Tokió leghíresebb ramen éttermének séfje váratlanul meglepte vendégeit egy szokatlan és különleges fogással.
Mit szólnál hozzá, ha itthon is bevezetnék ezt mondjuk a kedvenc helyeden?
Egy figyelemfelkeltő tábla heves vitákat generált a Ramen Jiro fuchui éttermében Japánban. Az automata felett látható üzenet a következőképpen hangzott:
"Kérjük, hogy étkezését ne hosszabb ideig, mint 20 perc, tartsa."
A legtöbb étteremben nem kerülne a címlapokra egy ilyen, enyhe hatékonyságra ösztönző figyelmeztetés, de Japánban, ahol a ramen több mint egy sima étel, máris elég volt ahhoz, hogy két táborra ossza a közönséget és vitát robbantson ki arról, mit is jelent nyomás alatt enni.
A reakciók azonnal megérkeztek. A közösségi médiában többek "ellenségesnek", "elitistának" és "leereszkedőnek" nevezték a húzást. Azzal érveltek, hogy mindez egy szeretett kultikus találkozóhelyről félelmetes erődítménnyé változtatta a Jirót.
"Ezzel a helyszín rémisztő atmoszférát öltött magára" – fogalmazott valaki, míg mások úgy érezték, hogy a döntés figyelmen kívül hagyja a vendégeket, akik így csupán statisztákként tűnnek fel egy gyorséttermi forgatagban.
A kritikusok rámutattak a gyakorlat kivitelezhetetlenségére is: a Jiro híresen hatalmas táljai akár 300 gramm tésztát is tartalmazhatnak, a tápértékük meghaladhatja az 1600 kalóriát - ez a mennyiség pedig a legnagyobb fanatikusokat is megpróbáltatás elé állítja.
Sokan úgy érzik, hogy a határidő nem csupán megnehezíti a bőséges ramen adag élvezetét, hanem el is rabolja a rituálé esszenciáját. Az étkezés varázsa eltűnik, amikor a csésze felett csak 20 perc áll rendelkezésre, így a pillanat szépsége gyakran háttérbe szorul.
Nem mindenki osztotta a felháborodás véleményét. Egy hangos kisebbség védelmébe vette a szabályt, hangsúlyozva, hogy a Jiro mindig is gyors üzemmódban, szinte katonai precizitással működött. A törzsvásárlók pedig határozottan kijelentették: "Ha valaki nem képes tartani a lépést, annak nem érdemes betérnie."
Pár nappal a felirat kihelyezését követően a vendéglátóhely nyilvánosan elnézést kért. A táblát azonnal eltávolították, az étterem bejegyzését törölték. Az üzletvezetés elismerte, hogy "rosszul ítélte meg a helyzetet", és tudomásul vette, hogy a szabály kényelmetlenséget okozott, továbbá a helyet "ijesztőnek", valamint "autoriternek" ábrázolta. Azt is bejelentette, hogy a jövőben minden közösségi médiás bejegyzést közvetlenül az üzlet tulajdonosa posztol majd, nem pedig a személyzet.
Ez az eset rávilágít arra, hogy milyen gazdag és érzelmekkel teli világot ölel fel a ramenkultúra Japánban. A Ramen Jiro nem csupán egy átlagos ramenüzem, hanem az 1960-as évekbeli alapítása óta szinte már vallásos kultuszra tett szert az országban. A rendelés folyamata igazi misztérium, a kiszolgálás pedig nem éppen a barátságosságáról híres. Az egész élmény olyan, mintha egy komoly állóképességi próbatétel előtt állnánk. A Jiro-hívek számára igazi rítusnak számít, ha sikerül eltüntetniük egy hatalmas tál rament, amely tele van vastag tésztával és ízletes sertéshússal. Még a legelkötelezettebb fanatikusok között is létezik egyfajta hallgatólagos konszenzus: a ramenélménynek, bármennyire is gyors legyen, kielégítőnek kell lennie, és nem szabad, hogy nyomasztóan hasson.
Az étterem visszakozása egyben azt jelzi, hogy még Japán leghíresebb, kompromisszumokat nem igazán ismerő ramen-intézménye is képes megérteni, hogy nem idegenítheti el azokat a vendégeket, akik hozzájárultak a hely legendává váláshoz. A ramen lényege az élvezet: a forró, ízletes, megnyugtató leves, a rengeteg tészta, a szürcsölés ritmusa, amihez persze étvágy és elszántság is kell.
Bár a ramenkultúra az intenzitáson alapszik, elég vékony az a bizonyos határvonal a hatékonyság ösztönzése és az élmény elrontása között. Úgy tűnik, még egy olyan kompromisszumokat kukába hajító kultikus hely esetében is, mint a Ramen Jiro, van lehetőség hosszabb időre leülni és az étel minden pillanatát kiélvezni.
