Járókelők bukkantak rá az elvágott torkú nő holttestére.

Felfoghatatlan tragédia történt Budapest 17. kerületében, ahol egy négy gyermekes édesanya vált egy kegyetlen bűncselekmény áldozatává. A nő életét brutális késelés oltotta ki, a gyilkos cselekedete sokkolta a közösséget.

Négy gyermeket nevelt az anyuka, akinek holttestét járókelők találták meg Budapest 17. kerületében. A nőt ismeretlen támadója brutálisan megkéselte, illetve a torkát is elvágta. Noha szombat volt, a borzalmas bűnügy áldozata, Éva dolgozni indult azon a reggelen.

Az áldozat gyakran dolgozott a szabadnapjain is, mivel a túlórákat főleg gyermekeinek megélhetése érdekében vállalta. Aznap reggel, a még sötét és elhagyatott utcán sétált a buszmegálló felé, táskájában egy fenyőággal és szaloncukorral. Hirtelen rátámadt egy ismeretlen férfi, aki kést használt. Évát többször megszúrta – a támadás során az egyik döfés a szívéig hatolt –, és a torkát is megsebezte.

A nyomozás hatalmas erőfeszítésekkel és több szálon vette kezdetét, hiszen Éva népszerűsége és szakmai kapcsolatai miatt rengeteg emberrel érintkezett. A nyomozók nemcsak a volt férjét hallgatták meg, hanem a korábbi partnereit is alaposan megvizsgálták. A szerelemféltés, a féltékenység és a múltbeli sérelmek gyakran táplálják a gyilkos indulatokat, ezért a rendőrök különös figyelmet fordítottak Éva egykori társaira, hogy felfedjék a háttérben megbúvó sötét motívumokat.

Az áldozat egy különleges, szeretetteljes nő volt, aki bátor anyaként egyedül nevelte gyermekeit. Élete nagy szerelme évekkel ezelőtt távozott, de ez a veszteség nem tudta letörni őt. A fiatalasszony nemcsak hogy vonzó megjelenésű volt, de a belső ereje is lenyűgöző. Stabilan állt a saját lábán, és emellett odaadó, gondoskodó anyaként nevelte négy gyermekét, akik a tragédia idején nyolc, tizennégy, tizenhat és tizennyolc évesek voltak. Az élet nehézségei ellenére is megpróbálta a legjobbat nyújtani számukra, és szeretetével, támogatásával mindig ott állt mellettük.

Éva egy különleges nő volt, aki a főiskolai tanulmányait követően szociális munkásként tevékenykedett egy budapesti hajléktalanszállón. Munkatársai és a szálló lakói egyaránt nagy szeretettel fordultak felé, hiszen mindig volt egy kedves szava mindenkihez, és soha nem habozott segíteni, ha szükség volt rá. Gyermekei is rajongtak érte, hiszen Éva igazi otthont teremtett számukra a főváros tizenhetedik kerületében. Ott járták az iskolát, míg ő minden reggel a tizenharmadik kerületben lévő munkahelyére indult. 2012 decemberének azon a szombatján is elindult, hogy folytassa fontos küldetését, amelyet a rászorulók segítése érdekében végzett.

Sokan tudták Éváról, hogy egyedülálló életet él, ami számos férfi ismerősének kedvezett, hiszen szívesen betöltötték volna a párja szerepét. Éva maga is kereste a boldogságot, vágyott egy szerető és megbízható társra. Minden adott volt ahhoz, hogy a sors egy ideális jelöltet küldjön neki, hiszen a jelentkezők sora végtelennek tűnt. Munkatársai közül többen is próbálkoztak, de rajtuk kívül mások is udvaroltak neki, mindenféle szándékkal. Éva igyekezett alaposan mérlegelni a lehetőségeit, de sajnos a döntései nem a várt eredményekhez vezettek.

A nyomozók figyelmének központjába hamarosan egy olyan férfi került, aki korábban Éva élettársának mondhatta magát. Péter biztonsági őrként dolgozott ugyanazon a hajléktalanszállón, amelynek Éva is munkatársa volt. Néhány évvel fiatalabb volt a nőnél, de Éva nemcsak emiatt idegenkedett attól, hogy barátkozzon vele. A férfi hosszasan, makacs kitartással és nagyon sokáig ostromolta őt, amikor pedig Éva közölte vele, hogy felesleges, mert nincsen esélye, kerülő úton próbálkozott.

