Újra megnyitotta kapuit a "legvitatottabb festmény a világon": egy olyan portréról van szó, amelyet sokan illetlennek és provokatívnak tartanak.

A botrányosnak ítélt festmény, a Madame X, a maga idejében hatalmas hullámokat vert, míg a mai ember számára nehezen felfogható, hogy miért váltott ki akkora felháborodást. Amikor azonban először bemutatták, lenyűgözte és egyben sokkolta a közönséget.

Két év kihagyás után újra megtekinthető a New York-i Metropolitan Museum of Art "Sargent and Paris" időszakos kiállításán a századfordulós elit portréfestőjeként világhírnevet szerzett John Singer Sargent amerikai festőművész "Madame X" című alkotása. A kép egy ünnepelt párizsi szépségről készült, azt azonban se a modell, se a festő nem gondolta volna, hogy közfelháborodást okoznak, a korabeli kritikusok és a közvélemény is illetlennek és vulgárisnak tartotta a portrét. Ma mégis a múzeum gyűjteményének ékköveként tért vissza a művészettörténetbe mesterműként bevonult alkotás.

1884-ben hatalmas felháborodást keltett, amikor a párizsi Szalonon bemutatták John Singer Sargent 28 éves amerikai emigráns által készített portréját, amely a híres és elbűvölő társasági szépséget, Madame Gautreau-t ábrázolta. A festmény nem csupán művészi értéke miatt vált vitatottá, hanem a modell provokatív megjelenése és a festő merész stílusa miatt is.

Sem a művész, sem a modell nem számított arra, hogy a karikatúrák mesterei hónapokig céltáblaként használják majd a képet. Volt olyan kritikus, aki "az év legrosszabb, legkomikusabb és leglealacsonyítóbb ábrázolásának" nevezte, míg egy másik vélemény szerint "egyszerűen bántó a pofátlan csúnyasága".

A kritikus szavai tökéletesen tükrözik a mély felháborodást és meglepetést, amit a művészet ezen megnyilvánulása kiváltott: "Amikor az ember megáll a festmény előtt a Szalonban, úgy érzi, mintha a francia nyelv összes csúf szava életre kelne."

De vajon mi okozott ekkora felháborodást, amikor az aktfotók láttán senki sem döbbent meg, még abban a korszakban sem, amely a prüdériájáról vált hírhedtté?

A "Madame XXX" néven ismert festmény, amelyet Sargent később "Madame X"-re keresztelt, nem csupán egy egyszerű félvilági hölgyet vagy mitológiai istennőt ábrázolt, hanem egy neves társasági asszonyt, aki egy merész fekete ruhában pózolt. A kép eredeti változatán ráadásul az egyik vállpántja lecsúszott, ami szándékos érzékiséget sugallt, mintha a modell éppen egy titkos szerelmi találkozóra készülne, vagy már túl is lenne rajta. E lecsúszott pánt sokkolta a közönséget, akik nem haboztak kifejezni nemtetszésüket: kifütyülték a festményt, és a beszámolók szerint felkiáltották: "De hiszen nincs rajta alsónemű!"

Hogy mennyire szokatlan lehetett ez a helyzet, azt jól szemlélteti az a tény, hogy...

A nő megalázottságának teljes kifejezéséhez hozzájárult az ékszerek és kesztyűk hiánya, amelyek a korabeli szemlélők számára különösen meztelenné varázsolták az ábrázolást.

A modell csupán egy elegáns jegygyűrűt visel, és hajába tűzve egy gyémánt félhold ragyog, mely Artemisz-Dianára, a vadászat szűzi istennőjére utal a görög-római mitológia világából. Sargent és Gautreau bátran szembeszálltak a megszokott normákkal, nemcsak a merész testtartásukkal, hanem a smink használatával is, amelyet sokan szemérmetlennek tartottak. Miközben Gautreau világos bőrszíne a valóságban lenyűgöző hatást gyakorolt a nézőkre, a festményen inkább betegesnek tűnt. Egy kritikus így fogalmazott erről: "Csalódtam a színek harmóniájában, úgy fest, mintha már az elmúlás jeleit mutatná."

