Fedezd fel a dunaújvárosi éjszakai élet eltűnt színhelyeit: kocsmák, bárok és éttermek, amelyek egykor a város lüktető szívét adták. Emlékek és történetek nyomában járva merülj el az egykori hangulatban, és ismerd meg a helyeket, ahol a barátságok születt
Dunaújváros szívében, ha az ember az idő múlását nézi, az utóbbi években szinte észrevétlenül tűntek el a vendéglátóhelyek. Sorozatunk nyitó részében a Belváros felfedezésére indultunk, ahol a múlt emlékei között barangolva idéztük fel a régi időket.
Az utóbbi időszakban a vendéglátás szektorát sújtó leépülés szembetűnő volt. Sok régi klasszikus, különösen a kocsmák, eltűntek a térképről. Ide soroljuk azokat a helyeket is, ahol az emberek leginkább italokért látogattak, még ha nem is klasszikus értelemben vett italozóhelyek. Az utánpótlás viszont sajnos elmarad, hiszen a kocsmák világát újabb helyek, mint például pizzériák és kávézók próbálják helyettesíteni, de ezek nem igazán tölthetik be a kocsmák szerepét.
Akkor most tegyük fel a kérdést: mi történt velük? Kezdjük a Belváros déli szélén, az Eszperantó úton az egykori Sörkerttel. Volt az később HBH söröző (az országban a harmadik bajor söröző, ahol mindenki szeme láttára főzték a nedüt), ma DIEGO szőnyegáruház. A szomszédos Építők útján találhatjuk a 108.sz. Italbolt, és a Teke büfé hűlt helyét.
De ahogy a vasmű is gyakorlatilag megszűnt, a két kocsmának is annyi lett. A Teke épületét talán le is bontották, de ha megmaradt is egy kis darabkája, felismerni nem lehet az egykori legendát. A 108. (becenevén a kilónyoc) egy külön történetet is megérne. Az én szívemhez különösen közel állt, mivel amikor 1985-ben Dunaújvárosba költöztem, az első itteni sörömet ott fogyasztottam el. De ha az ember nem figyelt oda, és egy kicsit félrefordult, már az italának lába kelt, arról nem is beszélve, hogy a rendőrök úgy jártak ki-be a 108. ajataján, mint a vendégek. A 108. helyén is volt már annyi minden, többek között bútorbolt is, de jó ideje már üresen ál.
A Belváros drámai veszteségei: kultúrák és emlékek eltűnése
Ha a Belváros szívét nézzük, akkor még nagyobb a baj, mint az Építők útján. Ott van rögtön a Béke étterem. 1951. augusztus 18-án adták át, ez volt a város első elegáns szórakozóhelye, ahová már a Sztálinvárost építők munkásruhában nem járhattak, az öltöny, nyakkendő előírt volt. A Béke "multifunkcionális" volt, az épület alján egy presszó, ami inkább egy elegáns kocsmához hasonlított, felül pedig egy remek étterem üzemelt. Az utóbbi években több tulajdonosa, üzemeltetője is volt, legutóbb dél-koreaiak vitték a boltot Busan Béke Pub néven.
