Horgászkalandokat élsz meg? Vigyázz, mert ezek a halak könnyedén keresztbe tehetnek a szórakozásodnak!
Az invazív halfajok egyre súlyosabb ökológiai kihívásokat jelentenek. Fedezd fel a velük járó kockázatokat és hatásokat!
Az inváziós fajok hatására jelentősen megváltozik az ökoszisztéma, hiszen azok kiszoríthatják az őshonos fajokat, és átalakítják a táplálkozási lehetőségeket is. Arról, hogy ez valójában mekkora kárt okozhat a magyar vizekben, milyen teendőket kell véghez vinni a visszaszorításuk elérése érdekében, és mely fajok okozzák a legnagyobb változásokat, dr. Nagy Sándor Alex, a Magyar Haltani Társaság elnöke beszélt a greendex.hu-nak.
Az inváziós fajok olyan idegenhonos fajok, amelyek egy adott élettérbe kerülve gyorsan terjednek, kiszorítják az őshonos fajokat, és sok esetben természetes ellenség híján átalakítják az adott ökológiai rendszer felépítését.
Jó tudni, hogy őshonos, idegenhonos vagy invazív
A vízi ökoszisztémák rendszerében meg lehet különböztetni az őshonos és az idegenhonos halfajokat.
Az őshonos fajok olyan élőlények, amelyek legalább 2000 éve folytatják létezésüket természetes élőhelyükön, és ott alakultak ki. Ezzel szemben minden olyan faj, amely később érkezett a területre, idegenhonosnak számít.
Az idegenhonos fajok csoportján belül megnevezhetjük:
A spontán betelepülő fajok, mint például a gébfélék egyes képviselői, mint a tarka géb, a csupasztorkú géb és a feketeszájú géb, érdekes példái a természetes ökológiai dynamikának. Ezek a pontokaszpikus gébek a Kaszpi-tenger, az Azovi-tenger és a Fekete-tenger környékéről érkeznek, és már hazánk vizeiben is fellelhetőek. Ezzel szemben az invazív, vagy más néven inváziós fajok olyan élőlények, amelyek az emberi tevékenység következtében jutnak új élőhelyekre. Terjedésük komoly fenyegetést jelent a helyi ökoszisztémákra, mivel erőteljesen befolyásolják a természetes életközösségek egyensúlyát. E fajok megjelenése gyakran látványos ökológiai változásokat eredményez, amelyek hosszú távon is érezhetőek.
A naphal egy Németországból behozott fajta, amelyet egy dunántúli halgazdaságban telepítettek le, és a tervek szerint a szaporítását is megkezdték. - Fotó: flickr.com
Az ökoszisztéma állandó változásban van
Dr. Nagy Sándor Alex kifejtette, hogy az ökológiai egyensúly fogalma valójában illúzió, hiszen az élő rendszerek nem statikus egyensúlyi állapotok, hanem dinamikus és folyamatosan változó helyzetek. Az ökoszisztémákban tapasztalt változások nem mások, mint az állapotok módosulása, amelyek különböző külső hatások, például egy inváziós faj megjelenése következtében drámaian eltérhetnek attól az úttól, amelyet az adott rendszer normál körülmények között követett volna. Ebből adódóan az ökológiai rendszerek fejlődése és alakulása a hatások és változások folyamatos interakciójának eredménye.
Éppen emiatt az egyensúly sem helyreállítható, hiszen nem létezik, hanem folyamatosan alakul, változik, fajok jönnek és mennek, ehhez idomul az ökológiai rendszer.
Vizes élőhelyeken az invazív fajok megjelenése két fő problémát vet fel. Az első típusú kihívást az jelenti, amikor egy faj ragadozóként lép színre, mint például az amúrgéb, amely nemcsak a halakra, hanem szinte minden kisebb vízi élőlényre is veszélyt jelent, mivel mindent felfal, ami az útjába kerül. A második probléma abban rejlik, hogy az újonnan érkező fajok táplálékkonkurenciát jelentenek az ott élő őshonos fajok számára. Ez a két helyzet súlyosan érintheti a helyi halfaunát: vagy egy új ragadozóval kell szembenézniük, vagy egy versenytárssal, aki elvonja előlük a táplálékot. Ennek következményeként az adott ökoszisztéma fejlődése új irányt vehet, melynek hatásai hosszú távon érezhetőek lesznek.
Szívósak, gyorsan szaporodnak
A szakértők szerint a legnagyobb kihívást az invazív halfajok elleni hatékony fellépés hiánya jelenti. Jelenleg nincsenek kidolgozott stratégiák arra, hogy miként lehetne eredményesen csökkenteni ezeknek a fajoknak a számát. Olyan kutatások és források kellenek, amelyek kifejezetten erre a problémára fókuszálnak. Például a busafélék, amelyek szintén inváziósnak minősülnek, jól szemléltetik ezt a helyzetet. A Tisza, a Balaton és sok más magyar vízterület tele van ezekkel a halakkal. A kereskedelmi halászat megszűnésével a visszaszorításuk lehetősége is jelentősen csökkent. A horgászok mindössze az állomány 5%-át tudják megfogni, így sajnos nem tudják hatékonyan kordában tartani a helyzetet.