A bemutató estéjén Gautreau édesanyja állítólag dühösen betoppant Sargent műtermébe, és sürgette a festmény eltávolítását a Szalon kiállításáról, különben lánya "el fog veszni a kétségbeesés tengerében." Sargent azonban határozottan elutasította a kérését, de a Szalon zárását követően átfestette a vállpántot, hogy enyhítse a feszültséget.

A bemutatón tapasztalt felháborodás következtében Sargent kénytelen volt elhagyni Párizst, és Londonba költözött, magával hozva a festményt is, mivel Gautreau elutasította azt. Ez a botrány átmenetileg megbénította Sargent női portréfestői karrierjét, hiszen, ahogy egy barátja megfogalmazta: "A nők mostantól rettegtek tőle, hogy túlságosan szokatlanul ábrázolja őket."

A rejtélyes Madame X édesanyjának, Virginie Amélie Avegnónak a gyökerei egy gazdag francia kreol családhoz nyúlnak vissza. New Orleansban látta meg a napvilágot, de apja korai halála után édesanyjával és húgával együtt Párizsba költöztek. Ott nagybátyja támogatta őket anyagilag, biztosítva számukra a megfelelő körülményeket. A fiatal Virginie-t úrihölgyhöz illő nevelésben részesítették, így beíratása egy kolostor leányiskolájába elengedhetetlen lépés volt a jövőjének alakításában.

19 évesen lépett be a házasság kötelékébe egy nála kétszer idősebb, befolyásos bankár-üzletemberrel, Pierre Gautreau-val, de nem fogadta el a csendes feleség szerepét. Exhibicionizmusával folyamatosan a figyelem középpontjában maradt, Párizs társasági életének ügyeletes szépségeként, akit a korabeli influenszerek egyikeként emlegettek. A francia és amerikai sajtó minden lépését figyelemmel kísérte: a vásárlásaitól kezdve a sminkje részleteiig (halvány bőrszínét ibolya árnyalatú púderrel emelte ki, a fülére pirosítót alkalmazott, a szemöldökét színezte, haját pedig hennával festette) egészen az öltözködési stílusáig, amely mindig is hangsúlyozta homokóra alkatát. Mindenki a ruháit dicsérte, hiszen azok tökéletesen kiemelték vonásait és egyedi megjelenését.

A sajtóban gyakran csak a "szép Madame Gautreau"-ként emlegették.

Gautreau szépsége felkeltette a feltörekvő Sargent figyelmét is, akinek végül is sikerült meggyőznie a közös munkáról, azaz a portrét nem rendelték meg tőle. Elfoglalt társasági élete ellenére számos sikertelen próbálkozás után Gautreau végül beleegyezett, hogy modellt álljon, Sargent pedig a házaspár bretagne-i nyári rezidenciáján kezdte el lefesteni, bár állítólag ekképp panaszkodott az alkotófolyamatról: "A megfesthetetlen szépséggel és Madame G. reménytelen lustaságával küzdök".

Gautreau a képet látva elégedettséggel töltötte el, és egy feljegyzésében mesterműnek titulálta. Édesanyja is osztotta ezt a véleményt, mivel úgy gondolta, hogy a portré hozzájárul majd lánya társadalmi rangjának megerősítéséhez. A valóság azonban másképp alakult; a várt hatás elmaradt, ám a botrány ellenére Gautreau néhány nap múlva visszatért a társasági élet színterére. Igaz, ezután már válogatósabb lett, és csupán a legjelentősebb eseményekre volt hajlandó megjelenni. A kellemetlen incidens nem kedvetlenítette el, sőt, más művészeknek is modellt állt, de ezek a munkák sokkal visszafogottabb stílusban készültek, és javarészt saját kérésére valósultak meg.