Gyümölcsök és édességek érkeztek Évához, de valójában a gyermekeinek szánt ajándékok voltak. Az asszony egy érzékeny pillanatában hajlott a hódításra, és Péter sokadik próbálkozása végre gyümölcsöző lett. A férfi addig fogva tartotta magát egy diákkori kapcsolatban, amely már régóta nem hozott neki boldogságot. Amikor Éva rábólintott a kérdésére, Péter azonnal véget vetett régi viszonyának, és attól a perctől kezdve már csak Éváért élt, minden más háttérbe szorult az életében.

A nő számára egyre elviselhetetlenebbé vált a férfi ragaszkodása. Péter már nem csupán a mindennapjaiba lépett be, hanem szinte teljesen átvette az irányítást az életén. Folyamatosan ostromolta őt gyanakvó kérdésekkel, mintha minden lépését figyelemmel kísérte volna. De nem állt meg itt; a közösségi média világában is aktívan megjelent, hívatlanul és kéretlenül nézegette Éva profilját, mintha az ő magánélete csupán egy játék lenne számára. Sőt, odáig merészkedett, hogy az általa nem kedvelt bejegyzéseket is eltüntette az oldaláról. Éva döbbenten tapasztalta meg, milyen messzire elment Péter, és végül, a saját lelki békéje érdekében, meghozta a végső döntést: nyár elején véget vetett a kapcsolatuknak.

Péter mély, sötét depresszióba süllyedt, mintha egy mélységes kútba zuhant volna, ahonnan nem látott kiutat. Eleinte az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében, és gyakran mérlegelte ennek lehetőségét a barátai között. Amikor éppen nem az önsajnálat mocsarában merült el, folyamatosan próbálta felvenni a kapcsolatot Évával, remélve, hogy még van esélye visszaszerezni őt. Néha követni kezdte, máskor telefonon zaklatta, és volt egy alkalom, amikor egészen groteszk és félelmetes módon próbálta megzsarolni őt, mintha a fájdalmát másokra akarta volna kivetíteni.

Hívatlanul megjelent Éva házának kapujában, majd közölte a holtra vált nővel, hogy a kezében tartott fecskendővel levegőt fog pumpálni az ereibe és így végez magával. A kétségbeesett Éva felelősséget érzett iránta, ezért felhívta a mentőket. Mire azok megérkeztek, Péter már odébbállt, természetesen nem döfte magába a tűt.

Körülbelül ebben az időszakban vált világossá a férfi számára, hogy Éva végleg eltávolodott tőle, és a köztük lévő kötelék örökre megszűnt. Keserűségét fokozta, hogy a nő egy új partnerre talált, aki nem más, mint egy rendőr, aki komoly szándékokkal közelített hozzá, és feleségül kérte az egyedülálló anyát. Ez a lépés nem volt meglepő, hiszen Évát sok férfi próbálta birtokolni, ám ő mindig is elmenekült az ilyen helyzetek elől. A "gyere hozzám feleségül" ajánlat számára a menekülésre figyelmeztető vészcsengő elviselhetetlen zúgásával ért fel. Éva végül a rendőrrel is szakított az év utolsó hónapjában, ám arról fogalma sem volt, hogy az életéből már csak néhány nap maradt.

Péter sötét és átgondolt tervet szőtt. Elhatározta, hogy bosszút áll azon a nőn, aki sebet ejtett az egóján, és aki nem engedte meg neki, hogy szerelmet érezzen iránta. Ha őt nem birtokolhatja, akkor másnak sem engedi meg, hogy hozzáférjen. Egy decemberi napon váratlanul feltűnt a hajléktalanszállón, ahol egykor dolgozott, de azóta már új kihívások után kutatott a szakításuk után. Miközben régi kollégáival beszélgetett, figyelmesen tanulmányozta a falon függő tablót, amely a munkarendeket és beosztásokat hirdette.

