III. Károly karácsonyi üzenete különleges hangulatot árasztott, hiszen nem csupán az ünnep szellemiségéről szólt, hanem a háborúk súlyos terheit is érintette. Szavaiban a béke és a remény üzenete keveredett a konfliktusok által generált fájdalmakkal, amel

A brit uralkodó karácsonyi üzenetében a közép-európai és közel-keleti konfliktusok által okozott szenvedésekre és a kulturális, etnikai, valamint vallási sokszínűség tiszteletének jelentőségére hívta fel a figyelmet. III. Károly király, aki már 76 esztendős, szerdán a Fitzrovia kápolnában tartotta meg beszédét, amely az egykori Middlesex Kórház kápolnájában készült. A király, akinek idén daganatos megbetegedést diagnosztizáltak, ezzel is kifejezte tiszteletét az egészségügyi dolgozók iránt, akik fáradhatatlanul dolgoznak a betegek megsegítésén. A karácsonyi üzenetében Károly király felidézte a normandiai partraszállás 80. évfordulójának megemlékezéseit, hangsúlyozva, hogy a múltbeli események emlékeztetnek minket arra, hogy a modern korban ritkábbak az olyan tragédiák, mint amilyeneket a történelem során megéltünk. Az idei ünnepen azonban különösen fontosnak tartotta megemlíteni azokat, akik Közép-Európában, a Közel-Keleten és Afrikában mindennapi szinten szenvednek a háborúk következményeitől. A király szavakkal is kifejezte elismerését a humanitárius szervezetek iránt, amelyek segítenek a háborúk által sújtott embereken. Megjegyezte, hogy a civilizáció színvonala azon mérhető, hogy a nemzetek mennyire segítik egymást. Külön köszönetet mondott azon egészségügyi dolgozóknak is, akik az év folyamán támogatták őt és családját a betegségekkel járó nehézségek leküzdésében. A királyi család életében nemcsak ő, hanem Katalin walesi hercegnő is nehéz időszakon ment keresztül, hiszen nála is daganatos megbetegedést diagnosztizáltak. A hercegnő kemoterápiás kezelésen esett át, de az utóbbi időben egyre aktívan részt vesz a nyilvános eseményeken, beleértve a szerdai istentiszteletet is, amely a karácsonyi hagyomány része. III. Károly király karácsonyi üzenetében kifejtette, hogy a Nemzetközösség idei szamoai csúcstalálkozója megerősítette benne azt a hitet, hogy a kulturális, etnikai és vallási sokszínűség nem gyengeséget, hanem erőt jelent. A közösség összetartó ereje abban rejlik, hogy tagjai hajlandóak meghallgatni egymást és tanulni egymástól, hiszen ez lehetővé teszi a különbözőségek tiszteletét és az előítéletek legyőzését.