Sorra hullanak szét a magyar sztárzenekarok, mintha csak egy szélvihar söpörne végig a zenei tájon.

Zenék, melyek hangzása soha nem tér vissza az eredeti formájában. Slágerek, amelyek egy adott korszak szellemiségét, vagy éppen egy ikonikus zenekart idéznek fel. Ismert dallamok, amelyek hallatán azonnal felidéződik egy érzés, egy emlék, vagy egy zenész szívélyes mosolya a színpadon. A zene időtlen, de a zenekarok nem mindig maradnak velünk.

A gitárpántok lecsatolása az utóbbi években bőségesen megvalósult. Számos jelentős hazai zenekar búcsúzott el végleg a backstage ajtajától. Volt, aki ünnepélyes búcsúkoncerttel zárta le a fejezetet, míg mások csendben tűntek el a reflektorfényből, mintha sosem léteztek volna. De vajon mi zajlik le egy banda lelkében, amikor úgy döntenek: ennyi volt? Hogyan reagálnak erre a rajongók, és mit gondolnak erről a zenészek? Számos formációnál tapasztalhattuk, hogy a színpadot tagcserék rázkódtatták meg, sőt, voltak, akik először szétszakadtak, majd újra összeálltak, hogy aztán ismét külön utakon járjanak. A showbiznisz mögötti világ sokszor már csupán egy hagyományos munkahely, de az érzelem, amit egy-egy dal kivált belőlünk, nem halványul el attól, hogy a zenekar már nem létezik. Az emlékek és a zene ereje továbbra is velünk marad.