Ahogy az évek múltak, Gautreau szépsége fokozatosan elhalványult, és ezzel párhuzamosan teljesen visszahúzódott a nyilvános élettől. Állítólag minden tükröt eltávolított az otthonából, hogy elkerülje a saját tükörképével való szembenézést. Amikor 1901-ben a lányuk férjhez ment, a Gautreau házaspár úgy döntött, hogy elválnak egymástól. Virginie 1915-ben, 56 éves korában hunyt el, és a végrendelete körüli pletykák szinte hűen tükrözték a tumultuózus életét: két olyan férfi is szerepelt kedvezményezettjei között, akikről a családja sosem hallott.

A Met "Sargent és Párizs" című kiállítása 1998 óta a legnagyobb esemény a múzeum falai között, és különös jelentőséggel bír, mivel az amerikai festőóriás, John Singer Sargent halálának századik évfordulóját ünnepli. Ez a tárlat a művész pályafutásának első évtizedére, a párizsi évekre (1874-1884) összpontosít, egyben bemutatja diákéveit is. A kiállítás nem csupán a francia fővárosban töltött időszakába nyújt betekintést, hanem Sargent olasz, spanyol és észak-afrikai utazásainak hatását is érzékelteti, gazdagítva ezzel a művész életművét és inspirációit.

A kiállítás ősszel érkezik Európába, és szeptember 22. és január 11. között a párizsi Musée d'Orsay-ban lesz látogatható. Ez a rendezvény különleges jelentőséggel bír, hiszen ez lesz az első alkalom, hogy Sargent műveit Franciaországban állítják ki. A tárlat érdekessége, hogy először egyesíti a híres Madame X portrét annak számos előtanulmányával, köztük a Madame Gautreau koccintása olajvázlattal, amely eddig kizárólag a bostoni Isabella Stewart Gardner Museum falai között volt látható. A kiállítás nemcsak a festmény születésének történetét tárja elénk, hanem részletesen bemutatja a körülötte kialakult botrányt is, így gazdag és árnyalt képet fest a művészeti esemény hátteréről.

Itt korabeli kiadványokat, karikatúrákat és festmény reprodukciókat fedezhetünk fel, melyek sokszínű nézőpontokat kínálnak a Madame X megítéléséről. Ezek a vélemények világszerte eljutottak a közönséghez, és hiteles visszatekintést nyújtanak a korszak értékrendjére és társadalmi normáira.

Az utolsó szekció, a "Hátborzongató látvány" terem a Madame X körüli botrány közvetlen következményeit helyezi a középpontba, valamint arra fókuszál, hogy milyen hatással volt ez az esemény a közönség és a művész világára. Itt felfedezhetjük, hogyan formálta át a botrány a művészet megítélését és az előadó személyiségét, miközben a látogatók a feszültséggel teli atmoszférában tapasztalhatják meg a drámai következményeket.

Sargent a francia kudarcot követően újraépítette karrierjét Londonban és az Egyesült Államokban, ahol a nemzetközi elithez tartozó, főként társasági dámák portréfestőjeként vált ismertté. Az új környezet inspirációt nyújtott számára, lehetővé téve, hogy a korabeli társadalmi élet prominens alakjait örökítse meg vásznain, miközben saját stílusát és technikáját egyedivé formálta. Munkái nemcsak a művészet iránti szenvedélyét tükrözték, hanem a korszak társadalmi dinamikáját is, amelyben a portréfestészet újra virágzásnak indult.

(Bár a művész 1916-ban, amikor eladta a múzeumnak a képet, így nyilatkozott a pályáját majdnem tönkre tévő festményről: "Azt hiszem, ez a legjobb dolog, amit valaha csináltam."). A múzeum továbbá arra bátorítja a látogatókat, hogy keressék fel a művész későbbi műveit is az intézmény állandó kiállításának termeiben. Július 1-jétől pedig egy kísérő kiállítás is látható lesz "Emily Sargent: Egy család portréja" címmel. Ez John Singer Sargent húgának, a tehetséges akvarellistának a munkáit mutatja be, valamint édesanyjukat, Mary Newbold Sargentet, aki mindkettőjüket támogatta a művészi pályán. A kiállítás a testvérpár művészi útjait hasonlítja össze, különös tekintettel a 19. századi női alkotók érvényesülésének nehézségeire.