Ferenc pápa következő szentté avatása a jövőbeli események egyik izgalmas kérdése. Milyen hatással lenne ez a katolikus közösségre és a világra? A PestiSrácok cikke részletesen elemzi az ezzel kapcsolatos várakozásokat és aspektusokat.
Ferenc pápa lehet a következő szentté avatott egyházfő? Stefka István 2025. április 27.
Nem lenne meglepő, ha a következő szentté avatott pápa az argentin Jorge Maria Bergoglio, ismertebb nevén Ferenc lenne, aki a katolikus egyház 266. pápájaként szolgált. Miért is gondolom ezt? Mert ő volt az, aki radikálisan átalakította az egyházat, egyszerűbbé és bátrabbá tette, és elkötelezte magát a szegények, a kiszolgáltatottak és az üldözöttek mellett. Ferenc pápa méltóságteljes és tiszteletteljes búcsút kapott a Szent Péter-bazilikában, ahol a jelenlévő katolikus hívek százezrei tiszteletüket fejezték ki a ravatalnál. A televízión keresztül pedig százmilliók követhették figyelemmel, ahogyan a gyászmise után Róma püspökének koporsóját nagy részvéttel kísérték a Santa Maria Maggiore-bazilikához.
Valóban szükség volt arra a tizenkét évre, hogy a Szent II. János Pál pápa (a lengyel Wojtyla) és a XVI. Benedek pápa (a német Ratzinger) után az emberek szívébe befészkelje magát az argentin-olasz származású Ferenc pápa. Amikor 2015-ben kitört az európai migránsválság, és Ferenc pápa megmosta az illegális migránsok lábát, pápai üzenetében a menekültek befogadását hangsúlyozta, sok magyarban felmerült a kérdés: mi lesz, ha különböző kultúrájú, vallású, bőrszínű és etnikai háttérrel rendelkező emberek árasztják el Magyarországot? Mi történik az alig tízmilliós magyar identitásunkkal, több mint ezer éves keresztény államiságunkkal, hagyományainkkal és kultúránkkal? Igen, félelem fogott el bennünket, hogy a migránsok inváziója elsodorhatja a keresztény civilizációnkat. De idővel rá kellett jönnünk, hogy Ferenc pápa, a Szentatya, a kétezer éves, sokszor üldözött kereszténység védelmének küldetését vállalta magára, és a szeretet, a megbocsátás, valamint a gyűlölet felszámolásának szellemében cselekedett. Számára az üldözöttek, a kitaszítottak, és a fogyatékkal élők ugyanúgy fontosak voltak, mint a szegények, a szenvedők és a bűnözők. Ferenc pápa szolgálatát a megbocsátás szelleme hatotta át. Nem politizált, de szavai súlyával kiállt a béke érdekében, elítélte a háborút és a kegyetlenséget, miközben aggódott az ártatlanok – gyerekek, anyák, idősek, férfiak és nők – sorsa miatt. Az emberiség védelme vezérelte őt. Nem véletlen, hogy ez a szellemi, kulturális és humánus megközelítés hozta közel Ferenc pápát Magyarországhoz és a magyar néphez, akik megértették a pápa szándékát. És a pápa is megértett minket. Éppen ezért látogatott el három alkalommal a magyarok közé: Erdélyben a Csíksomlyói zarándoklatra, valamint Budapestre kétszer is.
