Itt az első lépés a mamut újjászületéséhez! Elképesztő, amit a kutatók létrehoztak – Agrárszektor

Mire képes a modern tudomány? Nos, egy dolog már egészen biztos: mamutszőrű egerek létrehozására. Az Associated Press nemrégiben számolt be erről a figyelemre méltó tudományos áttörésről, és videó is készült a barnás mamutgyapjúval borított kis rágcsálókról. A fehér laboratóriumi asztalon kócos szőrüket igazgató egerek a gyapjas mamut újraélesztésének izgalmas projektjének fontos lépcsőfokát képviselik.

A Jurassic Park borostyánból nyert dinoszaurusz DNS-e sajnos csupán tudományos fantasztikum, ami azt jelenti, hogy a klónozott dinoszauruszok valószínűleg örökre csak vágyálom maradnak (esetleg némi társadalomkritikával fűszerezve). Ugyanakkor a kihalásból való visszahozás lehetősége a mamutok esetében már nem tűnik teljesen lehetetlennek, vagy legalábbis létezhetnek olyan állatok, amelyek hasonlítanak rájuk. Az amerikai biotech vállalat, a Colossal Biosciences nemrégiben hívta fel magára a figyelmet, amikor bejelentették, hogy géntechnológiai módszerekkel szándékoznak újraéleszteni ikonikus kihalt fajokat, mint például az eurázsiai gyapjas mamutot és a Mauritius-sziget dodóját. Ehhez első lépésként más állatok genomjából válogatják ki a megfelelő géneket, hogy a mamutokhoz hasonló funkcionális és esztétikai jellegzetességeket hozzanak létre. Ennek az ambiciózus projektnek egyik része a legújabb egérkísérlet, ahol egérembriókba különböző géneket ültettek, hogy hosszú, gyapjúszerű szőrzetet nyerjenek. Az eredmény pedig a világosbarnás mamutgyapjúval díszített egerek lettek, akiket a cég találóan kolosszális gyapjas egérnek nevezett el.

A kutatók az egerek genomját vizsgálva olyan géneket kerestek, amik a zsírok anyagcseréjéhez és a szőrzet textúrájához járulnak hozzá. Ezek közül kiválasztottak hét gént, ami már jelen volt élő egerekben, azonban a tudósok összerakták őket a gyapjas egerek létrehozásához. Olyan tulajdonságokat választottak ki, amik a hidegtűréshez köthetőek, és amik szerintük a gyapjas mamutokban is jelen voltak. Az egerek után a következő lépés a gének ázsiai elefántokba ültetése lesz. Azonban az ázsiai elefántok maguk is veszélyeztetett fajnak számítanak, szóval az adminisztratív akadályok és persze a költségek is exponenciálisan növekedni fognak, ha majd elefántokba kezdik el beültetni a remélhetőleg mamuttá változtató géneket.

Az eredményeket a kutatók már feltöltötték az internetre, azonban még független tudósok nem ellenőrizték őket, és tudományos lapban sem lettek publikálva.

Bár a közvélemény rendkívüli izgalommal figyeli a gyapjas egerekkel és a mamutok újraélesztésével kapcsolatos eseményeket, a szakmai közösség máris megosztott véleményeket fogalmazott meg. Christopher Preston, a Montanai Egyetem környezettudományi kutatója rámutatott, hogy a kutatás nem csupán tudományos kihívásokat rejt, hanem etikai és ökológiai kérdéseket is felvet. A tudományos diskurzus során fontos, hogy figyelembe vegyük a potenciális következményeket, és alaposan mérlegeljük, milyen hatással lehet a múlt élőlényének visszahozatala a jelen ökoszisztémájára.

A technológia fejlődése nem képes feltámasztani a régmúlt élőlényeket, és a földtörténeti korok csodáit sem tudja visszahozni. Bár lehetséges, hogy az ázsiai elefántok szőrét módosítani tudjuk, sőt, akár a hideghez való alkalmazkodásra is képesek lehetnek, ez nem jelenti azt, hogy mamutokat idézünk vissza a föld színére. Csupán genetikai szempontból átalakított ázsiai elefántokat hozunk létre, nem régvolt óriásokat.

Mások sokkal lelkesebbek a projekt iránt. Vincent Lynch, a Buffaloi Egyetem biológusa úgy véli, hogy a gyapjas egér "technológiai szempontból rendkívül izgalmas."

A hatalmas állatokról (megafaunáról) híres pleisztocén alatt, 460 ezer évvel ezelőtt, elkezdett kialakulni egy olyan élőhely, amit mamut sztyeppének, vagy sztyeppe tundrának neveznek. A pliocén korszak alatt kialakult mamutok is a pleisztocén alatt terjedtek el ezen a változatos, füves sztyeppe-tundra élőhelyen, ami Eurázsia nagyrészén keresztülhúzódott, Nyugat-Európától, az Ibériai-félsziget és a mai Franciaország területétől Beringián (ami a mai, Észak-Amerikát Ázsiától elválasztó Bering-Szoros területén, az alacsonyabb tengerszint miatti földhíd volt) át a mai Kanadáig. Ebbe hazánk területe is beleesett, és az errefelé kószáló mamutok emlékét fosszilis emlékek is őrzik.

A mamutok kihalása egy rendkívül összetett és szomorú eseménysorozat eredménye volt, amelyben a paleolit emberek és a klímaváltozás is kulcsszerepet játszott. Bár a mamutok világa már régmúltba veszett, a legutolsó, elszigetelt mamut populációk mindössze négyezer éve tűntek el, amely időszak a bronzkor hajnalával esik egybe. Ekkor az Egyiptomi Óbirodalom már virágzott, a monumentális piramisok már régóta álltak, és a minószi civilizáció is bontogatta szárnyait Krétán, míg Nagy-Britanniában a Stonehenge titokzatos kövei már régóta őrizték az idő múlását. A mamutok eltűnése tehát nem csupán egy biológiai esemény, hanem egy olyan korszakváltás részét képezi, amely alapjaiban formálta meg a földünk történelmét.

A múlt régmúlt legendáit idézve, fontos megemlítenünk, hogy a jelenkorban is léteznek olyan fajok, amelyek megmentésére sürgősen szükség van, mielőtt végleg eltűnnének. A termeszetvedelem.hu weboldalon több mint kétezer-egyszáz védett faj található, amelyek védelmét az 1996. évi LIII. törvény biztosítja. A védett állatok részletes listáját pedig a 3/2001. (V. 9.) számú Környezetvédelmi Minisztériumi rendelet 3. melléklete tartalmazza.

Itthon 59 gombafaj és 17 zuzmófaj védett, összesen 782 növény védett, 87 növény fokozottan védett, az állatok országából pedig 1193 faj védett, 186 faj fokozottan védett. A Természetvédelem.hu oldal keresője a legmagasabb, egymillió forintos természetvédelmi értékú fajokból tizennégyet listáz, ezeken a csíkos szöcskeegér, nyugati földikutya és parlagi vipera mellett több madárfaj is jelen van, többek közt olyan ikonikus nagymadarak, mint a kerecsensólyom, a réti sas és a parlagi sas is.