megrendezésre került a Magyar Filmszemle, amely a hazai filmkultúra egyik kiemelkedő eseményének számított. A rendezvény első időszakát Pécs városa ölelte körül, egészen 1982-ig. Azután, 2013-ban, egy váratlan pénzügyi válság következtében nem készült el egyetlen film sem, így a Filmszemle is elmaradt, és azóta sem került sor a megújulására. De van okunk optimizmusra, hiszen a Filmszemle csupán egyfajta tetszhalott állapotba került. Az igazgató reményei szerint jövőre újra megvilágítja a hazai filmgyártás színpadát a fesztivál, visszatérve a hajdani színvonalához. A rendezvény, amely az eredeti célját szem előtt tartva, fontos eseményként szolgál majd a magyar filmes közösség számára, továbbra is a mélyen gyökerező filmfolyam része marad. "Sokan a nagyszabású játékfilmekre gondolnak, amikor a Filmszemle szóba kerül, ám a rövidfilmek és az animációs alkotások is folyamatosan nemzetközi sikereket aratnak. Ráadásul a hosszú dokumentumfilmek is sorra hozzák el a rangos elismeréseket, miközben a mostani, nagy költségvetésű játékfilmek nem mindig kapnak helyet a nemzetközi fesztiválokon" - mondta Muhi András, hangsúlyozva, hogy a magyar filmkészítés sokszínűsége és tehetsége továbbra is jelen van a világ színpadán.

A szövetség elnöke úgy látja, hogy az utóbbi években a magyar filmművészek komoly sikereket arattak, bár a nagy játékfilmjeink ma meg sem közelítik a '60-as, '70-es, '80-as évek sikerszériáit. Az úgynevezett független filmesek alkotásai viszik tovább azt a hagyományt, amely a Simó-féle osztályból kikerült alkotók nevéhez, illetve a később színre lépett nemzedékhez fűződik. Hozzáteszi: megvan annak az esélye, hogy ha most újraindítják a fesztivált, és megint visszatalál a Filmszemle a korábbi "vágányra", akkor vissza lehet csalogatni az esemény korábbi hangulatát is. "Az volna a rendezvény lényege, hogy mindenki, mindenkivel találkozhasson, az összes műfaj képviselői beszélgethessenek egy közös térben. Legyen valaki - akár egy 110 fős stáblista utolsó helyén -, aki egészen biztosan eljön a Filmszemlére. Nem volt, és ha rajtunk múlik, nem is lesz a "tojásfejűek" zárkörű rendezvénye. Akinek bármi köze volt a mozgóképhez, bármilyen műfajban, azok jöjjenek, mert mindenki talál az érdeklődésének megfelelő alkotásokat. És ez a közönségre is igaz" - ígéri.

A mozijárók - a vitatott sikerű és mondanivalójú, drágán készült nagy filmeket leszámítva - csak egy-két mai filmet tartanak említésre méltónak. Ha ezek szóba kerülnek, a többség a Fekete pontot, a Magyarázat mindenkinek, vagy Till Attila új filmjét, az És mi van Tomival? címűt említik. Muhi András nem látja ilyen sötéten a helyzetet, mert mint mondja, kapásból tudna legalább harminc olyan új filmet említeni, amire, ha betér valaki a moziba, nem fogja időpocsékolásnak tartani az ott eltöltött időt. Az okát is megmagyarázza: manapság nagyon kevés olyan felülete van a médiának, amely teret ad a kultúra filmes híreinek is.

A következő Filmszemlén a szervezők eltérnek a megszokottaktól, és nem fognak különbséget tenni a különböző műfajú alkotások között. A zsűri számára nem lesz meghatározó, hogy az alkotók milyen módon szerezték be a forgatás költségeit. Céljuk, hogy a magyar filmgyártás sokszínűségét mindenki számára bemutassák, legyen szó a szakmabeliekről vagy a nagyközönségről.

A beszélgetésen szóba kerültek a kisfilmek is, amelyek talán érdemtelenül nem kapnak kellő figyelmet a közönségtől. Néha-néha a művészmozikban műsorra tűznek egy-egy csokorra valót, de nincs olyan fórumuk, ahol az érdeklődők rendszeresen megnézhetnék a legújabb alkotásokat. "Valóban ez méltánytalan helyzet" - ismerte el a filmművészek szövetségének elnöke is. - "Pedig ebben a műfajban sorra születnek rangos fesztiválokon nyertes vagy díjazott alkotások. Az a baj, hogy abban a pillanatban, ha ezek számára egy komoly streaming csatornát hoznánk létre, akkor az egyik oldalon komoly tőkét kellene befektetni, a másik oldalon az érdeklődőknek kellene fizetniük érte. De a kisfilmek iránt érdeklődő hazai közönségnek a Netflix, meg a HBO, meg a tévécsatornáknak előfizetése után erre már nem jutna pénze. Egzisztenciális kérdés is, hogy ki mit engedhet meg magának." A megoldás talán egy kisfilmekre specializálódott mozi lehetne, de amióta a Híradó mozi megszűnt, egyetlen üzemeltető sem mutat érdeklődést egy ilyen ötlet iránt "Pedig ez is érdekes kísérlet lehetne" - és hozzátette: amikor minden évben egyszer kisfilmeket mutatnak be a busófesztiválon, vagy a budapesti Toldi moziban megrendezik az úgynevezett "friss hús" kisfilmfesztivált, olyankor a csilláron is lógnak az érdeklődők.

A következő év filmszemléjén nyolc különböző kategóriában mérik össze a legújabb filmes alkotásokat. A játékfilmek mellett a dokumentumfilmek is két külön mezőnyben versenyeznek: az egyes filmek 70 percnél hosszabb és rövidebb verziókkal indulnak. Hasonlóképpen, az animációs filmek is megosztják ezt a sorsot, míg a kisjátékfilmek, tévésorozatok és kísérleti filmek is saját versenyt futnak. Muhi András külön figyelmet szentelt a kísérleti alkotásoknak, kiemelve, hogy ezek a művek gyakran még a kisfilmeknél is nehezebb körülmények között születnek. "Ez a műfaj azonban fantasztikus lehetőségeket rejt magában, hiszen teret ad mindenféle technikai, formai és műfaji újításnak, amelyek később akár Hollywoodban is elismerést nyerhetnek" – tette hozzá.