Ezen a platformon felfedezhetjük a közelmúltban lebontott építészeti értékeket, amelyek a múltunk szerves részét képezték.
Bár az utóbbi években a késő modern építészetünk egyre nagyobb figyelmet kapott, és számos épület védelem alá került a fővárosban, sok olyan, a 60-as és 70-es években épült ház is létezik Budapesten, amelyek vagy elbontásra kerültek, vagy a pusztulás szélére sodródtak. A Kiscelli Múzeum innovatív építészeti leletmentő projektje révén ezeknek az épületeknek a fotódokumentációit őrzik, lehetővé téve, hogy bárki felfedezze a már eltűnt vagy a megsemmisülés határán álló házak belső tereit.
A szocializmus időszakában épült középületeinkkel sajnos hosszú ideig nem foglalkoztunk kellőképpen, így a fenntartásukra és állagmegóvásukra jóval kevesebb figyelmet szenteltünk, mint a századfordulón készült épületeinkre. Az utóbbi években azonban kedvező változások figyelhetők meg: a 60-as és 70-es évek modern építészete iránti érdeklődés egyre nő, és ennek következtében nemcsak a stílus megértésére, hanem számos jelentős épület lebontására is sor került. E folyamat eredményeként sok középület végül védettséget kapott, így biztosítva, hogy értékes örökségünk megmaradjon a jövő számára.
Aki szereti ezt a korszakot, annak érdemes felkeresnie a Kiscelli Múzeum virtuális építészeti leletmentő projektjét, ahol olyan budapesti irodaházak és középületek fotódokumentációját és történetét mutatják be, amelyeket kívülről ugyan ismerünk, de belső tereiket ritkán vagy egyáltalán nem látni, és tarthatunk tőle, hogy hamarosan megsemmisülnek. A projekt ötletgazdája Branczik Márta művészettörténész, a Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteményének vezető muzeológusa (vele korábban már beszélgettünk Budapest modern építészetéről), a helyszíni fotókat pedig F. Szalatnyay Judit, a Kiscelli Múzeum fényképésze készíti.
Az első írásos nyomaik a Széllkapu Projekt keretében a Margit körúton egykori minisztériumi épület, valamint a szomszédságában álló Új szerelőcsarnok és Melegpörgető épület bontásával kezdődtek, amelyek munkálatai 2015 februárjában indultak el. A leletmentési folyamat részeként említést érdemel Virág Csaba által tervezett Országos Villamos Teherelosztó épülete is, amely a maga idejében a high-tech építészet kiemelkedő példájának számított. A tervező nemcsak a külső formákkal, hanem a belső terek kialakításával is figyelemre méltó megoldásokat alkalmazott, például a nagyszabású előadóterem falait és mennyezetét díszítő egyedi, ívelt faburkolattal.
A Déli pályaudvar üvegcsarnokáért az építész még Ybl-díjat is kapott, ám ma már alig jut eszébe valakinek, hogy ez az épület mennyire modernnek számított a maga korában. Itt nemcsak a fehér márványfelület és a fekete kvarcitburkolat izgalmas, hanem az egykori Utasellátó Vállalat által üzemeltetett bisztró fala is: a színes felületet képzőművészek tervezték. A 2000-es években DPU Cha-cha-cha néven működött itt diszkó, ahol a 70-es évek hangulatát idéző tematika miatt megmaradtak az egykori berendezések, és színes fóliával pótolták a megsemmisült csempelapokat. Ma már semmi nincs a bisztró helyén, viszont a csempelapok közül sok még ma is a helyén van - a takarás mögött.
A leletmentés során összegyűjtött épített örökséget egy interaktív térképen is nyomon követhetjük, így séta közben izgalmas felfedezések várnak ránk. Felfedezhetjük a múlt emlékeit, és megnézhetjük, mi épült a régi helyükön. Például láthatjuk a Magyar Rádió egykori irodaházát, amelyet jelenleg a Pázmány-campus-projekt keretein belül bontanak, vagy az OKISZ-székházat, valamint az újpalotai víztoronyházat. Ne feledkezzünk meg a már eltűnt Fontana üzletházról és az újpesti Ady Endre Művelődési Központról sem, amelyek szintén a múlt részét képezik.
A projekt dinamikusan fejlődik, ezért folyamatosan kutatják azokat a fővárosi középületeket, amelyek bontásra várnak, és amelyek építészeti vagy várostörténeti szempontból különleges, értékes jelentőséggel bírnak a dokumentálás céljából.
