A négyzetméterekért vívott küzdelem: az Ivo Dzsima-i csata drámai története
Bethlen István halála Moszkvában rendkívül titokzatos körülmények között történt, ami számos kérdést vetett fel az események hátterével kapcsolatban.
Ahhoz, hogy az amerikai repülőerők zökkenőmentesen elérhessék és bombázni tudják a japán városokat, a hadvezetés számára létfontosságúvá vált Ivo Dzsimának, a japán partoktól 1200 kilométerre található apró, csupán 21 négyzetkilométer kiterjedésű szigetnek az elfoglalása.
A grandiózus partraszállást a sziget több hónapos bombázása után, 1945. február 19-én indították el az amerikaiak.
Az Ivo Dzsimáért zajló harc a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legkegyetlenebb és legvérzettebb összecsapása volt.
A Kuribajasi tábornok irányítása alatt álló, mintegy 22 ezer főt számláló japán haderő a megszokott taktikával szemben nem a tengerpart közelében alakította ki védelmi pozícióit. Ehelyett a sziget belsejébe vonult vissza, ahol egy bonyolult földalatti folyosóhálózattal összekötött bunkerrendszert hozott létre.
Kuribajasi megtiltotta az öngyilkos, a japán katonák tömegmészárlásába torkolló banzájrohamokat is, helyette a rejtőzködésre és lesből való támadásra utasította katonáit.
Kuribajasi Tadamicsi tábornok
Az innovatív stratégia sikerrel járt: a föld alatti bunkerek hatékonyan védték meg a japánokat a bombázásoktól. Bunkerjeik mélyéről indított támadásaikkal jelentős veszteségeket okoztak a tengerészgyalogosoknak.
Az amerikai katonák számára minden egyes lépés egy újabb harc volt, ahol a lángszórók tűzgyűrűként ölelték körül a fanatikus ellenfeleket, akik már nem éltek a légi és tengeri utánpótlás adta lehetőségekkel. A sűrű füstben rejtőző japánokat így próbálták kiűzni, miközben a helyzet egyre feszültebbé vált.
A helyzetük nem volt egyszerű, hiszen a kifüstölt földalatti állásokba a szerteágazó folyosórendszernek köszönhetően hamarosan újra japánok költöztek, hátba támadva a mit sem sejtő amerikaiakat.
Az amerikaiak csak jelentős veszteségek árán tudták elfoglalni az aprócska szigetet
Kuribajasi és emberei a halálra készültek, egyetlen céljuk az volt, hogy hősies helytállásukkal minél nagyobb veszteségeket okozzanak a támadóknak.
A japánok abban reménykedtek, hogy a szövetségesek veszteségei olyan súlyosak lesznek, hogy azok megfontolják vagy elhalasztják a Japán elleni inváziót. A védők közül szinte mindenki elesett, beleértve Kuribajasi tábornokot is.
Csupán 216 japán katona esett amerikai fogságba. A sziget hivatalos felszabadítása 1945. március 26-án történt, és 1949-ben végül az utolsó két ellenálló japán katona is megadta magát.
