Kezdetben csendben tartották a dolgot, majd folyamatosan hamis információkat terjesztettek a csernobili tragédiáról.

A Szovjetunió területén, Csernobil városában, 1986. április 26-án bekövetkezett atomerőmű-baleset híre sokkolta a világot. Két nappal a tragédia után, 1986. április 28-án, este 9 órakor a Petőfi rádió hallgatói értesülhettek a történésekről: a jelentések szerint az egyik reaktor súlyosan megsérült, és több ember is sérüléseket szenvedett. A hirado.hu munkatársai megkeresték Török Annamáriát, a Kazinczy-díjas bemondónőt, hogy megtudják, milyen körülmények között adta elő ezt a sokkoló hírt, amely a katasztrófa kétnapos csendje után hangzott el.

Az emberi történelem egyik legmeghatározóbb eseményeként tartják számon a csernobili atomerőmű 4-es reaktorának felrobbanását, amely 1986. április 26-án, hajnalban, pontosan 1 óra 23 perckor következett be. Ez a detonáció körülbelül 300 tonna TNT erejével bírt, és hatalmas pusztítást végzett a Szovjetunió ukrajnai területén. A tragédiát követően Kelet-Közép-Európában a média szinte teljes csendben maradt, mintha a világ meg akarta volna tagadni a valóságot, ami e drámai esemény által kibontakozott.

A kommunista rezsimek írott és elektronikus sajtójában

A megnövekedett sugárzási adatok miatt a nyugat-európai döntéshozók és az akkori "szabad országok" közvéleménye szinte azonnal értesült a történésekről, hiszen a hidegháború idején a Szovjetunió által meg nem szállt államok politikai és társadalmi érzékenysége különösen kiélezett volt.

Az első radioaktív felhő a Kárpátok szűrőjén átjutva április 29-én érte el hazánkat, Csernobiltól észak-északnyugati irányba indulva Skandinávián, Lengyelországon és a korabeli Csehszlovákián át. A második egy nagyobb, déli irányú felhő volt. Ez Románián és az akkor még létező jugoszláv államon keresztül május 7-én érkezett, tartalmát a másnapi esők mosták a talajba.

A KFKI néhány munkatársa a balesetet követő délelőttön egy utcai telefonfülkéből több budapesti és megyeközponti óvodát, bölcsődét hívott fel telefonon, figyelmeztetve a pedagógusokat, hogy "olyan erős a nap sugárzása, hogy az veszélyes lehet a gyerekekre". Az óvodákból terjedt aztán tovább, suttogva, ez a figyelmeztetés.

Magyarországon, 1986. április 28-án, hétfő este, a sötétedés beköszöntével érkezett a hír, amely forradalmi eseményeket jelzett. Ezen a napon hallották először a nyilvánosság előtt a történtek részleteit, amelyek mély hatással voltak az ország életére.

A Kossuth Rádió egykori bemondója, Török Annamária, azon az estén aktívan részt vett a munkában. A Kazinczy-díjas rádióbemondó és műsorvezető, aki a színpadon és az oktatásban is elismert szakember, elmesélte, hogy leginkább a kollégák közötti feszültségre emlékszik. A hírek már a birtokukban voltak, de az információ embargós státuszban volt, ami azt jelentette, hogy a felolvasásra csak akkor kerülhetett sor, amikor hivatalosan is engedélyezték az adásba vételt. Ez az izgalmas helyzet mindannyiuk számára különös várakozást keltett.

Aznap este a hírszerkesztők a nyugat-európai rádiók adásaiból már tudtak a katasztrófáról, ám, mint elmondta, "nagy volt a bizonytalanság, hogy be lehet-e mondani" azt, ami történt. Bemondóként ő nem látott bele, hogy milyen viták előzték meg a szerkesztőségben a döntést, hogy az információ végül elhangozzon.

