"Bízom benne, hogy ki tudok szabadulni."

"Ma egy igazán csodálatos napot élek meg" – írja naplójának első sorában a szerző. Ezt az örömteli kezdést különlegessé teszi, hogy a háttérben a pontos helyszín és időpont áll: Auschwitz, 1944 októbere. De nem csupán ez a meghökkentő nyitány utal az éles ellentétek és a meglepő fordulatok iránti érzékenységre, hanem a történet minden kulcsmomentuma is, amely életre kel a sorok között.

Az említett nap kiemelkedő jelentőségét nem csupán az orosz csapatok előrenyomulásáról szóló hírek adják, hanem az is, hogy a borzalmas körülmények között élő Auschwitz-Birkenau-i rab végre hozzájutott néhány papírlaphoz és egy ceruzához. Ezzel lehetőséget kapott arra, hogy tovább írja naplóját, amelyben megörökítheti fájdalmát, reményeit és az élet apró csodáit.

Az események rögzítése, mint az önkifejezés forma, a civil lét egyik legfontosabb megnyilvánulása. E folyamat során az ember kiszakad a lágerélet megaláztatásából, és képes rendszerezni a benne kavargó érzéseket és gondolatokat. Auschwitz borzalmaiban is található egyfajta abszurd irónia, amely értelmet adhat a létezésnek: ez a feladat nem csupán külső, hanem belső védelem is, amely megőrzi az öntudatot és az egyéniség még meglévő integritását. Az írás e szempontból a szabadság ígéretének hordozója, mely végső soron erősíti a túléléshez szükséges lelki tartalékokat.

A napló fontosságát növeli, hogy a szerző hivatásos írástudó, mi több: lapunk külső munkatársa volt (belsős a zsidótörvények miatt nem lehetett). Amikor később, már a gyűjtőtáborban a magyar orvostól szívességet kérve elmondta, hol dolgozott, a vele lévő fogolytárs "láthatta, milyen varázsszó az a szó: "Népszava", ahová én tartozom. Kicsit megérintett a volt életem lehelete, és pár percre fölragyogtam." E sorokat - az orgánumunkat övező feltétlen bizalom dokumentumaként - ma sem lehet megrendülés nélkül olvasni.

Lenyűgöző, ahogyan a szerző a legnehezebb körülmények között is szinte rendíthetetlenül megőrzi a pozitív szemléletét, ami kétségtelenül hozzájárul a túlélés esélyeinek növeléséhez. Például ámulatba ejt, amikor olvassuk, hogy "a 12 éven át tartó tbc betegségem az auschwitzi levegő meggyógyította". Vagy amikor úgy dönt, hogy megtanul németül: "Majd arra gondolok, ezért élek itt."

Galló Olga Auschwitzból néhány hónap elteltével egy másik táborba kerül, ahol talán valamivel emberibb körülmények várják. Ám amikor a front közeledtével a raboknak el kell hagyniuk ezt a helyet, a zord télben, csikorgó hidegben, gyalog kénytelenek folytatni útjukat. Néhány nap keserves gyaloglás után azonban Olga rájön, hogy ereje végleg elfogyott. Az elméje viszont éles marad: gyorsan felméri a helyzetét, és kockázatokat latolgatva, bátorsága határát feszegetve, végül Breslau (Wrocław) határánál úgy dönt, hogy megszökik.

Bármiféle papír, nyelvtudás nélkül kell feltalálnia magát a már körülzárt idegen városban, ami nem akármilyen lélekjelenlétet követel. Amikor például igazoltatásakor a német fegyveresek - jellemző módon - mindenekelőtt aziránt érdeklődnek, nem zsidó-e, magabiztosan mond nemet. Viselkedése olyan meggyőző, hogy halálos ellenségei szemében ő lesz a menekült "ungarische Dame", a magános ifjú szépasszony, aki gyámolításra szorul, akit így apróbb-nagyobb figyelmességekkel vesznek körül az egyenruhás férfiak. A jelenet tökéletesen példázza a zsidóüldözések teljes abszurditását.

