A magyar államadósság ismét újabb magasságokba emelkedett. Mi is áll a háttérben?

Az utóbbi év első negyedévében az államháztartás finanszírozási igénye a bruttó hazai termék (GDP) 4,7%-át tette ki. Ez a mutató az elmúlt két évben folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, azonban a jelenlegi szintje még mindig aggasztóan magas, ami nem kedvez a közelgő választások előtt kialakuló hiányhelyzet kilátásainak. 2025 első negyedévében a GDP-hez viszonyított állami finanszírozási igény 5,2%-ra rúgott, szezonálisan kiigazítva pedig 4,5%-ra csökkent. Az év során felhalmozódó költségvetési deficit nehézkes alakulása miatt nem meglepő, hogy az első negyedév egyensúlyi mutatói kedvezőtlenebbek, mint a kormány által előrejelzett éves 4,1%-os deficit. Ugyanakkor a szakértők figyelmeztetnek, hogy a várakozások körül felfelé mutató kockázatok vannak, és a konszenzus szerint az idei hiány közelíteni fog az 5%-hoz. Az Európai Bizottság legfrissebb előrejelzése szerint a 2025-ös deficit várhatóan 4,6%-os szinten alakul.

Részben az orrnehéz hiány- és finanszírozási lefutás magyarázza, hogy az államadósság-mutató az év első három hónapjában emelkedett.

A 75,5%-os adósságráta lényegében a 2024-es évre vonatkozó tipikus mértéket tükröz.

A 2 százalékpontos növekedés magában foglalja a már jól ismert év végi "adósságbeállítási" gyakorlatok korrekcióját is. Ez alatt azt kell érteni, hogy a gazdaságpolitika hagyományosan ügyel arra, hogy az év végén nyilvánosságra hozott államadósság-adatai a lehető legalacsonyabbak legyenek. Azonban amikor a cél érdekében végrehajtott kisebb trükkök és rövid távú technikai módosítások hatása elhalványul, a mutató váratlanul megugrik.

A pénzügyi számlák statisztika a háztartások finanszírozási pozíciójáról is beszámol, eszerint az első negyedévben (szezonálisan igazítva) a finanszírozási képesség a GDP 4,7%-a volt, az utóbbi egy évben átlagosan 6,1%. Az állam és a lakosság együttesen 1,5% körüli GDP-arányos finanszírozási pluszban van.