Hónapról-hónapra 9. rész: Orbán Balázs megdöbbentő kijelentései következmények nélkül a Fidesz berkeiben A politikai élet színpadán újabb figyelemre méltó esemény zajlott le: Orbán Balázs, a Fidesz prominens tagja, olyan megnyilvánulásokat tett, amelyek
Aranyigazság: Az év vége mindig a számvetés időszaka, és mi sem maradunk ki ebből a folyamatból. 12 részes sorozatunkban lépésről lépésre visszatekintünk az év eseményeire, hónapról hónapra feltárva a legfontosabb, legérdekesebb, legizgalmasabb és legkomolyabb következményekkel járó történéseket. Most szeptembert vettük célba, és egyértelműen megállapítottuk, hogy a hónap legnagyobb botránya Orbán Viktor jobbkezének, a névrokon Orbán Balázsnak egy megosztó nyilatkozata volt. Emlékeznek, amikor azt állította, hogy az ukránok saját maguknak keresték a bajt, amikor szembeszálltak a megszálló orosz erőkkel? Ez a kijelentés nemcsak vitát váltott ki, hanem komoly politikai hullámokat is generált.
"Pont '56-ból kiindulva, mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert '56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé." - ez az a gondolatmenet, amelyet - szeptember végén - csak úgy odavetett a Mandiner Stratégiai Részleg című műsorában Orbán Balázs, a kormányfő politikai igazgatója.
A kijelentés és a mögöttes tartalom olyannyira és olyan gyorsan kivágta a biztosítékot a magyarokban, s olyan károkat okozott a Fidesznek - amelynek az alaptétele az '56-os forradalom és egyik legendája, hogy valójában Orbán volt az, aki kiűzte a szovjet megszálló csapatokat az országból -, hogy már másnap visszakozni kényszerült.
"Nem szándékoztam félrevezetően fogalmazni 1956 kapcsán. Tudom, hogy ez hiba volt tőlem, és ha bárkit megbántottam, szeretnék elnézést kérni érte. Bátorítom, hogy ha szükség lesz rám, ott leszek a Corvin köznél fegyverrel a kezemben... Az ő emlékük, és minden '56-os hős emléke legyen áldott!" - posztolta a Facebookon.
Ez az ügy rendkívüli kihívást jelentett Orbán számára, különösen egy olyan időszakban, amikor a legnagyobb veszélyt jelentette Magyar Péter váratlan felbukkanása és politikai előretörése. A helyzet komolyságát jól mutatja, hogy sürgősen nekiláttak a közvélemény reakcióinak felméréséhez, hogy kiderítsék, milyen hatást gyakorolt Orbán Balázs nyilatkozata. Emlékezetes, hogy hasonló helyzetet láthattunk 2024 februárjában, amikor a Varga Judit és Novák Katalin által okozott elnöki kegyelmi botrány kirobbanása után próbálták felmérni a közvélemény álláspontját. Az RTL Híradó egy Reddit-bejegyzésre hivatkozva számolt be arról, hogy az emberek véleményét a következő kérdésekről kérdezték: Milyen irányban változott Orbán Balázs és az Orbán-kormány megítélése? Elfogadhatónak tartják-e a bocsánatkérést?
Miért vált ekkora felfordulássá a Fideszen belül ez az ügy? A botrányos kijelentés önmagában még nem lett volna elegendő ahhoz, hogy ilyen szintű zavart okozzon, hiszen a párt körüli akolban sokkal súlyosabb ügyek felett is elnéző szemeket hunytak korábban. Érdekes módon, egy külső nézőpont, nevezetesen egy szászországi közszolgálati médium, az MDR, ragadta meg a helyzet lényegét a legtalálóbban. Cikkük arra épült, hogy az 1956-os forradalom emlékezete kulcsfontosságú a magyar identitásban - nem meglepő, hogy még a hazaárulás vádja is felmerült Orbán Balázs kijelentésével kapcsolatban. (Egy ilyen feljelentést végül elutasított az ügyészség, arra hivatkozva, hogy Orbán Balázs csupán politikai véleményét fejezte ki - a szerk.) A német cikk rámutatott, hogy egy politikai tanácsadó szavai miért váltanak ekkora hullámokat: a magyarok számára az 1956-os forradalom óriási jelentőséggel bír. Ezt a forradalmat a szabadságvágy szimbólumaként értelmezik, és úgy tekintenek rá, mint egy olyan eseményre, amely megmutatta a hajlandóságukat arra, hogy jelentős áldozatokat hozzanak saját függetlenségükért. Orbán Viktor is az 1989-es, nevezetes beszédével alapozta meg politikai pályafutását, amelyet Nagy Imre újratemetésén mondott el. Az 1956-os utalások folyamatosan jelen vannak a miniszterelnök beszédjeiben, például az EU-val való viták során is. Éppen ezért meglepő, hogy éppen Ukrajna védelmi harcával kapcsolatban azt a kérést fogalmazta meg, hogy senki ne vonjon párhuzamot - jegyezte meg a német cikk.
S ha már Orbán Viktor. Ő is megszólalt az ügyben. Kénytelen volt megszólalni. A kényszert mi sem mutatja jobban, mint az, hogy külföldi látogatásáról - Észak-Macedóniából - bejelentkezve, ezt a témát is érintette a Kossuth Rádiónak nyilatkozva. "A politikai igazgatóm éppen félreérthetően fogalmazott, ami ebben az összefüggésben egy hiba, hiszen a mi közösségünk az 1956-os forradalomnak a talaján áll, abból nőtt ki, nem lett volna a mi politikai közösségünk, ha nem lettek volna az '56-os hősök" - magyarázta a miniszterelnök, aki szerint nem beemelni kell ebbe a vitába a magyar történelem "számunkra szent és sérthetetlen eseményeit és hőseit, 1956 és az 1956-os hősök", hanem távol kell őket tartani tőle.
