Görgey Zsuzsanna története egy különleges utazás a nélkülözés, a hit és az életmentés világába. Az ő élete nem csupán a nehézségekről szól, hanem arról is, hogyan találhatunk erőt a legnagyobb kihívások közepette. Zsuzsanna tapasztalataiból kiindulva felf
A Görgey Kör 1989-ben alakult meg, hogy megőrizzük az 1848-49-es szabadságharc kiemelkedő személyiségének, Görgei Artúr tábornoknak az emlékét, valamint hogy ápoljuk a Görgey család hagyományait. Az egyesület élén Albertné Görgey Zsuzsanna áll, aki négy gyermek édesanyjaként és boldog nagymamaként éli mindennapjait. Zsuzsanna különösen elkötelezett az egészségnevelés és hitoktatás iránt. Legutóbb a Emlékhelyek Napja alkalmából látogatta meg a pákozdi katonai emlékparkot, ahol lehetőségünk nyílt egy tartalmas beszélgetésre.
Görgey Zsuzsanna a görgői és toporczi Görgey nemzetség huszonnyolcadik generációját képviseli, és a Görgey körben végzett munkája mellett a Magyarok Európában Egyesület elnöke, szervezi a "Séta az életért" alkalmait, honlapot működtet. Az első és második világháborúban több Görgey is részt vett, hárman közülük hősként haltak meg a harcokban. A Ludovika Akadémia utolsó évfolyamán végzett Zsuzsanna édesapja, Görgey István.
- Milyen hagyatékot jelent önnek a Görgey név?
Fantasztikus módon alkalmazkodtunk a kiközösítés nehézségeihez; megtanultuk, hogy nem kell megalkudnunk a kényelmes életért. Tudom, milyen az, amikor a gyomrom üres, és tudom, milyen az, amikor bőséggel telik meg. Szinte úgy, ahogyan Pál apostol fogalmazott: „Tudok szűkölködni, tudok bővelkedni is, minden helyzethez alkalmazkodni tudok, legyen szó jóllakásról vagy éhezésről, gazdagságról vagy nélkülözésről.” Ennek köszönhetően igazán ellenállóvá váltunk. Erős jellem formálódott bennünk, amelyhez elengedhetetlen volt a szülői és nagyszülői támogatás, valamint az ő bölcsességük. Mert az ember, ha kitaszított és megalázott helyzetbe kerül, önmagától nem tudja felépíteni az erős jellemet; szüksége van arra, hogy valaki rendbe rakja a fejében a dolgokat – és ebben a szüleink óriási szerepet játszottak.
- Miért vállalt életvédő szerepet?
- Nagyon nagy szegénységben éltünk a hatvanas években. Sokan mások is, de mi különösen, mert nem kaptak rendes állást a szüleink és addigra már mindenünkből ki lettünk forgatva. Négyen voltunk testvérek, és nagyon hálás vagyok azért, hogy ilyen körülmények között is meg tudtunk születni. Azt üzenem a mai kor emberének, hogy nem csak a legnagyobb kényelemben lehet gyermeket vállalni. Nagyon boldog vagyok azért, hogy engem a legnagyobb nehézségek közepette is vállaltak a szüleim, pedig volt választási lehetőség. Én vagyok a legkisebb négyünk közül, az édesanyám pedig úgy gondolta, hogy ha a Jóisten adott, akkor ajándéknak adott és ezért hálával tartozik. Hálás vagyok, és azt üzenem mindenkinek, nehogy másként döntsenek. Mindig válasszák az életet! Ezért lettem életvédő és van egy mozgalmam, amire azt mondtam, hogy az lett az én szabadságharcom. Magamat gondolom a vezérének.
