"Biztosíthatlak benneteket, hogy a hétvégére teljesen összeszedem magam!" Ricsei Ferenc, a megye I. ligában a legidősebb játékos, már 51 éves.
Ricsei Ferenc a Kótaj ellen vívott mérkőzés napján ünnepelte 51. születésnapját, így a találkozó nemcsak sportesemény, hanem különleges személyes ünnep is volt számára.
Ricsei Ferenc már nem csupán az elmúlt évek, hanem az elmúlt évtizedek meghatározó alakjává vált a vármegye futballéletében. Számos neves csapat színeiben játszott, éremgyűjteményének jelentős részét az aranyérmek teszik ki. Jelenleg ugyan egy sereghajtó csapat védelmének kulcsfigurája, de a labdarúgás iránti szenvedélye és a közösség iránti elkötelezettsége mit sem csökkent. Éppen a múlt hétvégén ünnepelte 51. születésnapját, ami különösen figyelemre méltó, hiszen a vármegyei I. osztályban a kapusok között is ritkaságszámba megy, hogy valaki az ötödik ikszet elérve még mindig aktívan pályán legyen. Ferenc mezőnyjátékosként pedig bizonyítja, hogy a határok csupán illúziók; ami lehetetlennek tűnik, az mindössze tehetetlenség.
A Nyírvasvári védőjét elsőként a kezdetekről kérdeztük, Ricsei Ferenc nosztalgikus hangulatban idézte fel, mi indította el a labdarúgás iránti szenvedélyét.
"Formáld át a szöveget, hogy csak rád jellemző legyen!" - javasolta Ricsei Ferenc.
Pályafutásának jelentős állomásairól valószínűleg órákon át tudna mesélni. Azonban nem az elért sikerek állnak számára a középpontban.
Az alapvetés az, hogy az életem minden szakaszában jól éreztem magam, és mondhatom, hogy mindig sikerült egyre jobb helyekre eljutnom. Már a szülőfalumban is nagy kedvvel játszottam focit, de igazán a pályafutásom akkor indult be, amikor Magyarországra érkeztem. Egerben, 17 évesen, az NB II-es ifibajnokságban mutathattam meg tudásomat, és a felnőtt karrierem is szorosan összefonódik a megyével. A 90-es években Kislétán óriási dolog volt, hogy a megyei I-ből felküzdöttük magunkat egészen az NB II-ig. Játszhattam a Mátészalka csapatában is, még ha ottani tapasztalataimban van is egy kis hiányérzet, hiszen úgy érzem, többre is vihettem volna. Nagyecsed a szívem csücske, ahol két részletben összesen kilenc évet töltöttem, és a megyei II-től kezdve, a megyei I-en át az NB III-ig méltán büszkék lehetünk az aranyérmeinkre. A nyírbátori mez is kétszer volt rajtam, de külön örömmel fogadtam el a Tarpa hívását, főleg 40 felett, hiszen így a szülőfalumhoz is közel kerülhettem. Négy csodás évet töltöttem a nyírbélteki csapatnál, most pedig a Nyírvasváriban folytatom pályafutásomat, ahol a futball iránti lelkesedésem töretlen. Ha végigtekintünk a pályafutásomon, valóban hosszú utat jártam be, de büszke vagyok arra, hogy sosem voltam vándormadár. Minden csapatnál, ahol megfordultam, legalább három évet eltöltöttem, és szinte mindenhol a dobogóért, vagy a bajnoki címért küzdhettünk. Az olaszországi Európa-bajnokságon való részvétel is egy életre szóló élményt jelentett számomra, ahol a Feczkó Tamás és Fogarasi Zoltán vezette amatőr válogatott tagja lehettem – mesélte a sokat látott középhátvéd, akinek a pályafutása nemcsak a számokról szól, hanem a szenvedélyről és az élményekről is.