Megértettük, hogy a béke pápája nem csupán egy gesztust tett, amikor a migránsok lábát mosta, hanem mélyen átérezte a szenvedést, amit sokan elviselnek. Az ő ölelése a gyermekek és a gyengék iránt, valamint az a tiszteletteljes kézcsók, amit egy kerekesszékben ülő idős magyar papnak adott a magyarországi látogatása során, mind-mind a szeretet és az alázat kifejeződése volt. Mi is megszerettük Ferenc pápát, hiszen ő a mi pápánk is volt. Eleinte azonban félelmeink voltak; úgy gondoltuk, hogy liberális nézetei talán károkat okoznak a nemzeteknek. De a valóság éppen az ellenkezőjét mutatta. Ferenc pápa volt az, aki az előző pápákhoz képest a legnagyobb támogatást nyújtotta a sok nehézségen átesett magyar népnek. Gondoljunk csak II. János Pál pápára, aki lengyel származású volt, és bár sokat tett a lengyel-magyar barátságért, nem lépett túl ezen a kereten. Emlékezzünk arra a felemelő pillanatra, amikor 1991. augusztus 16-án, Szent István király liturgikus ünnepén, II. János Pál pápa repülőgépe megérkezett a Ferihegyi repülőtérre. Amikor a gépről lépett le, megcsókolta a magyar földet, és szavai sokak szívét megérintették:
"Tudok osztozni hagyományaitokban és jelenlegi közös erőfeszítéseitekben, hogy boldogabb és emberibb jövőt építsetek, mert a lengyel nemzet fia vagyok, amelynek olyan sok közös vonása van a magyar történelemmel. Én is Európának ebből a térségéből származom, amely most egy új korszak küszöbén áll, és reméli, hogy hozzá tud járulni egy békés közösség kialakításához, amelynek nemzetei szolidárisak egymással. Magyarország fiai és leányai! Aki szól hozzátok, honfitársatoknak tekinti magát, részt vesz a ti sorsotokban". Igaz, amikor II. János Pál pápa Romániába látogatott 1999. május 9-én, akkor nem ment el Székelyföldre, nem nyújtott lelki vigaszt elnyomott keresztény testvéreinek, hanem inkább Bukarestbe ment, ahol az Izvor parkban celebrált szentmisét. Engedett a román, a francia, egyáltalán a nyugati országok, magyarokkal szembeni gyanakvó politikának. Holott az erdélyi és magyar katolikus egyházi körökben próbálták rávenni a pápát, hogy erdélyi magyarokkal is találkozzon. A lengyel pápa tudta, hogy a szétszaggatott Magyarország kisebbségei milyen fizikai, szellemi, kulturális elnyomás alatt élnek Erdélyben, Szlovákiában, Ukrajnában, s a Délvidéken. Ma már nem tudnának lengyelek százezrei Magyarországra menekülni a pusztító háború elől, mint 1939-ben, hiszen hol van már a lengyel-magyar közös határ? Pedig a lengyelek igaz barátja máig a magyarok, akikre mindig számíthatnak, független attól, hogy mostanság magyar ellenes, globalista politikát is folytatnak. Mindenesetre II. Szent János Pál pápáról rosszat nem kívánok mondani, csak véleményemet akartam elmondani a kisebbségben élő magyarok fájdalmairól. Ugyanakkor az is tény, hogy ő valósította meg az utazó pápa elnevezést, mert több mint kétszáz országba zarándokolt a katolikus egyház több mint 1 milliárd hívéhez és adott lelki vigaszt.
Pécs, 1991. augusztus 17. – II. János Pál pápa szívhez szóló imát mond a pécsi szentmisén. Készítette: Szebellédy Géza.
De azt is el kell mondani, hogy az argentin pápa is nagy utazó volt, de ennél tovább lépett. Húsz évvel később, 2019. május 28-án a román állam és a gyulafehérvári egyház meghívására ellátogatott a Csíksomlyói búcsúra. Bár a románok mindent elkövettek, akadályokat görgettek, hogy Ferenc pápa ne látogasson el a székelyekhez, de Francesco- ahogyan a nép nevezte- makacsul ragaszkodott elképzeléseihez. Nem mondta ki nyíltan, de magatartásában, prédikációjában egyértelmű volt, hogy az üldözött székelyekkel, az Erdélyben kisebbségben élő magyarokkal sorsközösséget vállal. Arany rózsával érkezett, amit a Szűzanya iránti tisztelet jeléül ajándékozott a Csíksomlyói templom Mária kegyhelyének. Ez nekünk, magyaroknak azért is volt jelképes, mert Szent István királyunk Szűzanya oltalmába ajánlotta Magyarországot. Bár zuhogott az eső, sár volt mindenütt, mégis több mint százezer ember volt kíváncsi a csíksomlyói dombokon, az oltárnál elhangzott üzenetekre. Ferenc pápa az általa pontifikált szentmise prédikációjában a