Bár a CDU diadalmaskodott a német választásokon, a lényeges ügyek felett mégsem ők gyakorolják a döntéshozatalt.

Bauer Bence, a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója, a hirado.hu-nak adott interjújában kijelentette, hogy a SPD szinte minden lehetséges eszközét bevetette a CDU-val folytatott politikai játszmában. Az SPD akarata dominált a koalíciós tárgyalások során, míg a CDU nem tudta megvalósítani központi választási ígéreteit. Ennek következményeként a CDU-nak fel kell készülnie arra, hogy politikai árat fizet a kudarcaiért.

Friedrich Merz, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) kancellárjelöltje április 14-re tervezi, hogy véglegesítse az új, kétpárti koalíciót a Szociáldemokrata Párttal (SPD). A megkezdődött koalíciós tárgyalások fényében milyen esélyekkel kecsegtet a kormányalakítás? Milyen tényezők befolyásolhatják a folyamatot, és milyen politikai dinamika rajzolódik ki a felek között?

- A február 23-i, előre hozott Bundestag-választás eredményeképp az egyetlen politikailag reális forgatókönyv a vörös-fekete koalíció megkötése. Korábban e két párt szövetségét nagykoalíciónak nevezték, ám ma már ez a két párt is csak a mandátumok 52 százalékát tenné csak ki. Nagyon sok nézeteltérés van a két leendő partner között. Merznek sietősebb, ő nyilatkozott korábban úgy, hogy húsvétra mindenképpen tető alá szeretné hozni ezt a megállapodást. Március 8-án prezentálták az úgynevezett "puhatolózó tárgyalások" alatt született első lépéseket.

Miként formálódik a német politika irányváltása az ismert dokumentumok tükrében?

Ez inkább arra utal, hogy a német kormány politikájában nem várható jelentős fordulat, pedig sokan ezt kívánatosnak tartanák, ahogy azt a választók is világosan kifejezték. A politikai erők között a kompromisszumok keresése dominál. Azonban a kormányzás nehézségeit fokozza, hogy az új parlament ülése előtt a régi testületnek kellene megpróbálnia egy alkotmánymódosítással megszüntetni az adósságféket. Az extra hitelek felvétele érdekében, amelyek infrastrukturális fejlesztésekre és katonai kiadásokra irányulnak, ez a lépés elengedhetetlen lenne, de a kétharmados többség hiányzik hozzá. Az új Bundestagban biztosan nem lesz elegendő támogatás, bár a régi Bundestagban a Zöldek esetleg még hozzájárulhatnának.

- Ez azonban új dimenziót ad a Zöldek szerepének fontosságához...

A Zöldek informális koalíciós partnerré léptek elő, ami új kihívásokat jelent a tárgyalások során. A közelmúltban, március 10-én, bejelentették, hogy nem állnak a jelenlegi hitelcsomag mögött, mivel azt szeretnék kiegészíteni saját követeléseikkel. Ez azt jelenti, hogy a jövőbeli fekete-vörös koalícióra váró pártoknak valószínűleg jelentős összegeket kell majd áldozniuk a Zöldek támogatásának megszerzésére, amely így jóval költségesebbé válhat. A menetelés tehát nem lesz zökkenőmentes, és komoly alkudozások elé néznek a felek.

- Szeretném növelni a kölcsön összegét, amely már közelít az egybillió euróhoz.

Úgy tűnik, hogy a helyzet komolyan alakul, és nem lehetetlen, hogy a végeredmény egy elképesztő, ezermilliárd euróra rúgó hitel lesz belőle.

Mennyire harmonizál ez a választói felhatalmazással?

- Semennyire nem egyeztethetők össze ezek a tervek a választói akarattal, hiszen a CDU/CSU pártszövetség - egyébként az AfD is - egyértelműen úgy nyilatkozott a kampányban, hogy az adósságféket továbbra is fenn kell tartani, és hogy hitelfelvételnek nincs helye. Az Olaf Scholz-cal folytatott tévévitában Friedrich Merz egyenesen kijelentette, hogy az adók emelése és a még több adósság felvétele egyértelmű szociáldemokrata-szocialista koncepció - amit ő nem hajlandó támogatni.

Mi áll a háttérben, ami ilyen hirtelen változást generál?

- Gyakorlatilag csak pár hét telt el, és ezeket a választási ígéreteket, a választási kampányban elhangzott programelemeket gyakorlatilag már bekasszírozza a CDU/CSU - a hatalom reményében. Azaz teljes mértékben feladta a korábbi politikáját. El lehet mondani, hogy az összes lapját kijátszotta a SPD a CDU-val szemben. S gyakorlatilag minden téren az SPD akarata érvényesült, míg a CDU a központi választási ígéreteiből nem tudott semmit realizálni - és ennek meg fogja fizetni a politikai árát.

- Merz korábban egy Bundestag-vita során arról beszélt, hogy kancellársága első napján utasítást ad a belügyminisztériumnak: a határokon akadályozzon meg minden illegális belépési kísérletet. Az SPD hallani sem akart erről. Hogy áll most ez a CDU-s elhatározás?

