Csonka András 60 évesen egyedülálló, és ennek hátterében az a meggyőződés áll, hogy egyszer majd elérkezik az a pillanat, amikor megtalálja a társát és családot alapít. Az évek során talán túlzottan is bízott abban, hogy a megfelelő ember majd csak úgy me

Tudnád esetleg megosztani velem, mi Dánia fővárosa? Ezek a földrajzi kérdések sok ember számára igazi kihívást jelentenek.

Csonka András álma mindig is az volt, hogy férj és édesapa váljon belőle, de az élet váratlan fordulatokat hozott, amelyek más útra terelték.

Januárban ünnepli 60. születésnapját, és az emberek folyamatosan faggatják: miért nem vált családapává soha? Őszintén elmondta, hogy fiatalabb korában más jövőt képzelt el magának, de az élet váratlan fordulatokat hozott, amelyek más irányba terelték az útját.

Dr. Buda László Evergreen Health című podcastjában felidézte élete egyik legszebb, ugyanakkor legnehezebb időszakát, amely alapjaiban befolyásolta a jövőjét. Friss diplomásként került be a Família Kft. sikersorozatba, ami számára egy mámorító szárnyalást jelentett. Közben otthon egy kőkemény, tízéves időszak vette kezdetét. Édesapja leépülése miatt mellette kellett lennie, ami rengeteg feszültséget hozott nemcsak neki, hanem édesanyjának is.

A magánéletem alakulása szorosan összefonódott azzal, hogy együtt éltünk egy polgári lakásban, üvegajtók mögött, ahol apám fokozatosan átalakuló személyisége körül forgott minden. Ekkor még nem tudtam igazán megélni ezt a helyzetet. Csak annyit éreztem, hogy túl kell élnem a mindennapokat, és hogy a munkám valahogy működjön. Idővel azonban arra figyeltem fel, hogy az életem pozitív eseményei szinte teljes mértékben attól függtek, hogy van-e munkám, és az mennyire sikeres. Nem arról volt szó, hogy váratlanul rátalálok egy szerelemre vagy családot alapítok – mesélte a színész. Hozzátette, hogy ez nem jelenti azt, hogy mindig egyedül érezte magát, de idővel ráébredt, hogy nem képes úgy kapcsolódni másokhoz, ahogyan korábban hitte.

Egy rendkívül érzékeny lélek lakik bennem, aki néha talán túlzottan is érzelmes, sőt, sokszor még szentimentális bolondnak is nevezhetném magam. Úgy érzem, hogy képes lettem volna kapcsolódni másokhoz, de valahogy megkövesedtem ezen a téren. Az a ritmus, amit kialakítottam magamnak, és az a szokásrendszer, amiben élek, leginkább arról szól, hogy mindent egyedül viselek és egyedül cipelek.

Elmesélte, hogy évtizedekkel ezelőtt egy asztrológus megjegyezte: nem lenne képes megtalálni a boldogságot egy hagyományos családmodell keretein belül. Noha sosem hitte el az ilyen előrejelzéseket, idővel kénytelen volt belátni, hogy a szakértőnek igazat adhatott. Ma már úgy érzi, hogy képtelen lenne kialakítani egy olyan erős párkapcsolatot, amely a klasszikus normákra épül.