zarándoklat jelentőségéről, a kegyhelyek fontosságáról, az együvé tartozásról, a jövő építéséről és a kiengesztelődés ösvényein való járásról beszélt. Ferenc pápa Csíksomlyón ünnepi prédikációjában kifejezte: "Ti minden évben pünkösd szombatján elzarándokoltok ide, hogy eleget tegyetek őseitek fogadalmának, megerősödjetek az Istenbe vetett hitben és a Szűzanya iránti tiszteletben" - emelte ki a fogadalmi búcsú jelentőségét Jézus Krisztus földi helytartója. Mint fogalmazott, ez az éves zarándoklat Erdély öröksége, azonban egyúttal tiszteletben tartja a román és magyar vallási szokásokat is. Ezen a zarándoklaton más keresztény felekezetek hívei is részt vesznek, ami a párbeszéd, az egység és a testvériség jele. Ugyanakkor felhívás az életté vált hit és a reménnyé lett élet bizonyosságának a helyreállítására" - hívta fel a figyelmet prédikációjában a Szentatya. A pápai szentmise pedig a pápai, magyar és székely himnuszok eléneklésével zárult. A csíksomlyói nyereg elhagyása után százhúsz mozgássérült személlyel találkozott Ferenc pápa a kegytemplom szomszédságában, akik a Kárpát-medence számos helyszínéről érkeztek Csíkszeredába, hogy részesei lehessenek a történelmi eseménynek. A helyi tudósítások szerint bár a pápalátogatás incidensek és mindenféle nehézségek nélkül zajlott le, a magyar közösségnek keserű maradt szájíze, mivel a román hatóságok magyarellenes lépéseket tettek. Utólag derült ki, hogy a román kormányőrség (SPP) illetékeseinek határozott felszólítása nyomán kellett letakarni Ferenc pápa csíksomlyói miseruháján a magyar feliratot, a "Járjunk együtt" jelmondatot.
Talán emiatt is áll hozzánk a béke, az üldözöttek, a hajléktalanok pápája, aki megértette az évszázadokon át kereszténységet védő magyarok gondját. Mi a keresztény világnak a tatár s a török elleni harcainkkal, küzdelmeinkkel Európa védelméért, több mint ezer év óta csak adtunk és alig kaptunk valamit vissza. A muszlim migráns invázió ellen most is mi védjük leghatározottabban az európai kereszténységet, civilizációt. Visszatérve Csíksomlyóra. Az erdélyi magyarság a II. világháború után ismét az életéért küzdött. A románok magyarok elleni gyűlölete ekkor a csúcspontján járt, a fizikai megtorlás, a gyilkosságok napirenden voltak. Márton Áron Gyulafehérvár püspöke ebben a feszült helyzetben a bátorságáról adott példát. Az atya 1946-ban mondta el pünkösdi beszédét a Csíksomlyói kegyhelynél:,,...Szabad emberhez és szabad néphez méltó életet kívánunk élni, mert ehhez Isten adta jogunk van. Kicsiny nép vagyunk, de kicsinységünk ellenére is a tartós békére vágyakozunk és az új rend felépítésére készülő népek családjának hasznos tagjai kívánunk lenni. A múltkori békeszerződésnél (Trianoni békediktátum- a szerk.) az önrendelkezés jogán számos népnek tették lehetővé, hogy fajtestvéreivel együtt és egy államban éljen, tőlünk akkor ezt a jogot megtagadták. Igazságunk tudatában és a változatlan természeti és isteni törvények alapján kérjük azokat, akiknek fölöttünk hatalma van- minden hatalom onnan felülről adott! - ne feszítsék népünket egy újabb ítélettel a régi keresztre."
Ezt nevezhetjük igazi keresztényi magatartásnak. Ez egy katolikus pap küldetése. A jó pásztor a nyáját nem engedi el, nem engedi szétszóratni. Ahogyan Márton Áron püspök az életét kockáztatva, évtizednél is több börtönt, kínzásokat, megaláztatásokat vállalva, kiállt népéért, az erdélyi magyarokért. Igen, valami ilyet tett Ferenc pápa az argentin katonai diktatúra idején, amikor népe mellé állt és Buenos Aires érsekeként szembeszállt a hatalommal.
A Vatikánváros szívében, 2005. április 19-én, a történelem egy különleges pillanatának tanúi lehettünk. A Szent Péter tér gyönyörű környezete és a szentélyek csendes áhítata egyesült az esemény súlyával, amikor a világ szeme a pápai konklávéra irányult. Az emberek ezrei gyűltek össze, várakozással telve, hogy megtudják, ki lesz a következő egyházfő, aki vezeti a katolikus közösséget a 21. század kihívásai közepette. Az esemény nem csupán vallási jelentőséggel bírt, hanem a világpolitika és a kulturális párbeszéd szempontjából is mérföldkőnek számított.