A busa egy rendkívül hatékony táplálékkonkurens, amely a vízben található planktonikus élőlényekre - főként zooplanktonra és fitoplanktonra - specializálódott. Ezek a mikroszkopikus organizmusok sok más halfaj számára is alapvető táplálékforrást jelentenek. Érdemes megemlíteni, hogy egy 20-30 kilós busa képes óriási mennyiségű vizet átszűrni, ami azt jelenti, hogy jelentős részét elvonja a kisebb, őshonos halfajok elől, így csökkentve azok táplálékellátottságát.
Szintén jelentős problémát okoz a gyakran emlegetett törpeharcsa - az Észak-Amerikából származó invazív fajt szintén betelepítették, a cél akkor az volt, hogy hatalmasra nőjön, mint amerikai társai, az itteni klíma és a körülmények azonban ezt nem tették lehetővé. Mivel azonban nagyon finom a húsa, a Tisza-tóból szelektív halászattal kifogják és értékesítik. Szintén komoly konkurencia az őshonos fajok számára a razbóra vagy a naphal.
Az akvarisztika számos inváziós faj számára biztosít új lehetőségeket és élőhelyet.
A naphal Németországból érkező import volt, egy dunántúli halgazdaságba telepítették be, ahol még szaporítani is akarták. Miután kiszabadult, előbb a Drávába, majd a Balatonba, aztán gyakorlatilag mindenhova eljutott.
Jó példák a gébfélék is, melyek közül a tarka géb, a csupasztorkú géb a Duna vízrendszerén spontán úszik fel. A rendkívül invazív amurgéb szintén akváriumi hal volt, miután kiszabadult a természetbe - mert kidobták, vagy tartója megunta -, hatalmas terjeszkedésbe kezdett szerte a világban.
Gyakran előfordul, hogy az emberi tevékenység következtében idegenhonos fajok jutnak be a vizeinkbe, ezzel veszélyeztetve és kiszorítva a helyi őshonos élőlényeket.
A szabályozás szerint, ha egy horgász idegenhonos vagy inváziós fajt fog ki, azt tilos visszadobni a vízbe. Azonban a szabályozás nem határozza meg, hogy pontosan hová kell helyezni a kifogott halat.
A klímaváltozás folyamatosan újabb inváziós fajok megjelenéséhez vezethet, amelyek átalakítják ökoszisztémáinkat.
Az őshonos fajok számára a klímaváltozás és annak következményei komoly kihívást jelentenek. Fontos megjegyezni, hogy a klímaváltozás nem egy friss jelenség, így a megállítása vagy módosítása számos okból kifolyólag problematikus. A Föld klímája körülbelül 2 milliárd évvel ezelőtt kezdett formálódni, és azóta folyamatosan változik, váltogatva a felmelegedési és lehűlési szakaszokat. Jelenlegi tapasztalataink egy újabb felmelegedési periódusra utalnak, amelyben az emberi tevékenység szerepe megkérdőjelezhetetlen. A folyamat kimenetele és az általa kiváltott változások attól függenek, hogy milyen intenzitású felmelegedés vár ránk, valamint hogy ez mennyi ideig tart majd.
Egy dolog azonban kétségtelen: a folyamat a szárazföld és a víz világában is új fajszerkezeteket alakít ki. A korábban szubtrópusi vagy akár trópusi halak magyar vizekben való felbukkanása egyre inkább természetes jelenséggé válhat.
Létezik válasz, azonban ehhez tudatos döntések és lépések szükségesek.
A jövő kihívásai között kiemelkedő szerepet játszik az inváziós halfajok megjelenésének megakadályozása, miközben párhuzamosan a vízellátás korszerűsítése és a különböző vizes élőhelyek védelme is prioritást élvez. Rendkívül fontos lenne, hogy minden védett vagy őshonos halfaj számára kidolgozzanak egy hatékony szaporítási technológiát, amely hozzájárul a természetes ökoszisztémák fenntartásához és megóvásához.
Fontos lenne az élőhelyvédelem, a fajvédelem, a kisvizek kiszáradásának megakadályozása, az aszályvédelem, az öntözési hálózatfejlesztés, hiszen a mezőgazdaság vízellátása mellett célszerű lenne a természetvédelmi területek vízellátását is szem előtt tartani.
Természetesen, szívesen átfogalmazom a szöveget, hogy egyedibb legyen. Kérlek, oszd meg velem a konkrét szöveget, amelyet szeretnél átfogalmazni!
Indexkép forrása: flick.com
