A Netflix egy lenyűgözően melankolikus világvége-sorozattal örvendeztette meg a nézőket.

Világsztárokkal forgatták, most 4K-felbontásban mutatják be Cannes-ban

A modern meteorológia története során mindössze három alkalommal jegyeztek fel hóesést Argentína fővárosában, Buenos Airesben: 1918-ban, 1928-ban és 2007-ben. Ezért is olyan megdöbbentő a Netflix legújabb sorozata, Az eternauta, amely április 30-án debütált. A történet középpontjában álló karakterek, köztük Juan (Ricardo Darín), egy forró nyári estén csupán egy kellemes kártyapartira gyűlnek össze, ám hirtelen szembesülnek a váratlan és rémisztő fordulattal: a nyári hőség közepette erőteljes hóvihar csap le rájuk. Hőseinknek nemcsak a játék öröme válik kérdésessé, hanem az életük is, ahogy a világ más részein a klímaváltozás következtében emberek milliói szenvednek el tragédiákat. A sorozat így egy figyelmeztető üzenetet hordoz a természeti jelenségek kiszámíthatatlanságáról és az emberi lét törékenységéről.

A toxikus hó csupán a kezdet Az Eternauta című sorozatban, amely mindössze hat epizódból áll, az alkotók mesteri fordulatokkal fűszerezték meg az első évadot. Az alapanyag, amelyre építkeztek, rendkívül erős: Héctor Germán Oesterheld 1957-ben megjelent képregénye, amely Argentínában az ellenállás jelképévé vált. A történet egyértelműen a totalitárius rendszerek ellen lázad, ami végül Oesterheld 1977-es elrablásához vezetett. De nem csupán ő, hanem mind a négy lánya is, akik a Montoneros nevű baloldali gerillacsoporthoz csatlakoztak, az argentin militarista diktatúra áldozatává vált. Egyiküket sem sikerült soha megtalálni.

Az Eternauta története a lázadás témáját boncolgatja, ám ennek mélységei sokáig rejtve maradnak. A Netflix saját gyártású sorozatának, legalábbis a nyitó epizódoknak, talán éppen ez a legnagyobb vonzereje: nem kínálják elénk a válaszokat, hanem fokozatosan, Juannal és társai révén fedezzük fel a helyzetet. A főszereplők egy elzárt világban találják magukat, amelyet a kártyázás szenvedélyének otthont adó, mániákus gyűjtögető, Tano (César Troncoso) háza jellemez. A külső világ halálos veszélyt rejt, így aki csak megpróbálja átlépni a küszöböt, az az életével játszik. A történet kiindulópontja egy posztapokaliptikus sci-fihez hasonlítható, mint például a Silo, ám a cselekmény nem tart sokáig: alig fél óra elteltével Juant egy védőruhát varrnak össze barátai, hogy aztán elinduljon a hirtelen üressé vált város felfedezésére, hogy rátaláljon eltűnt szeretteire.

Láttuk már a világpusztulást sokféleképp, a The Last of Usban megdöbbentően realisztikusan fest, ahogy a környezet elkezdi visszahódítani a felhőkarcolókat, és minden zöldell a háttérben. A The Walking Dead hörgéssel és császkáló halottakkal tölti meg Atlantát, aminek ugyancsak van egy sokkoló hangulata. Ezekhez képest Az eternauta, ha lehet ilyet mondani, akkor még feljebb tekeri a reménytelenséget és a depressziót.

A Netflix legújabb sorozata mélyen belemerül abba a feszültséggel teli világba, ahol az emberek folyamatosan veszélyben élnek. Az egyik jelenetben egy idős házaspár éppen az ablakhoz hajol, amikor hirtelen összeesnek, csendben, mintha egy tragédia árnyéka sújtaná őket. Egy másik szcénában a buszba zárt leendő áldozatok kétségbeesetten visítoznak, a pánik és a félelem szorításában. A harmadik epizódban Juan, a főszereplő, kétségbeesetten ráébred, hogy a lánya valahol odakint rekedt, és nem az ex-felesége mellett van. Bár a kezdeti, egyszerűbb történetvezetés, amely a nézők érzelmeit célozza meg, nem lenne elegendő hat epizódra, a "Az eternauta" már a negyedik részre elengedi a gyeplőt, mely eddig visszafogta a cselekményt. Innentől kezdve a feszültség és az izgalmak új szintre lépnek, így a nézők számára egy sokkal komplexebb és lebilincselőbb élmény vár. Spoilerek következnek!

Ekkor dobják be az alkotók, hogy valójában itt egy űrlényinvázióról van szó, óriásbogarakkal, megszámlálhatatlanul sok ujjal riogató, telepatikus lényekkel, időutazással. Komolyan, a hasonszőrű Falling Skies utólag irigykedhet, hogy a komplexitásnak még csak megközelítő lépcsőfokára sem volt képes fellépni. A science fiction zsánerének klasszikus, sokat látott húzásait rakják bele Az eternautába. A slusszpoén? Hogy a papíron fura egyveleg működőképesnek is bizonyul, mert onnantól kezdve, hogy letisztul a kép, és rájövünk, hogy

Az évad második felében világossá válik, miért is tekintik Az eternautát erősen politikai sci-fiként. A forgatókönyvírók, Bruno Stagnaro és Ariel Staltari, akik a képregény világát nem ismerők számára is érthetővé teszik a cselekményt, hatalmas betűkkel hirdetik a képernyőn, hogy a megmaradt emberek lázadók, akik a családjuk és közösségük erejébe kapaszkodó forradalmárok, míg az űrlények a hatalommal bíró, könyörtelen szörnyetegek, akik minden eszközüket bevetve pusztítanak, hogy elérjék céljaikat. Ahhoz, hogy a történet még inkább megbolonduljon, felfedezzük, hogy Juan valójában egy olyan időutazó, aki több tucat, sőt, akár több száz életet élt meg. Az elején csak rejtélyes látomások formájában sejtetett képességei a későbbiekben egyre konkrétabbá válnak, így még inkább fokozva a feszültséget és a drámát.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a műfaji keveredések többsége gyakran csúfos kudarcot vall, és noha a CGI-alapú szörnyek nem biztos, hogy elnyerik a realista sci-fi kedvelők szívét, mégis, akik szeretik Kafkát, Lovecraftot vagy akár Stephen Kinget, találnak valami izgalmasat Az eternautában. A sorozat atmoszférája olyan, mintha a weird horror és science fiction klasszikusait kevernék, és ezt ügyesen teszi. A fényképezés néha lélegzetelállító, míg a zene rendkívül erőteljesen támogatja a hangulatot. Az ismeretlen színészgárdának persze időre van szüksége, hogy igazán belemerüljön a szerepekbe, de a végére annyira megrázóak lesznek a halálesetek, hogy fájdalmasan érint, amikor egy karakterről kiderül, hogy manipulált. Juan, a főszereplő sorsa iránti aggodalmunk pedig csak fokozza a feszültséget.

Az Eternauta a keménykedéseivel úgy hat ránk, mint a posztapokaliptikus műfaj klasszikusai, és bár valószínűleg sosem érheti el a The Last of Us szintjét, én személy szerint már tűkön ülök a második évad miatt. Kíváncsi vagyok, hogy a történet milyen újabb őrületet tartogat, hiszen a határokat mindig újra és újra átlépik!