A kedélyek ezután - legalábbis a külső szemlélők számára - nyugodtabb mederbe terelődtek. Ahogy egy kollégám is megjegyezte: "Orbán Balázs látszólag átvészelte a halálugrást", amely a közvélemény körében sokak értetlenségét és felháborodását váltotta ki a "hibás" kijelentése miatt. A Fidesz vezetői, mint Kósa Lajos, Kocsis Máté, Gulyás Gergely és Kövér László diplomatikusan nyilatkoztak az ügy kapcsán, ami természetesen Orbán Viktor tudtával és beleegyezésével történhetett meg.
Ismét bebizonyosodott, ugathatnak itt a politikusok, a politikai elemzők, történészek, de akár Schmidt Mária is, semmi nem számít, csak Orbán Viktor érdeke, s ezért azután ez tényleg egy következmények nélküli ország kormányzópártja.
A sorozatban eddig publikált írások:
Hónapról hónapra 1. rész: A 23 éves Visegrádi együttműködés jövője egyre inkább kétségessé válik.
Hónapról-hónapra 4. rész: Orbán Gáspár csádi küldetése és az orosz befolyás A legújabb részben Orbán Gáspár különleges misszióját követhetjük nyomon Csádban, ahol az orosz érdekek és a helyi politikai helyzet összefonódása különösen izgalmas kihívások elé állítja. A fiatal politikai szereplő nem csupán a hagyományos diplomácia eszközeivel próbálja elérni céljait, hanem a helyi közösségek megértésére és bevonására is nagy hangsúlyt fektet. A missziója során felmerülő kérdések és dilemmák, valamint az orosz befolyás fokozódása a térségben izgalmas és tanulságos történetet sző a politikai játszmák szövevényes világában. E részben felfedezzük, hogyan formálhatja a jövő politikai táját ez a különleges kapcsolat, és milyen hatással van ez a csádi népre.
Hónapról-hónapra 5. rész: Egy hivatalosan meg sem ünnepelt 20. évforduló
Hónapról hónapra, 6. rész: Lassan már mindent elborít a Tisza áradása A Tisza vize fokozatosan emelkedik, és már most is egyre több területet ölel fel. A tavalyi esőzések és a hóolvadás miatt a folyó vízszintje folyamatosan nő, és a helyi közösségek kezdenek aggódni a következmények miatt. Az áradás nemcsak a természetre, hanem az emberek életére is hatással van, hiszen sokan kénytelenek otthonukat elhagyni. A természet ereje és szépsége most egy új arcát mutatja, ahogy a Tisza lassan, de biztosan tarol. Az áradás nem csupán a víz szintjének emelkedését jelenti, hanem a táj átalakulását is – a folyó különleges látványt nyújt, ahogy a vidéket beborítja. A helyiek igyekeznek felkészülni a következő napokra, miközben a víz már a partok közelébe érkezett. Az emberek összefognak, hogy segítsenek egymásnak, és megpróbálják minimalizálni a károkat. Az áradás ellenére a közösség szelleme erős, és a remény sosem hagyja el őket. A Tisza szépsége és ereje egyúttal figyelmeztetés is a természet tiszteletére és a fenntarthatóság fontosságára. Az elkövetkező hónapokban kulcsszerepet játszik majd, hogy hogyan reagálunk erre a kihívásra, és mennyire tudunk együttműködni a természettel.
Hónapról hónapra, 7. rész: A folytatódó elszegényedés és a lemaradás az EU-ban Az elmúlt hónapok során egyre élesebb fény vetült arra a problémára, amely a legnagyobb kihívások közé tartozik az Európai Unióban: a társadalmi és gazdasági elszegényedés folyamata. Egyre több ember érzi a mindennapok terheit, és a lemaradás érzete egyre inkább mindennapi valóságává válik. Az uniós tagállamok között tapasztalható jövedelmi különbségek tovább mélyülnek, ami nem csupán gazdasági, hanem szociális feszültségekhez is vezet. A szegénység nem csupán statisztikai adat; sokak számára a túlélés harcát jelenti, amelyben a mindennapi szükségletek kielégítése is komoly kihívást jelent. Az alacsony jövedelmű háztartások számára a megélhetési költségek folyamatos emelkedése, legyen szó az élelmiszerről, lakhatásról vagy közlekedésről, egyre nehezebbé teszi a helyzetüket. A politikai döntések, amelyek a gazdasági növekedést hivatottak elősegíteni, sok esetben elkerülik a legnagyobb problémákat. A szociális védőhálók megerősítése és a méltányos jövedelmi elosztás kulcsfontosságú lenne ahhoz, hogy a legnagyobb hátrányos helyzetű csoportok is részesüljenek az uniós forrásokból. Ezek a folyamatok nem csupán a gazdasági fejlődést akadályozzák, hanem a társadalmi kohéziót is veszélyeztetik. A lemaradás érzése, és a jövőtől való félelem erodálja a közbizalmat, ami hosszú távon destabilizálhatja az uniót. A kihívásokra adott válaszoknak tehát nemcsak gazdasági, hanem szociális dimenzióval is rendelkezniük kell ahhoz, hogy egy fenntarthatóbb és igazságosabb jövőt építhessünk az EU-ban.
Hónapról hónapra, 8. rész: Orbán bosszúja újra Iványi nyomában, vétlen gyermekek szenvednek a következményekért.
