Kína célja, hogy kiemelkedő oktatási központtá váljon a világ színpadán.

Kína hétfőn nyilvánosságra hozta ambiciózus nemzeti akciótervét, amelynek célja, hogy 2035-re "erős oktatási nagyhatalommá" váljon – tudósít a kínai állami média. A terv többek között legalább napi két órás mozgást ír elő, hogy küzdjenek az elhízás ellen, és kiemelt figyelmet szentelnek a gyermekek mentális egészségének is. A diákok pszichés állapotának nyomon követésére országos szintű rendszert kívánnak kialakítani – számol be az MTI.

A Kínai Kommunista Párt központi bizottsága és az Államtanács által kiadott akcióterv célja magas színvonalú oktatási rendszer létrehozása, amelynek hozzáférhetősége és minősége "a világ legjobbjai közé tartozik majd". "A terv szerint Kína felméri az ingyenes oktatás fokozatos kiterjesztését, a magas színvonalú egyetemi beiskolázás növelését, a posztgraduális képzés kiterjesztését és a doktoranduszok arányának növelését" - olvasható a közleményben.

Az akcióterv intézkedései célja, hogy támogassák a diákok egészséges növekedését és sokoldalú fejlődését. Ennek keretében arra törekednek, hogy az általános és középiskolás tanulók naponta legalább két órát aktívan mozogjanak, ezzel megelőzve a rövidlátás és az elhízás elterjedését. A közleményben említést nyert, hogy a mentális egészség nevelésének népszerűsítése is kiemelt feladat, továbbá egy olyan nemzeti rendszer kialakítását tervezik, amely figyelemmel kíséri a diákok mentális állapotát és korai figyelmeztetéseket nyújt.

Hozzátették, hogy a terv célul tűzi ki továbbá a városi és vidéki területek közötti szakadék csökkentését; javítani szeretnék a vidéki kisiskolák működési feltételeit, valamint fejlesztenék a fogyatékkal élő és az úgynevezett "mezőgazdasági bevándorló népességhez" tartozó gyermekek ellátási rendszereit is. A bejelentésre azt követően került sor, hogy a kínai nemzeti statisztikai hivatal múlt pénteken megosztott adatai szerint Kína népessége tavaly tovább csökkent.

Az országban a születések száma évtizedek óta folyamatosan csökken. Ennek hátterében több tényező áll, mint például az 1980-tól 2015-ig tartó egykepolitika, a gyors ütemű urbanizáció, az ingatlanpiac válsága, valamint a gyermekneveléssel járó magas költségek, amelyek az oktatást és a gondozást egyaránt érintik.