A Népszava újra a figyelem középpontjába került, ám ezúttal nem a hírek hitelessége vagy a tartalom mélysége miatt, hanem a lap által kapott értékelések és visszajelzések miatt. A közönség véleménye alapján a kiadvány teljesítménye vegyes képet mutat: sok
Július 5-én Lepontozott politikus tanárok címmel közölt cikket Frank Zsófia, a Népszava újságírója. Az írás egy Schmidt Mária Széchenyi-díjas történészről szóló, a markmyprofessor.com nevű oldalról származó névtelen kritikával indít.
A szerző megfogalmazása szerint az oldal célja az volt, hogy "teret adjon a diákoknak, ahol megoszthatják véleményüket tanáraik munkájáról". Az idézett cikk alapján alaposan átnéztem, milyen visszajelzések születtek a volt tanáraimról, különösen azokra az évekre fókuszálva, amikor én is a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója voltam. Ebből a szempontból különösen érdekes volt számomra Schmidt Mária profilja, aki nemcsak volt tanárom, hanem doktori témavezetőm és tizenegy éve a főnököm is.
Viszont számos hozzászólás mögött felfedezhető a valódi indíték: a kudarcélmény utáni feszültség levezetése, az ismeretlenség védőpajzsát kihasználva. Sajnos, az egyetemisták élete nem könnyű, és néha bizony tanulni is szükséges. Ráadásul vannak olyan oktatók, akiknél a vizsgákon vagy a szemináriumokon keményen meg kell küzdeni a jó jegyekért.
Ilyen kivételes egyetemi tanárom volt Schmidt Mária.
Ez a hallgatók egy része - értsd a nem éppen a legszorgalmasabb, ambiciózusabb hallgatók - között nyilván nem aratott tetszést, mivel hozzászoktak ahhoz, hogy más vizsgán vagy szemináriumon már ha megjelentek az ajtóban, eleve garantált volt a jó osztályzat.
Amikor belemerültem a cikkbe, felmerült bennem a kérdés, hogyan lehetséges, hogy egy újságíró névtelen hozzászólásokra alapozva ír cikket. Miért lenne ennek bármi értelme? Tényleg ennyire kimerültek a témák? Ráadásul az írás nyitómondata is meglehetősen pontatlanul fogalmaz.
Nem egész két évvel ezelőtt mutattuk be a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a professzor asszony tiszteletére készült Bátorság nélkül meddő a tudomány című tanulmánykötetet. A kötet szerzői között találhatók Schmidt Mária Széchenyi-díjas történészének pályatársai, kollégái, valamint egykori hallgatói és doktoranduszai. A könyv olvasása révén jól nyomon követhetjük, hogy milyen kutatások, tanulmányok indultak el vagy éppen zajlanak ma is az ő irányítása alatt - a jelen írás szerzője is ebbe a körbe tartozik. Különösen ajánlom Frank Zsófiának a kötetet, hiszen talán éppen ez a munka ad pontosabb képet egy egyetemi tanár tevékenységéről, mintsem egy elégedetlenkedő névtelen kommentár. Ha a cikk íróját valóban a tények érdekelték volna, valószínűleg nem született volna meg ez a tendenciózus írás.