Bár a tárgyalások még folyamatban vannak, és a végkimenetel egyelőre bizonytalan, az már egyértelmű, hogy a migrációs politikában nem várható fordulat. A CDU kampányban hangoztatott ígéretei, mint például az önrendelkezési törvény eltörlése, már a múlt ködébe vesztek. Ugyanez vonatkozik arra az elhatározásra is, hogy a három év után állampolgárságot szerző külföldieket érintő "állampolgársági törvényt" megsemmisítik. A választási reformról szóló korábbi elképzelések is háttérbe szorultak. A CDU eddigi határozott követelései és ígéretei csupán annyira vannak jelen az SPD-vel kötött előzetes megállapodásban, hogy "megvizsgálják annak lehetőségét, hogy..." – ami finoman szólva is csekélynek tűnik. A migránsok belépésének elutasítását pedig most már úgy fogalmazzák meg, hogy ez csak a szomszédos országokkal folytatott konzultációt követően válik aktuálissá.

- Vajon hogy reagálnának az érintett országok?

- Nyilvánvaló, hogy Ausztria, Lengyelország, Csehország, Svájc és a többi érintett ország sem fog aktívan hozzájárulni ehhez. Ez a helyzet tipikusan arról árulkodik, hogy a politikai vezetők csupán papíralapú ígéretekkel próbálják megnyugtatni a választókat, miközben a valóságban már most is látható, hogy ezek a terveket gyakorlatban nem fogják tudni megvalósítani.

Mit tehet Merz egy ilyen helyzetben az elhibázott energiapolitikával vagy az olyan szociális juttatásokkal, mint az állampolgári támogatás? Különösen figyelembe kell venni, hogy a "Bürgergeld"-ben részesülőknek mindössze egyharmada német anyanyelvű. Milyen lépéseket tehet a helyzet javítása érdekében?

A téma már régóta nem kerül szóba, hogy az állampolgári juttatás megszüntetésre kerüljön. Ez a német államnak évi 30 milliárd eurós kiadást jelent, és sokan élnek ezzel a lehetőséggel, köztük olyanok is, akik elvileg képesek lennének dolgozni. Érdekes megfigyelni, hogy míg az ukrán menekültek, akik minden más európai országban aktívan munkába állnak, Németországban nem keresnek állást, mivel feltétel nélkül részesülnek a juttatásban. Így még a szorgalmas ukránokból is eltűnt a munkához való elkötelezettség!

- A választások után feléledt a remény, hogy az évek óta elhibázott uniós és német energiapolitika után beáll valamilyen szemléletbéli változás. Megvizsgálhatják ennek a lehetőségét?

- Az energiakérdéseknél szó sincs arról, hogy visszaállnának az atomenergiára vagy hogy visszaállítanák a régi ellátási láncokat Oroszország felől, tehát minden marad az a régiben. Azt a bukott politikát, amit az Olaf Scholz által a fémjelzett jelzőlámpa-koalíció vitt, Merz mindenféle nagyobb váltás nélkül továbbviszi. Ugyanaz a minta követhető, mint Angela Merkel alatt, amikor a kancellári hivatalért cserébe a CDU nagyon sok elvtelen kompromisszumba belement.

Az Egyesült Királyság kilépése után Németország lett Európa domináló hatalma. Az előre hozott választások miatt Párizs próbálta kihasználni a kialakult bizonytalanságot, hogy megerősítse pozícióját ebben a szerepben. Kérdés, hogy Berlin képes-e visszaszerezni ezt a titulust, amelyre történelmi és gazdasági adottságai folytán jogosult?

Személyes véleményem szerint Németország számára kihívásokkal teli az, hogy újra Európa vezető hatalmává váljon. Bár gazdasági ereje és lakossága tekintetében továbbra is a legnagyobb állam, a helyzete mégis ingatag. A német társadalom összetétele például egyre instabilabbá válik: a 80 milliós lakosság negyede migrációs háttérrel rendelkezik. Emellett a gazdaság stagnálása már évek óta tapasztalható, ami nem éppen kedvező alapot jelent a fejlődéshez. Nem szabad elfelejteni, hogy a politikai vezetéshez elengedhetetlen egy erős és stabil belső helyzet, amely jelenleg nem jellemzi Németországot, és az instabil kormányzás még tovább bonyolítja a helyzetet.

Hogyan érhetné el egy új német kormány, hogy stabilizálja a helyzetét?

- Ez a valószínűleg felálló, kétpárti koalíció nagyon sok mindenben a Zöldektől is függhet - informálisan ez esetben már egy hárompárti koalícióról beszélhetünk, tehát gyakorlatilag egy úgynevezett Kenya-koalícióval lehet számolni. Kenya országzászlaja ugyanis fekete-vörös-zöld.

Hogyan biztosíthatja a Zöldek külső támogatása a politikai céljaik megvalósítását?

A helyzet korántsem biztos, így Merz kormánya sem garantált, hogy sikeresen átvészeli ezt a ciklust, ha egyáltalán minden összeáll. Van egy kis esély arra is, hogy az egész folyamat kudarcba fulladhat. Először is, nem biztos, hogy az SPD és a CDU között sikerül érdemi megállapodásra jutni, és az sem egyértelmű, hogy a Zöldekkel való tárgyalások eredményesek lesznek. Amennyiben pedig nem születik meg az alkotmánymódosításhoz szükséges többség, ami most kulcsfontosságú számukra, és egyben az elsődleges céljuk is, akkor könnyen lehet, hogy a koalíció megbicsaklik, és Friedrich Merzből nem válik kancellár.