A Kossuth Rádió 22 órai híradójában hangzott el elsőként a tragikus hír, míg a Petőfi Rádió már 21:00-kor értesítette hallgatóit az eseményről - emeli ki a szerkesztőség. A híradás akkoriban 20 perces volt, amelyet egy férfi és egy női bemondó prezentált. Török Annamária, aki részt vett a közvetítésben, elmondta, hogy már nem emlékszik pontosan a felolvasó kilétére. Azonban arra világosan emlékszik, hogy a katasztrófa súlyosságát nem tudta felfogni: "Nem is értettem, mi történt" - nyilatkozta.

Másnap, a lakóhelye közelében található piacon szembesült azzal a szomorú látvánnyal, hogy a friss zöldségeket teherautóra pakolják. A május elsejei ünnepet, mely a katasztrófa után következett, Szófiában töltötte egy hivatalos rádiós találkozó keretében. A bolgár kollégák között egy árva szó sem esett Csernobilról, noha ott is megismétlődött a piacon tapasztalt szomorú kép.

A szálló ablakából figyelte, ahogyan a közeli piacon teherautóra pakolják a friss zöldségeket. Az illatok keveredtek a levegőben, és a napfény aranyló fénye csillogott a friss áru tetején. Hazafelé tartva, miközben a szófiai repülőtéren türelmetlenül várta a gépe indulását, egy váratlan találkozásra került sor: a Stern című német magazin egyik magyar származású fotóriportere lépett oda hozzá. A beszélgetésük során, amely tele volt színes anekdotákkal és tapasztalatokkal, felfedezték, hogy bár különböző világokban élnek, a szenvedélyük a fotográfia és a történetek iránt közös hídra építette a kapcsolatukat.

Ezek az elgondolkodtató, felkavaró személyes élmények ébresztették rá arra, hogy milyen súlyos az, ami valójában történt, a hivatalos információk még ekkor is nagyon szerények és bagatellizálók voltak.

Április 28-án este Bedő Iván volt a hírszerkesztésért felelős turnusvezető a Magyar Rádióban. Az úgynevezett "rádiófigyelők" hallgatták ugyan a BBC, az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió adásait, ám az itt beszerzett információk vagy nem, vagy csak gondosan megszűrve jutottak el a hallgatókhoz.

Az MTI nemrégiben közzétett egy, a szerkesztőségek számára készült, szigorúan titkos tájékoztatót a Csernobilban történt eseményekről. Ezek az információk azonban nem kerülhettek nyilvánosságra. Ennek ellenére Bedő Iván úgy határozott, hogy a BBC híradásai alapján összeállított anyagot beolvastatja. A Petőfi rádió este kilenc órás híradójában a következő információk hangzottak el:

A híradás, ahogy Török Annamária is emlékeztetett rá, este 10 órakor került adásba a Kossuth rádión. Ezen a napon, hétfőn,

a katasztrófáról.

A Magyar Rádióhoz tartozó állomásokról sugárzott hírt a reggeli órákig többször is átszerkesztették. A késő esti órákban - írja a Médiakutató.hu - szó szerint elhangzott, hogy "Csernobil Ukrajnában, Kijevtől északra van, a Pripjaty és az Uzs folyó találkozásánál. Ott kezdődik a kijevi víztároló". Röviden utaltak a radioaktív sugárszennyezettség megemelkedésére, illetve pontosították annak észlelési helyét is. Ebben a hírben már szerepelt az is, hogy a minisztertanács közleményt adott ki, amely szerint intézkednek a következmények elhárításáról, és az is, hogy vannak sérültek, akiket orvosi ellátásban részesítenek. Megemlítik, hogy a TASZSZ szerint ez az első ilyen eset a Szovjetunióban, és hogy a történtekről beszámolt a szovjet televízió híradója is.

A fél 12-es hírblokk a Magyar Rádió URH hullámhosszán mindössze négy mondatból állt. Hajnali 3 órakor újra megfogalmazták az eredeti közleményt, ezúttal hangsúlyozva, hogy súlyos baleset történt, és részletesebben ismertették a skandináv megfigyelések eredményeit. Másfél órával később, reggel fél 5-kor, a Kossuth és a Petőfi csatornákon csupán annyit közöltek, hogy egy szovjet atomreaktor sérült meg, és hogy a Szovjetunióban kormánybizottságot alakítottak az ügy kivizsgálására.