XVI. Benedek pápa üdvözli a híveket a vatikáni Szent Péter-székesegyház középső erkélyéről, miután 2005. április 19-én a 265. pápává választották. (MTI/EPA/Claudio Onorati)
Ferenc pápa szentté avatásának lehetősége szinte minden szempontból adott, ám elengedhetetlen, hogy emlékezzünk Mindszenty Józsefre, Magyarország hercegprímására, aki Esztergom érseki székét is betöltötte. Őt már régóta boldoggá, sőt szentté is lehetett volna avatni, hiszen szenvedései a nyilasoktól és a Rákosi-Kádár-féle kommunista rezsim alatt éppen olyan súlyosak voltak, mint Ferenc pápa esetében. Mindszentyt megkínozták, megalázták és koncepciós perbe fogták. Talán azt mondhatnánk, hogy rossz időben és rossz helyen volt, ám ő nem csupán egy áldozat volt, hanem egy igazi szentéletű pap, aki a nyilasok idején bátran kiállt az üldözött zsidók védelmében, és a kommunista diktatúra évei alatt is menedéket nyújtott a rászorulóknak. Nyilvánosan elítélte a kommunista rezsim bűneit, és a börtön, a kínzások, valamint az amerikai nagykövetségen töltött idő sem törte meg. Végül 1971. szeptember 28-án, hosszú diplomáciai tárgyalások után, elhagyta az amerikai nagykövetséget, és Magyarországról is számkivetett lett. Ő volt az utolsó hercegprímás, akit a Nyugat elárult, amikor kiegyezett a bolsevistákkal. Mindszenty Emlékiratait 1974 húsvét vasárnapján zárta le Bécsben. Az előszóban írt néhány mondat különösen figyelemreméltó: „...azért tanúskodom, hogy a világ újra tudomásul vegye, mit cselekszik a bolsevista rendszer az alája rendelt emberi életekkel és sorsokkal. A magyar Egyház fejének keresztjét emelem fel a világ előtt: emlékeztetni akarom magyar népem roppant szenvedéseire. Ugyanakkor fel szeretném hívni figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek a ma még megmaradt szabad társadalmakat elpusztítással fenyegetik.”
Milyen érdekes. Mindszenty József nem tudhatta, hogy ma már nem keletről, a nem létező bolsevizmus volt fészkéből fenyeget a veszedelem, hanem Nyugat-Európából. Amelynek politikusai éppen a keresztény Európát készülnek felszámolni.
A kérdés örök rejtély marad. Hogyan lehetséges, hogy egy olyan főpap, aki mindent elviselt és népéért oly sokat szenvedett, mégsem érdemli meg, hogy legalább egy pillanatra boldoggá váljon?
Vezető kép: MTI/EPA/AFP pool/Anthony Wallace
Facebook hozzászólás
Kapcsolódó témák: Ferenc pápa, Ferenc pápa magyarországi látogatása, Mindszenty József, vezető --- Ferenc pápa, a katolikus egyház szellemi vezetője, nemrégiben Magyarországra látogatott, amely esemény jelentős hatással volt a helyi közösségekre. Látogatása során hangsúlyozta a béke, a szeretet és a megbékélés fontosságát, miközben a hívekhez és a társadalom különböző csoportjaihoz intézte üzenetét. Egy másik fontos figura, Mindszenty József, a 20. század közepének kiemelkedő magyar katolikus vezetője, szintén nagy hatással volt a magyar vallási és politikai életre. Ferenc pápa látogatása így nemcsak a jelen, hanem a múlt emlékeit is felidézte, és lehetőséget adott arra, hogy a hívek újra reflektáljanak Mindszenty örökségére és tanításaira. Ez a találkozás tehát nem csupán egy vallási esemény, hanem egy mélyebb párbeszéd kezdeményezése is, amely a múlt és a jövő összekapcsolására irányul. Ferenc pápa látogatása egy újabb lépés a közösség megerősítésében és a hit mélyebb megélésében, amelynek során a vezetők szerepe elengedhetetlen a társadalmi harmónia megteremtésében.
