Bármekkora erőfeszítéseket tesznek is, hogy távol tartsák Orbán Viktor szövetségesét a hatalom közeléből, az igyekezetük úgy tűnik, hogy nem hoz eredményt.

Hiába akarja az ÖVP-s Karl Nehammer kancellár és a szocialista Andreas Babler távol tartani a hatalomtól a szélsőjobboldali FPÖ-t és Herbert Kicklt, jelenleg a koalíciós tárgyalások során egy hatalmas, áthidalhatatlannak tűnő konfliktus van a jobbközép ÖVP, a szociáldemokrata SPÖ és a liberális NEOS között. Ráadásul miközben a két pártelnököt párttársai is kritizálják, Babler és Nehammer még csak abban sem tud megegyezni, hogy egyáltalán mi a probléma, nemhogy abban, azt hogyan oldják meg.

Szeptember 29-én Ausztriában történelmi parlamenti választások zajlottak, amelyet először a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nyert meg. Bár kancellárjelöltjük, Herbert Kickl, már készen állt a kormányzásra, a választás előtt világossá vált, hogy noha az FPÖ a legnagyobb frakciót hozta létre (az osztrák terminológia szerint parlamenti klubot), a kormány összetételéről végső soron nem ő, hanem az 1986 óta hatalmon lévő, jobbközép Osztrák Néppárt (ÖVP) és kancellárjelöltjük, Karl Nehammer fog dönteni.

Az ÖVP ugyanis megkerülhetetlen szereplője az osztrák politikának, a mostani választáson pedig ismét királycsináló szerepbe kerültek. Nehammer vezetésével pedig a párt előtt két út is állt, hogyan folytassák a kormányzást a választások után: a 2000-ben, valamint az 2017-ben már kipróbált - majd levitézlett - türkiz-fekete, azaz ÖVP-FPÖ-koalícióval maradna hatalomban, vagy 2016 után ismét visszahívná a kormányba a szocialistákat, az SPÖ-t és mellé egy kisebb pártot.

Október végén pedig már meg is kezdték a koalíciós tárgyalásokat az SPÖ-s Andreas Bablerrel, azonban mivel a balközép-jobbközép nagykoalíciónak mindössze egy fős többsége lett volna a 183 fős Nemzeti Tanácsban, ezért később meghívták a 18 képviselővel rendelkező liberális NEOS vezetőjét, Beate Meinl-Reisingert is a közös kormányzásról szóló tárgyalásokhoz.

Bár egy türkiz-vörös-rózsaszín koalíció esetében a pártok között ideológiai szempontból jelentősebb távolságok húzódnak, mint ha az ÖVP az FPÖ-vel folytatott volna megbeszéléseket, mégis számos lényeges kérdésben viszonylag gyors konszenzusra jutottak. Ilyen témák közé tartozik a migráció szigorúbb kezelése, a menekültek integrációjának elősegítése, a miniszteri és képviselői bérek emelésének felfüggesztése, valamint a biztonsági kihívások. Ezen kívül az egészségügyi és oktatási ügyekben is, ha a sajtóértesülések nem is mindig jeleznek zökkenőmentes folyamatokat, mégis sikerült közös alapot találniuk.

Ez azt jelenti, hogy miként fognak megbirkózni a következő négy év költségvetésében jelentkező többmilliárd eurós hiányzó összeggel.

A 2017 óta a szövetségi kormányból kimaradó SPÖ és a hatalomtól eddig távolmaradó NEOS hajtóereje a kormányzati ambícióik, ami miatt eddig viszonylag simán zajlottak a tárgyalások a pártok képviselői között. Ausztriában a hárompárti koalíciók nem igazán elterjedtek, és ennek megfelelően a helyzet bonyolultsága is nő, hiszen három különböző párt érdekeit és prioritásait kellene összehangolni, ami nem kis feladat.

Bár a pártokon belül – különösen az ÖVP és az SPÖ esetében – kisebb elégedetlenségek bukkantak fel, ezek nem jelentettek komoly fenyegetést a koalíciós tárgyalások számára. A sajtóban napvilágot látott néhány konfliktus ellenére, amint egy-egy probléma felmerült, mindhárom párt azonnal hangsúlyozta, hogy a tárgyalások jó irányba haladnak, és a választók éppen a demokrácia működését tapasztalják meg.

A következő négy év költségvetésében szereplő legalább 15 milliárd eurós, de egyes források szerint akár 23 milliárd eurós hiány komoly kihívás elé állította a tárgyaló feleket. Ez a jelentős összeg annyira megnehezítette a helyzetet, hogy...

A dátumot először december 12-ében, azaz most csütörtökben jelölték meg - elméletileg eddig kellene ha nem is részletesen, de nagyvonalakban megállapodnia a pártok tárgyalóinak, hogyan tömnék be a következő négy év költségvetésben lévő 15 milliárd eurós lyukat.

Ez pedig nem könnyű feladat, hiszen teljesen más álláspontokon vannak a pártok: a tárgyalások során más témákban eddig inkább engedékenyebb SPÖ és annak marxista szárnyához tartozó Andreas Babler nem enged és mindenképpen a gazdagok adóterheinek az emelésével oldaná ezt meg, míg az ÖVP és a NEOS alapvetően a szövetségi állam kiadásainak a csökkentésével.

