Február 24-e, a jégtörő Mátyás napja, különleges esemény a naptárban, amikor a tél záróakkordjaival búcsúzunk. Ezen a napon a természet újjászületésének ígérete lebeg a levegőben, és a jégtakaró lassan enged a tavasz első sugaraival szemben. Mátyás, akit
Február 24-én ünnepeljük Szent Mátyás apostolt, aki a Lévi törzséből, Betlehemből származott. Neves és tudós férfiúként ismerték, aki az Úr tanítványai közé tartozott. Sorshúzás útján választották ki, hogy Júdás helyébe lépjen, és ezzel lehetőséget kapjon arra, hogy tanúskodjon Krisztus feltámadásáról, ahogyan azt az Apostolok Cselekedetei első fejezete is megörökítette. Az ünnephez számos hagyomány és népszokás kapcsolódik, amelyek a tavasz közeledtét hirdetik.
Júdás árulása és halála után az apostolok száma tizenegyre csökkent. Jézus mennybemenetele előtt, pünkösd idején a tanítványok köréből Mátyást választották meg, hogy betöltse az üresen maradt helyet. Miután az apostolok szétszóródtak, a hagyományok szerint Mátyás Etiópiában kezdte meg az evangélium hirdetését. Életéről számos legenda született, és az apokrif írások között található az „András és Mátyás cselekedetei” is, amely szintén említést nyer róla. Továbbá az Érdy-kódexben és a Debreceni-kódexben is találkozhatunk Mátyás történetével.
Mátyás apostol vértanúsága különleges tragédiát rejt magában. A hagyományok szerint életét egy nyakazó bárd végzett ki, ami a hitéért vívott harcának szimbólumává vált. Ennek megfelelően sokszor láthatjuk őt bárddal vagy szekercével a művészetekben, ami emlékeztet minket a bátor tanúságtételére és a hitért hozott áldozatára.
Az ácsok és a mészárosok védőszentjévé választották, de emellett halászok patrónusa is. Attribútumai a kard, a bárd, kövek, kereszt és lándzsa.
Mátyás apostol ereklyéinek egy részét Szent Ilona császárnő Rómába, míg a másik felét Trierbe szállította. Róma városa már a XI. századtól kezdve megünnepelte Mátyás napját február 24-én. Ez a különleges esemény 1493-ban, az esztergomi zsinat óta hivatalos ünneppé vált.
Az emberek kreatív képzelete egy különleges kapcsolatot fűzött össze Szent Mátyás apostol ünnepét a tavasz első jeleivel. Így alakult át Mátyás apostol neve Jégtörő Mátyásra, hiszen úgy tartották, hogy „az ő szekercéje a tél jégpáncélját törve hozza el a megújulás idejét.”
Mátyás napjához számos népi hiedelem és szokás kapcsolódik, amelyek évszázadok óta élnek a köztudatban. Gyakran hallani a mondást: "ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál", ami arra utal, hogy a tél végén a természet ritmusaihoz igazodva változik az időjárás. Amennyiben Mátyás napján még fagyos az idő, úgy mondják, hogy a jégtörő már élezni kezdte a csákányát, jelezve a tavasz közeledtét. Ha pedig Mátyáskor esik az eső, az figyelmeztet arra, hogy a jég majd megrongálhatja a termést, és a szőlő savanyú ízű lesz. Érdekesség, hogy a Mátyás napján fogott halat szerencsés előjelnek tartják, amely az egész évi halászat sikerességét ígéri.
A népi hiedelmek szerint ezen a napon az apostol osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy ismét dalra fakadhassanak. Az időjárás is fontos szerepet játszik: ha hideg van, bőséges termés várható, míg a szeles napok kevesebb tojást hoznak a fészkekbe.
A szent és a név népszerűsége Magyarországon Mátyás király uralkodása alatt jelentős mértékben megnövekedett.
A szentek nevei mindig is kedveltek voltak, hiszen a kisgyermekek nem kaphattak pogány nevet. Azt a keresztény nevet kapták, amelyik szentnek születésük napján épp az ünnepe volt: így lett a gyermek védőszentje. Hunyadi Mátyás e napra virradóra született, és az akkori szokás szerint ezért kapta a Mátyás nevet.