Szökése után a Vörös Hadsereg által ostromolt Breslau egyik gyűjtőtáborába kerül, ahol egy sokszínű társaság várja – ezt a sokféleséget a napló címe is tükrözi. Az itt eltöltött hónapok során, a lelki állapotának fokozatos javulását kísérve, a naplóbejegyzések középpontjában egy egyre erősebb érzelmi dilemma jelenik meg: vajon hűséges maradhat-e a távol lévő kedvese iránt, ha elfogadja és esetleg viszonozza a figyelmes francia hadifogoly közeledését? Az érzelmek ingadozása ellenére a szerző tisztán látja, hogy a lágertárs fiúval való összetartozás egyedülálló lehetőség a jelenlegi helyzetben. A háború végső napjainak fokozódó káoszában egy magányos nő állandó veszélyben lebeg, és számára a társaság keresése elengedhetetlen az életben maradáshoz.

A "Tíz hónap Babilon-ügy" egy izgalmas és titokzatos történet, amely a bonyolult intrikák és feszültségek világába vezet minket. A cselekmény középpontjában egy rejtélyes város áll, amely tele van titkokkal és kihívásokkal. A főszereplőknek meg kell küzdeniük nemcsak a külső ellenségekkel, hanem saját belső démonjaikkal is, miközben a hónapok múlásával egyre mélyebbre merülnek a babiloni rejtélyek labirintusában. A szöveg feszültsége folyamatosan nő, ahogy a karakterek felfedezik a múlt árnyait és a jövő bizonytalanságait. Az olvasót végigkíséri egy olyan utazás, ahol minden döntésnek súlya van, és a végső igazság felfedése csak a legbátrabbak számára lehetséges.

A háború borzalmai után több mint húsz év telt el, mire Galló Olga végre kézbe tudta venni saját naplóját. A Kádár-korszak sűrűjében úgy döntött, hogy kiadja azt, ezzel elkezdve életének második, harcos szakaszát. A küzdelem, amely a könyvért, az írói pálya visszaszerzéséért és a holokauszt, valamint a háború áldozatainak emlékéért folyt, egyben az igazságért vívott harcot is jelentette. A kézirat és a szerző levelezésének felhasználásával született meg a "Tíz hónap Babilon-ügy" című monodráma, amelyet Fullajtár Andrea mutatott be az ENSZ holokauszt emléknapján, január 27-én, a budapesti Gólem Színházban, Borgula András rendezésében. Az előadás következő alkalmai március 26-án és április 16-án várják a közönséget a Gólem Központban.

A kötet szerkesztője, Schmal Alexandra bevezetőjében, míg a szerző unokája, Fullajtár Andrea az ajánlásában mélyrehatóan elemzi Galló Olga sorsát, aki hosszú éveken át hiába igyekezett naplóját a nyilvánosság elé vinni. Kitartó törekvéseinek eredményeként végül egy "jelentősen átdolgozott, tömörített" változat látott napvilágot 1978-ban, de csak magánkiadásban. A korabeli elutasítások mögött sokszor az a tévhit húzódott meg, hogy a nagy narratívák univerzális igazságai elhomályosítják a személyes történetek egyediségét. Az idő múlásával azonban a grandiózus elbeszélések hitelessége megrendült, míg a személyes élmények iránti érdeklődés továbbra is megmaradt. Galló Olga naplójának üzenete az idő múlásával egyre inkább kibontakozik, és a múlt értelmezése új fényben tündököl.

A szövegben természetesen találhatók olyan részletek, amelyek valószínűleg nem nyerték el az egykori lektorok tetszését. Ilyenek például azok a passzusok, amelyek a kényszermunkára kényszerített orosz és ukrán táborlakók kulturálatlanságának zavaró megnyilvánulásait tárgyalják. Ennek a kritikának a megalapozottságát azonban sem akkor, sem pedig manapság nem lehet kétségbe vonni. Galló Olga véleménye szerint ez a megítélés helytálló, és a mű világában ez - poétikai szempontból is - a végső döntőbíró.

Bár a napló a holokauszt nyolcvan évvel ezelőtti borzalmait idézi fel, üzenetei máig érvényesek és mindenkihez eljutnak, hiszen a történet rólunk, mindannyiunkról szól. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a világunkban bárki válhat bűnbakká, bárki kerülhet üldözött helyzetbe. Ahogy Orbán Ottó A füstkígyó fekete gyűrűi című versében fogalmaz, "mindenki, aki épp ott és akkor zsidó". Ez a gondolat figyelmeztet arra, hogy a történelem tanulságai sosem veszítik el aktualitásukat, és nekünk, a jelenben élőknek is felelősségünk van abban, hogy emlékezzünk és cselekedjünk.

Infó: Galló Olga: Tíz hónap Babilon. Magvető Kiadó, Tények és Tanúk sorozat, 2025.