Lecsapott a Felkelő Oroszlán – felfedjük, milyen haditechnikát alkalmazott Izrael Irán ellen.

Az izraeli légierő számos iráni katonai és nukleáris létesítményre irányzott precíziós támadásokat, melyekhez elengedhetetlen volt a fejlett technológiával felszerelt légierejük.

Izrael újabb légi hadműveletet indított Irán ellen, melynek kódneve "Felkelő Oroszlán". A támadás célpontjai nem csupán katonai és nukleáris létesítmények voltak, hanem azok a mérnökök és tudósok is, akik kulcsszerepet játszanak az iráni atomprogramban. Emellett a Forradalmi Gárda és a hadsereg legmagasabb rangú vezetői is a célkeresztbe kerültek. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a péntekre virradó éjszaka végrehajtott légicsapásokat azzal indokolta, hogy Irán az utóbbi időszakban felgyorsította atomfegyverprogramját.

Az iráni híradások szerint erőteljes robbanások hallatszottak Kermánsáh, Tebriz és a főváros, Teherán térségében. A jelentések arra is utalnak, hogy a Natanzban található urándúsító üzemet is elérhették a támadások. A Flight Global szaklap hangsúlyozza, hogy ez a létesítmény különösen nehezen megközelíthető célpont lehet, mivel jelentős része a föld alatt helyezkedik el. Az izraeli erők nemcsak a nukleáris létesítmények, hanem az iráni rakétagyártó kapacitások ellen is intéztek csapásokat.

A zsidó állam tavaly októberben már tett egy kísérletet Irán bombázására, ám akkor a támadás ügyesen kikerülte a nukleáris létesítményeket. A teheráni vezetés határozottan kijelentette, hogy az atomprogramjuk kiemelt nemzeti érdek, és bármilyen támadás azonnali háborúval járna. Jeruzsálemben most már egyre inkább úgy vélik, hogy Irán atomfegyverkezése közvetlenül veszélyezteti Izrael állam létezését.

Az izraeli hadsereg (IDF) hivatalos nyilatkozata szerint, több tucat harci repülőgép hajtott végre célzott támadásokat Irán területén, ahol a célpontok szétszórtan helyezkedtek el. A művelethez azonban a gépeknek be kellett lépniük a perzsa légterébe, ami nem volt kockázatmentes. Nyugati elemzők véleménye szerint a sikeres támadáshoz elengedhetetlen volt, hogy a gépek átrepüljenek Szíria és Irak fölött, és az első támadási hullámban megsemmisítsék a célpontokat védő légvédelmi rendszereket.

E feladatra kifejezetten ideálisnak mutatkoznak az amerikai F-35I Adir (jelentése: erős, hatalmas) vadászbombázók, amelyek nemrég léptek szolgálatba. Ezek a repülőgépek a radarok számára nehezen észlelhetőek, és különleges elektronikai rendszereik révén hatékonyan képesek megzavarni az ellenséges felderítő és tűzvezető lokátorokat.

Ugyanakkor az F-35I harcigépek belső fegyverterükben olyan rakétákat és robotrepülőgépeket szállíthatnak, amelyek kifejezetten a légvédelem elpusztítására terveztek. Ezek közül a szakértők a legalkalmasabbnak az izraeli Elbit Systems cég, Rampage (magyarul tombolás) elnevezésű rakétáját tartják. Ez lényegében egy tüzérségi rakéta légi indítású változata. A 120 kilogrammnyi robbanótöltettel ellátott fegyver akár 250 kilométerre lévő célpontokat is eltalálhat, méghozzá 10 méteren belüli pontossággal.

Nagy valószínűséggel az első hullámban az F-35I-k nyitottak utat az utánuk érkező csapásmérőknek, amelyek minden bizonnyal F-15I Ra'amok (mennydörgés) lehettek. Ugyanis ez a típus az izraeli légierő legnagyobb hatótávolságú és legtöbb bombával, rakétával felfegyverezhető gépe. Alkalmas a 2300 kilós GBU-28-as bomba hordozására, amire bunkerromboló harci részt is lehet szerelni. Márpedig ezekre biztosan szükség volt ahhoz, hogy kellő határozottsággal "bekopogtassanak" a natanzi urándúsító földalatti helyiségeibe.

A légi offenzíva sikeres végrehajtásához elengedhetetlen volt, hogy két további támogató eszköz is részt vegyen a műveletben. Az öreg KC-707-es tankerrepülők - amelyekből Izrael összesen hét példányt üzemeltet - kulcsszerepet játszottak abban, hogy a támadó kötelékek maximális fegyverterheléssel tudjanak felszállni. Ilyen esetekben a repülők a felszállás előtt csupán minimális mennyiségű üzemanyagot kapnak, és a szükséges töltetüket csak az utazómagasság elérése után, a tankerek segítségével nyerik el. A támadást követően pedig a csapásmérő gépek ismét tankolhatnak a KC-707-től, hogy biztosítsák a biztonságos visszatérést.

A Gulfstream G550 légtérellenőrző rendkívül fontos szerepet játszik a harctámogatásban. Magas repülési magasságából képes valós idejű, pontos helyzetképet nyújtani az ellenséges vadászok és a légvédelmi rendszerek mozgásáról. Amennyiben szükséges, ez a légi platform irányíthatja a saját erők harcát is. Valószínű, hogy legalább egy ilyen gép részt vett az Irán ellen végrehajtott műveletekben. Mivel Irán légiereje nem állítható egy szintre Izrael légierőjével sem, a G550-es inkább a földi légvédelmi rendszerek semlegesítésében és az akciók koordinálásában játszhatott kulcsszerepet.

A szakmai elemzések alapján a június 12-ről 13-ra virradó éjszakai akció valószínűleg csak az első lépés volt egy sorozatban, amely további hasonló műveleteket vonhat maga után. A teheráni kormány ugyanis igyekszik szétoszlatni a nukleáris és rakétaipar kulcsfontosságú létesítményeit az ország területén, hogy megnehezítse a célzott támadások végrehajtását. Egyetlen csapás alatt lehetetlen lenne az összes létesítményt elérni, ráadásul számos közülük erősen védett és föld alatti bunkerekben található. Különösen aggasztó a natanzi urándúsító helyzete, hiszen ennek megsemmisítése nélkül gyakorlatilag lehetetlen megakadályozni, hogy Irán belátható időn belül atomfegyverhez jusson.