Kispetri: közösen ünneplik a boldog pillanatokat, és egymás mellett állnak a nehézségek idején is.
Örömben és megpróbáltatásban is volt része Kispetri lakosságának az elmúlt évben. A helybélieket megviselte a tavaly decemberben leégett parókia, de összefogtak a bajban, és már állnak a falak. A múlt nyáron négynapos falunapot tartottak, amelynek oly nagy sikere volt, hogy hagyományt teremtettek belőle, így idén immár második alkalommal is megtartották a rendezvényt.
A reggeli órákban már a nyárson sült malac illata lengte be a levegőt. Csapó Attila, a tehetséges asztalos és kovács, fáradhatatlanul dolgozott, miközben a vas izzott a kezei alatt, és az üllő ritmikus csattanása zenélt a műhelyben. A gyerekek tágra nyílt szemmel figyelték minden egyes mozdulatát, tele kíváncsisággal és csodálattal. Amikor végre elég bátornak érezték magukat, a különleges eszközök kipróbálására is lehetőséget kaptak, ami igazi kalandnak számított számukra. Közben a zsoboki gyermekotthon vezetői és nevelői a kürtőskalács készítésével foglalatoskodtak, és az édes illat hamarosan a művelődési ház udvarán várakozó helybélieket is odavonzotta. Az esemény színes kirakodóvásárral és érdekes gyerekfoglalkozásokkal gazdagította a napot, igazi közösségi élményt teremtve.
A délelőtt folyamán az érdeklődők felfedezhették az ortodox templom rejtett kincseit, valamint megcsodálhatták a helyi református templom gazdag írásos gyűjteményét és a gyönyörű kézimunkákat, köztük a fehér vagdalásos és a nagyírásos darabokat. Bódis Ilonka, a település büszke lakója, szívből mesélt a templomot ékítő kézimunkák mögötti történetekről és értékekről. Elárulta, hogy a kispetri református templomot a helyi közösség által adományozott fehér vagdalásos kézimunkák díszítik. A legidősebb darab, az úrasztali terítő, 1958-ban készült el. A vagdalásos művészet mellett a templom falait két másik kézimunka is ékesíti: egy piros nagyírásos, amelyet ünnepélyes alkalmakra, mint karácsony, húsvét és pünkösd használják, valamint egy fekete nagyírásos, melyet nagypénteken és gyászidőszakban helyeznek el.
Az ünnepélyes megnyitón Topai Attila, az egyházközség lelki vezetője köszöntötte a jelenlévőket, kifejezve háláját a közösségért, amely valóban határok nélküli. Az együttműködés ereje minden kihívást legyőz, és a közösség tagjai felemelt fejjel néznek előre. Kívánsága az volt, hogy a jövőben is megmaradjanak kitartónak és erősnek a hitükben, fáradhatatlanul támogassák egymást, és állhatatosan bízzanak Isten irgalmában és szeretetében.
Gál-Máté István polgármester hangsúlyozta, hogy figyelemmel követi a kispetriek mindennapjait, akik erős összetartásban és egységben élik életüket. Egy irányba húzzák a falu sorsának szekerét, és ha visszatekintünk az elmúlt évre, láthatjuk, hogy sikeresen befejezték a visszakapott iskolaépület felújítását. A decemberi tragédia sem törte meg a közösség szellemét; épp ellenkezőleg, a kispetriek együttműködése révén már a falak is állnak, bizonyítva, hogy a nehézségek csak még inkább összekovácsolták őket.
"Egy élénk, kis létszámú, idős közösséggel találkozunk, amely sosem feledkezett meg hagyományairól és kultúrájáról. Különösen híresek a vendégszeretetükről és kitartásukról. Eredményesen biztosították az utat Váralmásról a faluba, kopjafát állítottak a helyi hősök emlékére, és most második alkalommal szervezik meg falunapjukat. Ez a fejlődés jele, amely azt mutatja, hogy elkötelezettek a közösség megőrzése mellett, és szeretnék átadni annak értékeit a jövő generációinak. Mi, erdélyi magyarok, hasonlítunk a kispetri közösséghez: bár kevesen vagyunk, az összefogás erejével képesek vagyunk legyőzni a nehézségeket. Ha szükséges, felújítjuk az iskolát, vagy újjáépítjük a nemrégiben leégett parókiát" - mondta a képviselő, majd hangsúlyozta, hogy a megmaradás érdekében fontos, hogy gyermekeiknek és unokáiknak átadják ezt a csodás falut, a közösséget, a hitet és a kultúrát.
A kolozsvári származású Székely Örs 2021-ben költözött a szomszéd településre, Zsobokra. Két éve a kispetri gyülekezet kántora, az ő kezdeményezésére jött létre az első falunap. "Ennek ötlete akkor született meg, amikor a közösség összefogásból, közmunkával a régi iskola épületét kezdte felújítani. Próbáltunk koncerteket, bálokat szervezni a tevékenység támogatására, és annyi program gyűlt össze, hogy négynapos programsorozattá nőtte ki magát, és elneveztük falunapnak. Volt jazzkoncert, sportversenyek, operettgála, tradicionális kézműves termékek vására, amelynek Kispetriben nagy hagyománya van" - mesélt a kezdetekről Székely Örs főszervező. Idén a programokat a zsoboki Igesziget zenekar színesítette, de színpadra lépett a zsoboki általános iskola tánccsoportja, majd tűzfújással és mulatsággal zárult a rendezvény.
A főszervező a település helyzetéről így nyilatkozott: sajnálatos módon Kispetri egyre inkább elnéptelenedik, amit nagyrészt az utak rossz állapota idézett elő. Ez a hajdanán virágzó falu, amely a '70-es években még 700-800 lakosnak adott otthont, mára mindössze körülbelül 60 lelket számlál. Kispetri felfedezésére főleg azok vállalkoztak, akik a természetközeli életformát keresik, és gazdálkodási lehetőségeket keresnek, így a faluban több gazdálkodó is tevékenykedik. Ez a mezőgazdasági tevékenység hozzájárul a termékvásár létrejöttéhez, amely a hagyományos termelői vásár szerves része. Azok, akik új otthont vásároltak, aktívan bekapcsolódtak a közösség életébe, így a "sokszínű" közösség újraélesztette a falut, élettel töltve meg az utcákat és tereket. "Az idei falunapra számos vendéget és fellépőt hívtunk meg a közeli Zsobok faluból, és mivel a helyi gyerekek közösen járnak iskolába a zsobokiakkal, a rendezvény most osztálytalálkozó jelleget is kapott, eltérően az első alkalomtól" - tette hozzá a főszervező.