Péter figyelmesen nézte, ahogy Éva a karácsony előtti szombaton munkába indul. Jól tudta, hogy a nőnek mindig megvan a maga megszokott rendje, amikor elhagyja otthonát. A véres esemény reggelén Péter csendben várakozott, és a nő nem okozott neki csalódást. Körülbelül a megszokott időpontban, fehér kabátban, nyakán sállal, fején sapkában lépett ki utoljára a lakásából, majd sietve elindult a közeli buszmegálló irányába.

A reggeli szürkületben egy autó jelent meg az utcán, lassan közelítve, majd megállva. A sofőr oldalán Péter lépett ki, akinek szándékai sötét árnyékot vetettek a hajnali fényre. Hogy váltottak-e szavakat az elkövető és a kiszemelt áldozat, az rejtély maradt, de az biztos, hogy a nőnek nem volt esélye elmenekülni vagy segítséget hívni. A szúrások és vágások gyors egymásutánban zúdultak rá, gyilkosa eltökélt, erőszakos és könyörtelen volt. A csendes, hűvös levegő messzire vitte a hangokat. Egy fültanú arról számolt be, hogy a reggeli nyugalomban száraz ágak ropogását hallotta, mintha valaki a földön küzdene. Ezt követően fojtott férfihangok, majd a disznóvágásokról ismerős zajok hallatszottak, végül pedig a néma csendbe torkolló, kétségbeesett hörgés...

Péter mély levegőt vett, próbálta összeszedni magát, majd felhívta a főnökét, és közölte vele, hogy kicsit késni fog. Amint megérkezett, észrevette, hogy kolléganője furcsán néz rá, mintha valami súlyos dolog foglalkoztatná. Ő maga is feszültebbnek érezte magát, és szomorúan tapasztalta, hogy a nap során egy falat ételt sem tudott megkóstolni. Az őszinte aggodalom, ami kolléganője tekintetéből áradt, mindkettőjük számára különös terhet jelentett. A feszültség okát végül a nyomozók derítették ki, akik alig másfél nappal a bűntett elkövetése után keresték fel őt, felfedve a titkot, ami mindkettőjük életét megváltoztatta.

Amikor a rendőrök Péter elé álltak, és nyíltan közölték vele, hogy ő a gyanúsított egykori szerelme brutális meggyilkolásának ügyében, a férfi szótlanul ült, mintha a világ körülötte megfagyott volna. A csendet csak néha törte meg, de ilyenkor csupán a kétségbeesett tagadások hangján próbálta elhitetni mindenkivel, hogy nem lehet bűnös. A későbbi kihallgatások során sem volt hajlandó megnyílni; titkait féltékenyen őrizte, ám ahogy teltek a napok, úgy azok a titkok egyre inkább a felszínre törtek, és a homály egyre inkább eloszlott körülötte.

A kitartó rendőri nyomozás eredményeként egyre több terhelő bizonyíték került napvilágra. Péter hátizsákján felfedezték az áldozat vérének egy apró cseppjét, és a sportcipőjén is vérnyomokat találtak. A gyilkosság napján a munkahelyén található biztonsági kamera felvételén látható volt, ahogyan megérkezik, vállán a már említett hátizsákkal, lábán pedig az elítélendő sportcipővel. Továbbá, kétséget kizáróan sikerült igazolni, hogy az ominózus napon a nő lakásának környékén tartózkodott.

Péter a vádakat továbbra is határozottan elutasította, azonban az összegyűjtött bizonyítékok végül elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy meginduljon a vádemelés. Az első bírósági tárgyalás eredménye azonban nem hozott fordulatot, mivel az eljárás eredménytelenül zárult. A vizsgálati fogságban lévő Péter, aki cellájában kétségbeesésében öngyilkossági kísérletet tett, a későbbi tárgyalások során ugyan jelen volt, de szavakat nem ejtett. Csak halkan utalgatott arra, hogy "majd egyszer" hajlandó lenne vallomást tenni. Végül azonban nem szólalt meg, a bizonyítékok pedig önállóan is beszéltek a bíróság előtt. Éva előre megfontolt, különös kegyetlenséggel elkövetett meggyilkolása miatt tizenhét év börtönbüntetésre ítélték.