Amikor április 29-én reggel új turnus indult Polesz György vezetésével, már nyomuk sem volt a csernobili híreknek.

Bedő Iván több alkalommal is kifejtette, hogy a mai napig nem tudni, ki volt az, aki másnap leállította az általa szerkesztett híradást. Az április 28-i este során a közleményt adásba engedő Bedőt egy héttel később fegyelmi intézkedésekben részesítették, amely magában foglalta a büntetést és a három hónapra szóló prémiumelvonást is.

Másnap, kedden a délutánra megjelenő Esti Hírlapban, amelynek lapzártája a késő délelőtti órákra esett, Békés Attila "Mi történhetett Csernobilban?" című cikkében azon tűnődött, hogy a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) szakértőitől várható-e radioaktív felhő érkezése Magyarország térségébe.

Az Esti Hírlap április 29-i cikke az összes, az ezt követő napokban megjelent híradással együtt abból a - minden bizonnyal a pártállam által sugallt vagy elrendelt - dezinformációból indult ki, hogy egy "tegnap megsérült" atomerőműről van szó. Ugyanis, ha

Egy időre elrejtette a mesék tudatos elhallgatását, amely napokon át tartott.

A Petőfi Népe című lap április 30-i számában megjelent egy félrevezető információ: "Ukrajnában, Csernobil közelében lévő atomerőmű egyik reaktora hétfőn sérülést szenvedett, több személy is megsebesült, azonban az áldozatok számáról és a keletkezett károkról egyelőre nincsenek pontos adatok."

Bár a körülmények nem kedveznek, mégis...

(május 7-én jött a következő, jóval erősebb hullám) a kommunista rezsim vezetése az égvilágon semmiféle óvintézkedést nem tett súlyosan veszélyeztetett gyermekek érdekében. Annál nagyobb gondot fordítottak a katasztrófa valós tényeinek, adatainak manipultív elferdítésére. a dezinformációra.

"A Magyar Távirati Iroda értesülése szerint az Országos Meteorológiai Intézet és az Országos Polgári Védelem Meteorológiai Szakszolgálata folyamatosan műszeres légköri vizsgálatokat végez. A mérések hazánk légrétegeiben a csernobili atomreaktorban keletkezett sérülést követően sem mutatnak változást. Az intézetek szakértőinek megállapítása szerint a reaktor sérüléséből adódó következmények a későbbiekben sem veszélyeztetik lakosságunkat és környezetünket" - füllenti a Heves Megyei Népújság 1986. április 30-i száma.

Már címében is hazudik a Népszabadság ugyanazon a napon: a párt központi lapja "Újabb jelentést" ismertet Csernobilról, azt a hamis látszatot keltve, mintha a súlyos elhallgatás helyett csak úgy sorjáznának az információk a Kádár-rezsim orgánumában. A lap megugorja a félretájékoztatás csimborasszóját, ugyanis csupa jó hírt közöl egy egész csokorral kedveskedve radioaktív esők által fürösztött olvasóinak:

A TASZSZ által közzétett információk alapján a csernobili atomerőműnél, valamint a környező területeken sikerült stabilizálni a helyzetet, és folyamatosan monitorozzák a radioaktív sugárzás szintjét.

"(...) a szokottnál nagyobb radioaktív koncentrációt mértek a skandináv országok felett, keddre azonban már lényegesen csökkent a koncentráció. Az NDK-ban kedden bejelentették, hogy a folyamatosan végzett mérések nem mutattak olyan radioaktivitási szintet, amely ártalmas volna az egészségre."