Babler a választási kampány alatt folyamatosan hangsúlyozta, hogy kormányra kerülve egy igazságosabb adózási rendszert kívánnak kialakítani. A nemrég napvilágra került szivárogtatásban pedig azt állították, hogy Ausztriában eddig a legtehetősebbek élveztek előnyöket a kedvező adózási szabályozásból – ahogy ők fogalmaztak, csupán néhányan részesültek "adóajándékban" a szövetségi kormánytól. Továbbá, kisvárosi polgármesteri pozíciójában a kampány során a közönség egyszerű, mindennapi embereként mutatkozott be, miközben osztályharcosként is fellépett.

- ugyanakkor a vele konfliktusban álló bécsi pártelit ezt annyira nem sajnálná, számukra fontosabb, hogy kormányozhassanak.

Ezzel szemben az ÖVP és a NEOS hallani sem akar adóemelésről. A Bablerék által megszellőztetett ultimátum után Karl Nehammer nem győzte leszögezni közösségi oldalán, hogyha az SPÖ szeretné, akkor igen hamar be tudják fejezni a koalíciós tárgyalásokat, így a gazdagok adóterheit, vagy a vagyonadót a jelenlegi kancellár élből elutasítja - egyébként annak ellenére, hogy sajtóhírek szerint azt Nehammer és Meinl-Reisinger is elismeri, hogy csupán kiadáscsökkentésből és megszorításokból valószínűleg nem lehetne betömni a költségvetésben lévő lyukat.

Mivel a felek álláspontjai jelenleg jelentős távolságra vannak egymástól, javasolták, hogy a kérdést a legmagasabb szinten, pártelnöki körben vitassák meg. Céljuk, hogy még a héten előrelépést érjenek el az ügyben, különben a koalíciós tárgyalások komoly akadályokba ütközhetnek.

A koalíciós tárgyalások kimenetele kulcsfontosságú mind az ÖVP, mind az SPÖ vezetői számára, hiszen mindketten a bécsi politikai pályafutásuk szempontjából jelentős lépést tehetnek. A siker nem csupán a jelenlegi helyzet stabilizálásáról szól, hanem a jövőbeli politikai ambícióik megvalósításáról is.

Babler számára világossá vált, hogy komoly kockázatokkal kell szembenéznie, mivel a bécsi pártelit nem éppen baráti érzületekkel viseltetik iránta. Ha az SPÖ esetlegesen kiszorulna a kormányból, Babler nem csupán az áhított alkancellári posztját kockáztatná, hanem szinte biztosan el kellene búcsúznia a pártelnöki szerepétől is.

Bablerhez képest Nehammer számára több lehetőség is van, ugyanakkor az FPÖ és elsősorban Kickl elutasítása miatt így is szűkek a lehetőségei.

Ha a jelenlegi koalíciós tárgyalások kudarcot vallanak, a kormányfő először más politikai erőkkel próbálhatna meg egyeztetni. Ugyanakkor az ÖVP, Neos és Zöldek alkotta koalíció nem tudna parlamenti többséget biztosítani, hacsak az SPÖ nem támogatná őket kívülről, ami komoly nehézségeket okozna a kormányzásban. Érdemes megjegyezni, hogy Nehammer nem véletlenül a NEOS-hoz fordult a tárgyalások során, hiszen az elmúlt években a Zöldekkel közösen kormányzott, de most a juniorpartner szerepét nem választotta elsődlegesen.

Amennyiben ez nem jönne össze, akkor az ÖVP-nek további opcióként az FPÖ-vel való kormányzás maradna, azonban ebben az esetben Nehammer vélhetően búcsúzhatna kancellári posztjától, hiszen a jelenlegi kormányfő kizárt mindenféle együttműködést a szélsőjobboldali párt vezetőjével, Herbert Kickl-lel, aki eleve nem is lenne hajlandó odaadni a kancellári posztot a kevesebb mandátummal rendelkező jobbközép pártnak.

Ha pedig nem sikerülne megállapodni sehogy sem egy kormányban, akkor utolsó lehetősége Nehammernek az új parlamenti választás lenne, azonban ez csak még nehezebb helyzetbe hozná a jelenleg tárgyaló pártokat, hiszen a közvélemény-kutatások szerint az FPÖ a választás óta csak erősödött - ráadásul Stájerországban tartott tartományi választáson is győzött -, így ezen utóbbi forgatókönyvből Nehammer csak vesztesen tudna kijönni.

A vélemények szerint a szélsőjobboldali párttal való megegyezés sokkal egyszerűbb lett volna, mivel gazdasági szempontból lényegesen közelebb állnak egymáshoz. Nehammer már a kezdetektől fogva kizárta az FPÖ-vel való koalíciós lehetőséget, ezzel pedig nemcsak a szélsőjobboldali pártot és annak vezetőjét helyezte előnyösebb helyzetbe, hanem saját magát és pártját is korlátozta a koalíciós tárgyalások során. Babler és az SPÖ egyértelműen tisztában vannak azzal, hogy Nehammer csak velük együttműködve, vagy jelentős nehézségekkel küzdve tudja megőrizni kancellári pozícióját.

Így Nehammer hiába mondta azt személyeskedve, hogyha az SPÖ szeretné, akár be is fejezhetnék a tárgyalásokat, ha meg szeretné őrizni kancellári posztját, akkor valahogy meg kéne egyeznie a jelenlegi gordiuszi csomónak tűnő konfliktusban.