**Halálsoron: A 25 éves Gyógyító – Egy Film, Amiben Garantáltan Megindulnak Az Érzelmeid** Képzeld el, hogy egy fiatal, mindössze 25 éves orvos életének legnehezebb döntései előtt áll. A Halálsoron című filmben egy olyan történetet ismerhetünk meg, amely

Darabont Ferenc filmje, amely idén ünnepli 25. születésnapját, egy igazán különleges alkotás, amely az Oscarra jelölt A remény rabjai után, valamint a 2007-es A köd előtt mutatta meg, hogy a rendező nem csupán egyedi látásmóddal rendelkezik, hanem képes arra is, hogy olyan mély és komplex történeteket meséljen el, amelyeket csak kevesen tudnak. Az A remény rabjai valóban egy kiváló film, ezt senki nem vonhatja kétségbe. Ezzel szemben A köd sokkal inkább csalódást keltett, hiszen minimálisan kapcsolódik az eredeti novellához, és olyan sötét hangulatot áraszt, hogy az embernek kedve támadna elmenekülni a történet elől. De a Halálsoron? Az egészen más világ. Ezzel a Stephen King adaptációval Darabont nem csupán az emberi gonoszság legmélyebb rétegeit tárja fel, hanem a legnagyobb jóság fényével is megvilágítja azokat. Az alkotás mély érzelmeket közvetít, és arra késztet, hogy elgondolkodjunk az élet, a barátság és az igazságosság mibenlétéről.

Ha valaki esetleg még nem ismerné a történet alapjait, itt van Paul Edgecomb (Tom Hanks) karakterének izgalmas háttere. Az idősek otthona csendes, nyugodt környezete nem éppen a nyugalom szigete, hiszen Paul emlékei kavarognak a fejében, és ezek a múlt fájdalmas pillanatait idézik fel benne. Valaha a börtön halálsorán dolgozott, ahol egy különös és félelmetes esemény várta. Egy napon ugyanis megérkezett John Coffey (a 2012-ben elhunyt Michael Clarke Duncan), egy hatalmas termetű férfi, akit a gyanú szerint két kislány hidegvérrel elkövetett meggyilkolása miatt ítéltek halálra. A történet drámai feszültsége akkor kezdődik, amikor a hatalmas óriás mellett találják a lányok élettelen testét, és a börtön személyzete kénytelen szembenézni a morális dilemmákkal és a rejtélyekkel, amelyeket John Coffey rejt magában.

A fegyőr mindennap harcot vív nemcsak a területén ólálkodó, kifejezetten rosszindulatú Percyvel (Doug Hutchison), aki kisebbségi érzéseit gonoszságra váltja, hanem saját lelkiismeretével is. Vajon lehet-e valóban elvetemült gyilkos az, aki még egy kis egér életét is védi? Erőszakos hajlamú-e az, aki láthatóan a legnagyobb igyekezettel törekszik a jóra, és bosszúvágyat soha nem érzett, még a legnehezebb időkben sem? A közönség mindezt pontosan olyan jól tudja, mint a kimondatlan választ, és miközben a film már az elején megdöbbentő és szélsőségesen drámai fordulatokat tartogat, ez a tudás mélyen a nézők lelkében folyamatosan tépi és marcangolja őket. Csak arra tudnak gondolni: "Istenem, tégy csodát és mentsd meg az ártatlan lelket!"