A Magyar Távirati Iroda legfrissebb jelentése szerint az Országos Meteorológiai Intézet és az Országos Polgári Védelem Meteorológiai Szakszolgálata aktívan folytatja a légköri vizsgálatok műszeres lebonyolítását. Ezek a mérések a hazánk légkörének különböző rétegeiben zajlanak, és céljuk a légkör állapotának pontos nyomon követése.

Ezt követően heteken át egymásra licitálva közölt a párállami sajtó manipulatív, a valós kockázatokkal és történésekkel köszönőviszonyban sem álló információkat a csernobili katasztrófáról.

A legújabb mérési eredmények szerint a légkör és a környezet radioaktivitásának emelkedése elhanyagolható mértékű, hiszen a mért adatok szinte alig mutatnak eltérést a megszokott napi értékektől - számolt be a Pest Megyei Hírlap május 1-jén.

A lap tele van pozitív várakozásokkal: "A szakértők folyamatosan figyelemmel kísérik a meteorológiai viszonyokat, az előrejelzések és a kialakuló tendenciák alakulását, valamint a légköri szennyeződés esetleges megjelenésének valószínűségét. Megállapították, hogy a meteorológiai körülmények változásai miatt a háttérsugárzás szintje emelkedhet, de a legmagasabb várható érték sem fogja elérni a kritikus határt."

A Népszabadság lelkesedésében odáig ment, hogy - mint az a Beszélő című lap 1986-os 17. számából kiderül - még "fel is támasztott" két áldozatot. Ugyanis, míg az MSZMP hivatalos lapja 1986. június 6-án ezt írja: "Újabb sugárbeteg halt meg, ezzel 26-ra emelkedett az áldozatok száma", a párt központi lapja nyolc nappal később, június 14-én ezt adja hírül: "A csernobili baleset következtében 24-en vesztették életüket".

Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió végrehajtó hatalmának első számú vezetője, nem volt annyira derűlátó, mint sokan mások. Két évtizeddel később, 2006-ban, úgy vélekedett, hogy...

Mégis, az i-re a pontot Georgij Arbatov szovjet akadémikus tette ki. A Nyugaton a "Szovjetunió arca"-ként közismert, az amerikai tisztségviselőkkel való kapcsolattal is és a nyugati médiában való szerepléssel megbízott propagandista még a robbanás tényét is kétségbe vonta:

"Mondta Georgij Arbatov, a neves Amerika-szakértő, a BBC-nek adott telefoninterjújában. Arbatov éles kritikát fogalmazott meg a nyugati tömegtájékoztatási eszközökkel szemben, amelyek olyan felröppent hírek terjesztésével vádolhatók, amelyek szerint több ezer, sőt akár több százezer áldozata és sebesültje is volt a balesetnek. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a nyugati kormányoknak példát kellene venniük Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszterről, aki vasárnap figyelmeztetett, hogy az ilyen tragikus eseményeket nem szabad szovjetellenes propagandacélokra kihasználni. Ezt olvashattuk a Petőfi Népe 1986. május 5-i számában megjelent 'Arbatov: Nem volt robbanás' című cikkben."

A szovjet elvtársak szakértelmének magasztalására a különösen ideológikus Magyarország című hetilap is próbálta megvetni lábát az élenjárók között.

A 1986. május 4-i lapszámban megjelent csernobili Eseménydossziéban többek között a következő információk találhatók:

A Szovjetunió rendelkezik a szükséges anyagi, tudományos és technikai eszközökkel ahhoz, hogy önállóan kezelje a szerencsétlenség következményeit. Gennagyij Udovenko, az Ukrán SZSZK állandó ENSZ-képviselője arról számolt be, hogy a szovjet fél hivatalosan értesítette a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget a balesetről. Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár a Dubinyinnal folytatott megbeszélését követően kifejezte elégedettségét, hogy a szakértők kézben tartják a helyzetet Csernobilban.

