Hét különleges múmia, akik története messze túlmutat a megszokottakon. Ezek az ősi, titokzatos lények nem csupán a múlt emlékét őrzik, hanem számos rejtélyt is magukkal hoznak, amelyeket a tudomány és a történelem egyaránt próbál megfejteni. Minden egyes

Arányi Lajos, Magyarország első kórboncnoka 1862-ben veszítette el legkedvesebb gyermekét, a négy-öt esztendős Zolikát, akit nem tudott megmenteni a kor egyik leghalálosabb kórjától, a torokgyíktól.

Az 1848-1849-es szabadságharcban önkéntes orvosként is tevékenykedő férfi nem volt képes elengedni a kisfiát, ezért kétségbeesett lépésre szánta el magát.

Miután a modern patológia XIX. századi úttörője mesterien bánt az elhunytak bebalzsamozásával, számos neves személyt, köztük Ferenc Józsefet és Erzsébet királyné kislányát, az 1855-ben eltávozott Zsófiát, valamint gróf Széchenyi István testét is az ő precíz tudása mentette meg a múlttól. E nagy veszteség súlya alatt, Zolikájával is hasonló eljárást választott, hogy megőrizzék emlékét az idő múlásával szemben.

A lényeges különbség: míg a császári pár gyermeke, illetve a legnagyobb magyar földi maradványai ma is zárt kriptában pihennek, a kórboncnok fia sohasem került sírba.

A test bebalzsamozása után a kórboncnok gondosan öltöztette fel a gyermekét: csipkés nadrágot és mintás felsőt választott neki, majd egy kis cipőcskét is felhúzott a lábára. Bal kezére elegáns bőrkesztyűt húzott, hosszú, szőke hajfürtjeit pedig ügyesen elrendezte, hogy a lehető legszebben mutasson. Végül a dolgozószobájában, az íróasztala melletti kis karosszékbe ültette, ahol a fények és árnyékok játéka varázslatos légkört teremtett körülötte.

A kisfiú egészen 1887-ig onnan "kémlelte" apját.

Arányi Lajos halála után a kiváló állapotban fennmaradt gyermekmúmia az orvosi egyetem Patológiai Intézetébe került. Később, Antall József miniszterelnöksége alatt, a múmia átkerült a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba, ahol könyvtár és levéltár is található. Azóta egy üvegbúra alatt várakozott, hogy újra felfedezzék – ez végül 2015-ben valósult meg.