Ezek a sorok azokban a kritikus napokban születtek, amikor - ahogyan azt az Atomarchive.com pontos időrendi összefoglalója is megjegyzi - éppen "folyékony nitrogént pumpálnak a halott reaktor alá, hogy azt lehűtsék". A közel 800 ezer munkás részvételével zajló takarítás céljai közé tartozik a szennyezett falvak buldózerrel történő eltüntetése, a házi és haszonállatok kiirtása, valamint hatalmas mennyiségű szennyezett talaj semlegesítése. A közel egymillió, a helyszínre vezényelt szerencsétlen ember közül sokan a mai napig ismeretlen mértékben szenvednek súlyos sugárfertőzéstől. Közülük ezrek hunytak el, vagy szenvednek a későbbiekben kialakuló daganatos betegségektől, amelyeket az akkor elszenvedett károsodások idéztek elő.

A Magyar Távirati Iroda, amelynek információit a Népszabadság június 4-i kiadása is felhasználta, talán még Arbatov erőfeszítéseit is felülmúlva számol be az újjászülető katasztrófahelyszínről. A tudósítás teljes terjedelmében ismerteti a Pravda, a szovjet központi lap lelkesedését:

"Csernobil elhagyatott utcái - melyek a kitelepítést követően teljesen üressé váltak - "

Az érintett övezet munkatársai modern, hordozható műszerekkel vannak ellátva, melyek folyamatosan mérik az emberekre ható sugárzás szintjét. Amennyiben a sugárdózis elér egy veszélyes határt, a műszerek figyelmeztető csipogással jelzik a kockázatot. Az emberek védelme érdekében nem vállalnak indokolatlan kockázatokat; bizonyos területeken kizárólag távirányítású robotok végezhetnek munkát. A moszkvai Pravda által közölt információk szerint már a csernobili atomerőmű 4. blokkjában történt tragikus baleset után fél évvel megkezdődött az elektromos energia termelés az első és második blokkban. E folyamat mögött hatalmas számú építőmunkás állt, akiknek jelenléte biztosította a helyszín életét. Az itt lakókat, akiket kezdetben csupán háromnapos evakuálásra kértek fel, soha többé nem engedték vissza otthonaikba. (A szerző megjegyzése.)

Mindeközben az emberek egészséget észszerűtlen kockázatnak ki nem tévő szovjet pártvezetés katonákat vezényelt a felrobbant reaktorblokkhoz, akiknek

hogy hozzákezdhessenek a reaktor maradványait befedő betonszarkofág megépítéséhez.

A csernobili atomerőmű közvetlen szomszédságában, a katasztrófát követő első napokban a sugárzás szintje olyan drámai mértékben megemelkedett, hogy az elhárító munkálatokban részt vevő egyik dolgozó szemei színét barnáról kékre változtatta – állította később a Szevodnya, egy ukrán napilap.

"Az 1986-os csernobili atomkatasztrófa következményei még tíz év elteltével is érezhetők, hiszen a sugárfertőzött területeken élő emberek közül mintegy 300 ezer fő egészségügyi állapota valamilyen módon károsodott. Ezt a megállapítást a párizsi központú atomenergiai ügynökség 1996-os jelentése rögzíti, ahogy azt a Magyar Polgári Védelem című folyóirat 8. számában is olvashatjuk."

A lap cikkén erőteljesen észlelhető, hogy időközben (1991-ben) az utolsó szovjet katona is elhagyta az ország területét, ahol a kommunista rezsim már 1989-ben összeomlott. A szaklap így fogalmaz az első tízéves évfordulón:

Az első pajzsmirigyrákos esetek vártnál korábban bukkantak fel, és a számuk továbbra is emelkedik. E rákfajta elsősorban azok körében terjedt el, akik az atomszerencsétlenség idején ötévesnél fiatalabbak voltak. A szovjet hatóságok akkori jelentései szerint a robbanást követően 31 ember vesztette életét, és 137 súlyos sugárfertőzést szenvedett. Azonban a nyugati szakértők nem tartják ezeket az adatokat megbízhatónak. Ukrán források szerint eddig mintegy 1800-an hunytak el a "Csernobil" következményei miatt, amely az atomenergia békés felhasználásának eddigi legnagyobb tragédiája.